Hecsedlli :-)
2007 augusztus 24. | Szerző: Corrradorra
Igazad van!
Polgármesternek, képviselőnek bármilyen földsötét megválasztható!
Csak a jegyzőnél él az a kritérium, hogy esze legyen! Erre utaltam én!
🙂
Az jövendő oskolakezdetre…
2007 augusztus 23. | Szerző: Corrradorra
Lassan elkezdődik az új iskolaév. Ezt leginkább onnét lehet tudni, hogy a nagy bevásárlóközpontok, áruházak a bejárathoz telepítik az összes papír-írószer részlegüket, és már augusztus közepétől rendkívül széles választékukkal sokkolják a tizennyolc év alatti népréteget. A népréteg belép, a torka elszorul, szája kiszárad, és szembesül azzal a ténnyel, hogy az élet nem könnyű, és az idő egyik könyörtelen tulajdonsága az, hogy eljön. Persze ők még a szerencsésebbek közé tartoznak, mert léteznek olyan pajtásaik is, akik szülei azt gondolták, hogy önmagában az élet nem tartalmaz elegendő kihívást, és már születéskor determinálták gyermekük későbbi sorsát azzal, hogy olyan nevet adtak neki, mint Kevin vagy Dzsenifer. Ez onnét jutott eszembe, hogy boldogabb időkben egy kis falusi iskola igazgatóhelyettese voltam, ahol egyetlen –a közösség által hallgatólagosan engedélyezett- szórakozás volt a tehénterelgetésen kívül, a délutáni, brazil szappanopera. Nos, ott statisztikailag abban a községben a legmagasabb az egy főre jutó Milagrosok száma, és lassan már elkezdenek iskolába járni.
Szülők, vigyázzatok!
Így kiáltok fel, és mondom azt azért, mert több mint tíz évig én is tanár voltam, így a pedagógusok kapcsán nem „rájuk”, hanem „értük” haragszom!
Szülők, nézzétek meg jól, hogy milyen iskolába jár a gyereketek, és azt, hogy ki tanítja, mire a gyereket!
Egykori, rezedaszagú, kicsi iskolámból hoznám az első példát. A tanító néni, aki már 30 éve tanító néni volt, hajlamos volt túllőni a célon. Azt kérte, hogy legyen a gyereknek tantárgyanként:
a./ egy benti szépfüzet
b./ egy benti tisztázófüzet (ma sem tudom mi az)
c./ egy otthoni szépfüzet
d./ egy otthoni gyakorlófüzet
e./ egy tanszobai gyakorlófüzet
f./ egy házi feladat füzet
Ha számolunk, akkor mondjuk 3. osztályban van a gyereknek fogalmazás-, olvasás-, matematika-, környezet-, idegen nyelv órája, ami füzeteket igényel. Összesen tehát 30 db tantárgyfüzet lett volna ideális egy 8 éves gyereknek a tanító néni szerint, és még plusz az üzenőfüzet. Nos, itt mondtam én hatalmi szóval, hogy a gyereknek nagyon maximum 5 db füzete lehet, és majd a füzetpakolgatás helyett rohangál az udvaron. Lett sértődés, meg öt füzet.
A tanító néni – mentségére legyen mondva, és áldassék a neve, és hajoljon meg mindenki előtte- nagyon jó tanító néni volt. Olyan tyúkanyó típus, aki maga köré gyűjti a csibéket és vezeti, szórakoztatja őket. Generációk „Erzsikenénije”.
Viszont, szülők, tájékozódjatok! Ha kisiskolás gyermeketeket egy 30-as tanító néni kezeire adjátok, van esély, hogy egy megkeseredett, szarkasztikus, reménytelen örökszinglit találtok, aki a gyerekben a saját élete sikertelenségét látja, és olyan optimista világképpel rendelkezik, a szegény hirosimaiak ’45 augusztus 7-én. Sajnos a pedagógus az az embertípus aki már eléggé értelmiségi ahhoz, hogy lássa és észlelje saját nyomorúságát!
Ellenőrizzétek le a tantárgyakat! Még a tavasszal egy ismerős házaspár látogatott meg, a kedvenc korosztályomból való, 3. osztályos gyerekükkel. Koraeste eljöttével hirtelen szedelőzködni kezdtek, hogy nekik sietni kell, mert a gyereknek másnap MAKROÖKONÓMIA órája lesz, és attól a gyerek fél!!!!!! Mi a franc? Dupla wattafakka!? Makroizé és fél????
