Mr. Aston a tükörben

2007 augusztus 2. | Szerző: Corrradorra |

 

London – Nagy-Britannia

 

A jövő héten Londonba megyek, és ott néha-néha el-elkap a lendület, és elkezdem magam formálni. Stílust építek. Olyankor megveszem az aktuális férfimagazinokat. Úgy értem azokat, amelyek nem arra helyezik a fő hangsúlyt, hogy mit követtek el a csintalan franciatanárnők a szénaboglya tövében vidéki látogatásuk alkalmával, és hogyan tették emlékezetessé az egyszerű vidéki férfiak számára azt a napot, hanem az “igényesebbeket”. 

 

Gyorsan összeszedem a Men’s Health, az GQ és elérhető számait, és elhatározásra jutok. Elhatározom, hogy most minőségi bevásárlást fogok tartani.

 

Hol lehet minőségileg bevásárolni Londonban? Nos, igen sok helyen, de ha az ember az Oxford Street-re megy, akkor nem kell vinnie pénztárcát, hanem csak egy komornyikot, aki rendezi a számlát. Ha nincs elérhető komornyikja, akkor viszont a Regent Street, az Oxford Circus és a Piccadilly között. Ám vigyázat, a Piccadilly-n található Lillywhites áruház már nem tartozik ebbe a kategóriába, mert ott 17 év fölött már nem tud az ember ruhát venni.

 

Egyébként érdekes ez….és hadd tegyek egy kis kitérőt. Azt mondják-írják-várják el a nők, hogy a férfi aki mellettük van, vagy épp oda szeretnék, az legyen igényes. A kérdés az, hogy mit jelent igényesnek lenni. Mindenféle értelmező szótár szerint, a fogalom azt jelenti, hogy az ember odafigyel a személyi higiéniájára, az öltözködésére, és intellektuálisan kicsit a sznobizmus felé húz. Ha a fenn említett kritériumokat a szerencsétlen hím egyed teljesíti, akkor viszont rögtön piperkőcnek tituláltatik. Ki érti ezt? Akkor az igazi férfi mégiscsak szőrös és büdös?

 

Ám visszakanyarodva az  önstyling-oláshoz – wow, micsoda szó- a legutóbbi látogatásom alkalmával éppen a kirakatokat nézegettem, amikor leparkolt az út szélére modern korunk egyik legszebb technikai vívmánya, az Aston Martin DB9.

 

Óhhh…nem, kérem! Ezt ne úgy tessék elképzelni!

 

Ez nem egy Ferrari! Ez nem egy Lamborghini! Ezt az autót nem adják ki piros és sárga színben. Ez nem a hülye gyerekek apucitól kapott sportkocsija!

 

Ez a fémből és bőrből formált stílus és elegancia.

Ez a kézzel készített férfiasság!

 

Ha meglátod a visszapillantó tükrödben, akkor félj! Rettegj! És tűnj el az útból, mert végső megszégyenítésként rádvillant!

 

Ha nem ugrik be melyik autóról van szó, akkor meg kell nézni a Johnny English-t Rowan Atkinson-nal.

 

Nos, arról a kék autóról van szó!

 

Alacsony, de nem túl alacsony, széles, de nem túl széles, nagy, de nem túl nagy, kicsi, de nem túl kicsi, hangos, de nem túl hangos, feltűnő, de nagyon feltűnő, és drága, de piszok drága.

 

Szóval ott volt a kirakat, és az út szélén az Aston. Közöttük pedig én. Ahogy ránéztem a kirakat üvegére a visszatükröződésben megláttam magam mögött az autót, és bizony rájöttem, hogy az Aston-nal sokkal jobban nézek ki, mint Aston nélkül. Ha mögöttem van az Aston, nem is kell stílust formálnom. Úgy jó minden, ahogy van. A magam 177 centijével pont a megfelelő magasságú vagyok az autóhoz, és nem járok úgy, mint amikor az embernek megmutatják a BMW Z4-t vagy az AUDI TT-t, hogy akkor azt mondja, hogy: ”OK..OK, ez mind szép, de hol a távirányító?”, mire közlik, hogy ez már a tényleges autó, és nem annak a távirányítású modellje.

 

Persze vannak, -vagy legalábbis kellene lenni-, bizonyos szabályoknak, amelyeket feltétlenül be kellene tartani. A következő férfiaknak nem lehetne ilyen autójuk:

–         akik 170 cm alatt vannak, vagy 100 kg felül mérlegelnek

–         akik egyszer is rágondoltak az atlétatrikó üléshuzatra, vagy a slusszkulcsra erősített rókafarokra

–         akiknek volt már „Merdzsó”-juk, vagy „Bömös”-ük, illetve akik a Jeep-et „Csipp”-nek írják

–         Bölcsészek, vagy akik veszik a versesköteteket, ahelyett, hogy ajándékba kapnák őket.

–         Akik az inget hasig kigombolva, felhajtott gallérral hordják, és titokzoknit viselnek,

–         Akik „Görögbe, Horvátba, Olaszba, Spanyolba” járnak nyaralni

–         Akik valaha is sírtak egy film végén

–         Akik az étteremben salátát választanak,

–         Akik olyan szavakat használnak, mint „suli, jófej, baró”

 

Továbbá, akik a Népszavát, vagy a Daily Mail-t olvassák, illetve akik önszántukból mosogatnak és porszívóznak, azok szintén kiestek ebből a körből. Nekik ott van az Opel Astra, vagy a Peugeot 407.

 

Vagy: Valaha is olvastál már szerelmes regényt? Akkor irány a Renault, vagy Fiat szalon!

 

Folytatva: elég hülyén néznek ki ebben az autóban a népdalénekesek, a szabaddemokraták, focisták, valamint olyan emberek akik az IKEA-ban vásárolnak.

 

Persze vigyázni kell! Ha mégis úgy hozza a sors, hogy valaki beül a V8-as Astonba, és becsúsztatja a hifibe a Snoop Doggy Dog Szörnyedvény CD-jét, akkor az arra számíthat, hogy a középkonzol egyszerűen fel fog robbanni, vagy jobb esetben a légzsák elpukkan és jól orrba vágja. 

 

Összegezve a dolgokat, a lényeg az, hogy amikor együtt láttam magam az Astonnal, jól éreztem magam. A baj csak annyi, hogy az a 80millió forint, amennyiért bárkinek osztogatják kicsit borsosnak tűnik. Alapvetően, inkább azt mondanám: piszok drága.

 

De rájöttem, hogyan lehetne pénzt szerezni!

Bankot kell rabolni.

 

Biztos elkapnának, de addig…….addig megérné!