Kiderült, hogy a környezetismeret ma már a puccos fővárosi általános iskolában makroizének hívatik, és egy fiatal, ámde annál szigorúbb tanerő garázdálkodása érhető tetten. Először is, azt az igazgatót, aki ezt a baromságot az iskola pedagógiai programjába betervezte-, valamint azt a jegyzőt, aki ezt a helyi képviselőtestülettel elfogadtatta minden nap deresre kéne húzni, egészen addig, amíg vissza nem nevezik a tantárgyat. Másodszor, Isten ments’ attól a fiatal kollegától, aki frissen kikerül az egyetemről, megérkezik, közli, hogy senki nem tud semmit és majd ez most innentől másképp lesz, és 3. osztályban eljátssza a saját egyetemi professzorának a szerepét, és gyakorlatilag ugyanazt és ugyanúgy tanítja, amit neki tanítottak 1-2-3 évvel ezelőtt.
A mi hitoktatónk –mert hittan az keeeeell- szeptember közepén négytáblányi felületet írt tele 1. osztályban a pápák felsorolásával, és várta, hogy a gyerekek másolják le. Aki nem érti a helyzettragikumot, az fogja fel komikusan.
Valamint, őrzöm egy 2. osztályos gyerek hittanvizsgára való kidolgozott tételsor füzetét, amiben az egyik kérdés így szól:
Kérdés: „Miről kell lemondania az embernek, ha Jézust akarja követni?”
Az elvárt, helyes válasz: „Barátok, öröm, család, nevetés”
No comment!
Továbbá, kedvenceim az egyházi középiskolák, ahol elég gyakran a „Na, kinek is van eretnek buzi a ballib családjában” szellemiség uralkodik.
Eklatáns példa, Kosaras Péter Ákos, a Budakeszi Prohászka Ottokár (nincs kuncogás, van ilyen) Gimnázium történelemtanára, aki SS egyenruhában feszít az iwiw-en, és azt veszi fel, amikor a gyerekekkel kirándulni megy. És ismét egy név- egy másik eszement, Kőrösiné Merkl Hilda-, igazgatónő, aki azt találja kipréselni, magából, hogy a tanára „hagyományőrző” és nincs ebben semmi rossz. Tehát lefordítva, a 14-18 éves gyerekeinket egy hagyományőrzésből –már-már hagyománytiszteletből- tömeggyilkosost játszó neonáci vadbarom állat tanítja. Történelemre! Aztán csodálkozunk, ha az összes antiszemita, náci, hejdemagyarkodó iwiw-listát a mi kis, 15-16 éves picinyeink hívják életre. Aztán, ha ezek a picinyek belefutnak a törvény pofonjába –és őszintén bízom benne, hogy igen erős lesz az a pofon- majd a szülők járhatnak a bíróságra, és vihetnek narancsot a beszélőre, vagy furikázhatják a csemetét a rendőrségre oda-vissza.
Szülők, vigyázzatok!
iPOMBRELLA
2007 augusztus 17. | Szerző: Corrradorra
Régebben mindenki esernyőt hordott Londonban. Mivel már az angol időjárás sem a régi, így manapság már mindenki mást hord. Ma mindenki iPod-ot, mp3 lejátszót hord Londonban. Az utcán sétálva azt gondolnám, hogy valami genetikai mutációs hullám söpör végig a város utcáin, és a természetes szelekció folyamán csak azok maradnak életben, akiknek a füléből műanyaggal borított rézdrót lóg ki.
Az iPOD-dal lehet zenét hallgatni, de a probléma akkor keletkezik amikor elkezd esni az eső, mert az iPOD viszonylag kevéssé véd az esőtől. Az esernyőt viszont nehéz zenefájlok lejátszására bírni. És ekkor születik meg a megoldás, vagy inkább a legújabb agyrém, a beépített mp3 lejátszós esernyő!
Ez a termék egyfelől igazolja gyermekkorom öreg Neumann bácsijának a teóriáját, amit előszeretettel hangoztatott, amikor eljött nagyapámhoz egy kis ulti partira, és ami úgy szólt, hogy:”Kisfiam, jegyezd meg, hogy mindent el lehet adni valakinek” Másfelől pedig a kreativitás oltárára hullik egy újabb könnycsepp, azért, mert egy újabb eszement marhaság keletkezett a világban. Azért el kell ismerni, hogy nem akkora nagy lépés ez a világvége felé, mint amikor Pataki Attila mulatós CD-vel rukkolt elő, mert azt nehéz felülmúlni.
Harmadrészt, akár London ikonja is lehetne, mert London kozmopolita, újító, kreatív, és hagyományőrző. A négy fogalom együtt, és egymásnak ellentmondva jellemzi a város.
Bevallom, én szeretem Londont. Sokkal jobban, mint Budapestet. Pesten képtelen vagyok megjegyezni az utcák neveit, és azzal tiltakozom a város ellen, hogy meg sem próbálom megtanulni azokat, továbbá visszautasítom azt, hogy autóval közlekedjek.
Londonban pikk-pakk megjegyzem az utcaneveket, a kereszteződéseket, és bár az autóvezetés ott sem öröm, de legalább tudom, hogy merre kell menni.
Számomra London a City, a Westminster, Kensington, és a Southwark. A City a munka, a Westminster a királyság, Kensington a romantika, és a Southwark a multikultúra.
A város egy mikrokozmosz, és mint ahogy mindenkinek megvan a saját Amerikája, – szerintem- ugyanúgy megvan a saját Londonja is. Az én Londonom túlszínezett, kicsit elrugaszkodott a valóságtól, idealizált, de ez azért van, mert érzelmek fűznek hozzá.
Nem tudom nem szeretni.
Válaszok 2
2007 augusztus 8. | Szerző: Corrradorra
Minea!
Örülök, hogy tetszettek az írások. 🙂
Hivatlan!
Sosem vagy “hívatlan” Én értettem, és a pasizós/nőzős autó létezik!! 🙂
Válaszok
2007 augusztus 7. | Szerző: Corrradorra
Kedves Alf!
Ezt nevezem! Igazán meglepő és hozzáértő véleményt hangoztattál.:-) A boxer motor tényleg jó, viszont a többi is igaz. De az Alfát nem azért szeretjük, mert tökéletes. A Jaguar ugró macskáját még nem láttam műanyag kivitelben, ezért szerintem valami fapados, low budget sufni-tuning lehet.
A könyv kapcsán kapott lelkesítő szavakat mindenkinek köszönöm. Jelentem, dolgozom rajta. Viszont azt mondták, hogy ide nem publikáljak, mert az üzletpolitikailag nem jó. Lehet, ezen bukik meg a dolog, mert ide publikálni jó, és én szeretem ezt tenni.
Kedves Motyi!
A kis piros Mini angol-német autó! Látod, ösztönösen is a jó felé húzol! 🙂
Egyszer egy ismerősöm vesebetegsége napjaiban, amikor fájdalmai miatt nem tudott aludni kiírta magából a gondolatait. A fohászai között volt ez:” Uram, adj valakit akitől néha az egyedüllétbe menekülhetek!”
Motyinak
2007 augusztus 7. | Szerző: Corrradorra
Minden csak hozzáállás kérdése:
A “nincs pasi” állapotra van egy szarkasztikus idézetem:” A házasság megoldást jelent mindazon problémákra, amelyek a házasságon kívül egyáltalán nem is léteznek” Igaz ez a párkapcsolatokra is.
Nincs autó: nem kell figyelned a benzinár alakulását, és bosszankodni azért, hogy miért kell havonta súlyos összegeket kifizetned egy magánbiztosítónak éveken keresztül, amikor semmiféle balesetet nem okoztál, viszont a te autódat már háromszor meghúzták, és kétszer bele is tolattak a TESCO parkolójában, és a vétkes sofőr simán lelépett.
AUDI: úgy tudsz védekezni azellen, hogy a német autódat ne lopják el, hogy nem veszel német autót.
:-))
Vallomás a verdákról
2007 augusztus 5. | Szerző: Corrradorra
Többen észrevételezték, hogy gyakran említem az autókat. Ez így van, kár is volna tagadni.
A nőknek sokkal jobb. Nekik ott van a családjuk, a párjuk, akiket szerethetnek, és rájuk zúdíthatják az összes tyúkanyó ösztönükből fakadó törődésüket.
A férfiaknak nehezebb. A család mellett nekünk ott vannak még az autók, a repülők, a hangtechnikai cuccok, a zene, a kardok és még ezer dolog, amit szerethetünk.
Bevallom, szeretem az autókat. Illetve azokat a járműveket, amelyeket én autónak tekintek. Teljes mellszélességgel kiállok azon vélemény mellett, miszerint az olaszoknak selyemsálat, a franciáknak pedig konyakot kellene készíteniük, az autók gyártását pedig rá kellene bízni a németekre, angolokra, svédekre.
Vannak, akik Mercedes pártiak, egyesek a BMW-re, AUDI-ra esküsznek, a magam részéről a Jaguar táborát erősítem. Bár vannak tévelygéseim. Egyszer komolyan fontolgattam, hogy veszek egy Citroen C4 Coupe-t. Aztán rájöttem, hogy ez az aberrációm abból a nézetemből fakadt, hogy a nyári olvasnivaló könyvek tartalmát a borítóról kell megítélni. Én, például, csak olyan regényt veszek, amiknek a borítóján vagy vadászrepülő, vagy tengeralattjáró van-, vagyis izgalmasnak néz ki!
Így voltam ezzel az autóval is. Megnéztem az interneten, körbeszagolgattam a Citroen szalont, aztán bátorságot merítettem és bementem. Végül egészen odáig jutottam, hogy katalógust és árajánlatot is hoztam. Forgatgattam a katalógust, nézegettem, olvasgattam, ízlelgettem!
Megijedtem!
Az autó tetszett.
A világ teljesen összekuszálódott bennem. Minden, amit addig igaznak és jónak hittem hamisnak tűnt. Nem ismertem magamra. Szédültem, néha émelygés fogott el, és az életem értelmetlennek, értéknélkülinek tűnt. Olyan volt ez, mint egy súlytalan, folytonos zuhanás a fekete, és hideg űrben. Válságba kerültem!
De az a nyavalyás autó továbbra is tetszett.
Elolvastam az ismertetőjében, hogy a középkonzolon lévő kis boxban a kényelmünk érdekében simán elfér 4-5 CD is, amit épp betárazunk magunknak egy-egy hosszabb útra. Micsoda figyelmesség!
Bementem ismét a szalonba, és beültem az autóba, hogy végre megvizsgálgassam a maga valójában. Kívülről nagyon tetszetős volt, és az utolsó reményem is elszállt, amikor azt tapasztaltam, hogy várakozásommal ellentétben az ajtók kifelé nyíltak.
Ekkor már teljes pánikban voltam, de azt mondtam magamnak: „A lejtőn nincs megállás! Üljünk be!”
És ekkor…..és ekkor, végre az egész világegyetem egyensúlya helyrebillent bennem. Elmúlt a szédülés, az émelygés, a homlokom kisimult, és mennyei nyugalom áradt szét bennem. Miért? Mert a boxba
Végre kitágult a mellkasom, újra jó volt levegőt venni, és mosolyogva kiszállni, és halk udvariassággal elköszönni! Elmúlt az őrület, vissz a agyökerekhez!
A német autókkal nincs gondom.
Jók.
Jobbak, mint a Jaguar.
Csak egy baj van velük. Ha beülsz egy 5-ös BMW-be, és azzal elsuhansz valaki mellett az országúton, akkor az azt mondja:” Na tessék! Itt megy egy újgazdag, illemtudatlan bunkó, aki nem tud mit kezdeni a pénzével” Más esetben azt mondják, hogy egy kis fiatal taknyos vagy, akinek apuci a feneke alá nyomta azt a méregdrága autót. Ha ugyanezt megteszed a JagXJ-vel, akkor mosolyogva bólogatnak, hogy mi mást is tehetnél, hisz ez egy Jaguar, és az arra van hivatva, hogy elsuhanjanak vele mások mellett. Egy kicsit elbeszélgetnek még arról, hogy ki látta jobb szögből és a leghosszabb ideig az ugró macskát a kocsi orrán, aztán elmerengnek a luxuson és egyetértenek abban, hogy Jag-ben ülni milyen jó LENNE! Az már lényegtelen, és senkit nem érdekel, hogy a Jag már nem is annyira luxus.
Emellett még az is megfigyelhető, hogy a ha egy A6-os AUDI-val begurulsz valahová, akkor egy vagy a százból. Ha ugyanezt a Jag-gel teszed meg, rögtön felfigyelnek rád.
Chicks love it!- ahogy az angolok mondanák. A nők buknak rá.
A problémám csak az, hogy egy olyan nő, aki az autóra bukik, az számomra nem vonzó.
De ez nem tántorít el az autótól!
🙂
Az Igazi Nő – Messina-i módra
2007 augusztus 3. | Szerző: Corrradorra
Claudio, firenzei gróf szerelembe esett a gyönyörű Héró-ba.
Benedetto, padovai nemes, ekkor még eltökélt agglegény, nem győz csodálkozni barátján,
s, így tűnődik magában:
Benedetto: Nem győzöm csodálni, hogy egy férfi, aki látta,
milyen bolond más, mikor kitör rajta a szerelem
– egy férfi, aki maga jót nevetett a más bolondériáján -,
egyszer csak úgy elveszti a fejét, hogy egész világ csúfja lesz!
Ilyen férfi Claudio.
Ismertem én, mikor még hallani se akart más zenét,
mint dobszót és kürtöt;
most meg lanton és fuvolán mereng.
Ismertem, mikor még tíz mérföldet talpalt volna mezítláb,
csak hogy megnézhessen egy híres jó páncélt;
most meg tíz éjszaka képes álmatlan
heverni, valami új divatú mellény szabásán töprengve.
Megszoktuk, hogy mindig magvasan és egyszerűen szólt,
– ahogy katonához és talpig férfihoz illik –
Most meg cifrázza a mondókáját: émelyítő lakoma beszéde,
és
Pipifaxos lett!
Kiforgathat, elvakíthat még engem is így valami?
Nem tudom…
Nem hiszem!
Nem mernék megesküdni rá, hogy a szerelem sosem bűvöl osztrigává, de arra szavamat adom, hogy amíg osztrigává nem bűvöl: én nem leszek ilyen híg-velejű!
Az egyik nő szép – de én tartom magam;
A másik okos – de én tartom magam;
A harmadik erényes – de én tartom magam!
Amíg
addig engem egy nő se fon be!
Gazdag legyen – ez természetes;
Okos legyen – különben semmi okom szóba állni vele;
Erkölcsös legyen – különben nem csábítom el;
Gyönyörű legyen – különben rá se nézek;
Szelíd legyen – vagy közelembe se merészkedjék;
Előkelő legyen –vagy elő se jöjjön;
S persze legyen jó társalgó, jó énekes –
És a haja színe olyan legyen…..
… az legyen olyan, amilyennek az Isten teremtette!
SOK HŰHÓ SEMMIÉRT, II. 3.
Mr. Aston a tükörben
2007 augusztus 2. | Szerző: Corrradorra
London – Nagy-Britannia
A jövő héten Londonba megyek, és ott néha-néha el-elkap a lendület, és elkezdem magam formálni. Stílust építek. Olyankor megveszem az aktuális férfimagazinokat. Úgy értem azokat, amelyek nem arra helyezik a fő hangsúlyt, hogy mit követtek el a csintalan franciatanárnők a szénaboglya tövében vidéki látogatásuk alkalmával, és hogyan tették emlékezetessé az egyszerű vidéki férfiak számára azt a napot, hanem az “igényesebbeket”.
Gyorsan összeszedem a Men’s Health, az GQ és elérhető számait, és elhatározásra jutok. Elhatározom, hogy most minőségi bevásárlást fogok tartani.
Hol lehet minőségileg bevásárolni Londonban? Nos, igen sok helyen, de ha az ember az Oxford Street-re megy, akkor nem kell vinnie pénztárcát, hanem csak egy komornyikot, aki rendezi a számlát. Ha nincs elérhető komornyikja, akkor viszont a Regent Street, az Oxford Circus és a Piccadilly között. Ám vigyázat, a Piccadilly-n található Lillywhites áruház már nem tartozik ebbe a kategóriába, mert ott 17 év fölött már nem tud az ember ruhát venni.
Egyébként érdekes ez….és hadd tegyek egy kis kitérőt. Azt mondják-írják-várják el a nők, hogy a férfi aki mellettük van, vagy épp oda szeretnék, az legyen igényes. A kérdés az, hogy mit jelent igényesnek lenni. Mindenféle értelmező szótár szerint, a fogalom azt jelenti, hogy az ember odafigyel a személyi higiéniájára, az öltözködésére, és intellektuálisan kicsit a sznobizmus felé húz. Ha a fenn említett kritériumokat a szerencsétlen hím egyed teljesíti, akkor viszont rögtön piperkőcnek tituláltatik. Ki érti ezt? Akkor az igazi férfi mégiscsak szőrös és büdös?
Ám visszakanyarodva az önstyling-oláshoz – wow, micsoda szó- a legutóbbi látogatásom alkalmával éppen a kirakatokat nézegettem, amikor leparkolt az út szélére modern korunk egyik legszebb technikai vívmánya, az Aston Martin DB9.
Óhhh…nem, kérem! Ezt ne úgy tessék elképzelni!
Ez nem egy Ferrari! Ez nem egy Lamborghini! Ezt az autót nem adják ki piros és sárga színben. Ez nem a hülye gyerekek apucitól kapott sportkocsija!
Ez a fémből és bőrből formált stílus és elegancia.
Ez a kézzel készített férfiasság!
Ha meglátod a visszapillantó tükrödben, akkor félj! Rettegj! És tűnj el az útból, mert végső megszégyenítésként rádvillant!
Ha nem ugrik be melyik autóról van szó, akkor meg kell nézni a Johnny English-t Rowan Atkinson-nal.
Nos, arról a kék autóról van szó!
Alacsony, de nem túl alacsony, széles, de nem túl széles, nagy, de nem túl nagy, kicsi, de nem túl kicsi, hangos, de nem túl hangos, feltűnő, de nagyon feltűnő, és drága, de piszok drága.
Szóval ott volt a kirakat, és az út szélén az Aston. Közöttük pedig én. Ahogy ránéztem a kirakat üvegére a visszatükröződésben megláttam magam mögött az autót, és bizony rájöttem, hogy az Aston-nal sokkal jobban nézek ki, mint Aston nélkül. Ha mögöttem van az Aston, nem is kell stílust formálnom. Úgy jó minden, ahogy van. A magam 177 centijével pont a megfelelő magasságú vagyok az autóhoz, és nem járok úgy, mint amikor az embernek megmutatják a BMW Z4-t vagy az AUDI TT-t, hogy akkor azt mondja, hogy: ”OK..OK, ez mind szép, de hol a távirányító?”, mire közlik, hogy ez már a tényleges autó, és nem annak a távirányítású modellje.
Persze vannak, -vagy legalábbis kellene lenni-, bizonyos szabályoknak, amelyeket feltétlenül be kellene tartani. A következő férfiaknak nem lehetne ilyen autójuk:
– akik
– akik egyszer is rágondoltak az atlétatrikó üléshuzatra, vagy a slusszkulcsra erősített rókafarokra
– akiknek volt már „Merdzsó”-juk, vagy „Bömös”-ük, illetve akik a Jeep-et „Csipp”-nek írják
– Bölcsészek, vagy akik veszik a versesköteteket, ahelyett, hogy ajándékba kapnák őket.
– Akik az inget hasig kigombolva, felhajtott gallérral hordják, és titokzoknit viselnek,
– Akik „Görögbe, Horvátba, Olaszba, Spanyolba” járnak nyaralni
– Akik valaha is sírtak egy film végén
– Akik az étteremben salátát választanak,
– Akik olyan szavakat használnak, mint „suli, jófej, baró”
Továbbá, akik a Népszavát, vagy a Daily Mail-t olvassák, illetve akik önszántukból mosogatnak és porszívóznak, azok szintén kiestek ebből a körből. Nekik ott van az Opel Astra, vagy a Peugeot 407.
Vagy: Valaha is olvastál már szerelmes regényt? Akkor irány a Renault, vagy Fiat szalon!
Folytatva: elég hülyén néznek ki ebben az autóban a népdalénekesek, a szabaddemokraták, focisták, valamint olyan emberek akik az IKEA-ban vásárolnak.
Persze vigyázni kell! Ha mégis úgy hozza a sors, hogy valaki beül a V8-as Astonba, és becsúsztatja a hifibe a Snoop Doggy Dog Szörnyedvény CD-jét, akkor az arra számíthat, hogy a középkonzol egyszerűen fel fog robbanni, vagy jobb esetben a légzsák elpukkan és jól orrba vágja.
Összegezve a dolgokat, a lényeg az, hogy amikor együtt láttam magam az Astonnal, jól éreztem magam. A baj csak annyi, hogy az a 80millió forint, amennyiért bárkinek osztogatják kicsit borsosnak tűnik. Alapvetően, inkább azt mondanám: piszok drága.
De rájöttem, hogyan lehetne pénzt szerezni!
Bankot kell rabolni.
Biztos elkapnának, de addig…….addig megérné!
Nem…nem…
2007 augusztus 26. | Szerző: Corrradorra
…nem én vagyok a Yeti!
🙂
Oldal ajánlása emailben
X