Esettanulmány III.

2007 november 5. | Szerző: Corrradorra |

 

Julcsi közelmúltja és jelene

 

Nos, a kapcsolat kivérzett.

Nem is annyira kivérzett, mint öregségi végelgyengülés előtti eutanáziában eltávozott.

 

Julcsi jól érezte magát a kapcsolatban, ami leginkább azt jelentette, hogy nem érezte magát rosszul benne. Elfogadta magában, hogy neki ez jutott, és Pasi nem volt se rossz , se jó. Nem ivott, nem verekedett, lexikailag okos volt, a család elfogadta,  Városmellettfalva elfogadta. Julcsi nem volt többé „a vénkisasszony tanító néni”.

Bár Julcsi eleinte tiltakozott, de ezt én úgy fogalmaztam meg, hogy ez a kapcsolat a „Dögös Harmincas Csajszi a Partneri Státuszért Bt.” két beltaggal. Sima gazdasági érdekközösség: Pasi léte biztosította azt, hogy Julcsi ne legyen szingli mások szemében, és így nem kellett arra a kérdésre válaszolnia, hogy „És hogyhogy te még egyedül vagy?”, ezért cserében Pasi kapott maga mellé egy olyan csajt, akit mindenki megnézett. Néha –nem is néha- előfordult azonban a kellemetlen eset, hogy Pasit Julcsi apjának nézték.

 

Julcsi, még azt is elhitette velem néha-néha 2 perc erejéig, hogy szereti Pasit, és neki jó vele. Aztán nyár elején hosszú szünet után elkezdtünk –mármint Julcsi és én – beszélgetni. Röviden összefoglalva, másfél hónap alatt kidumáltam Julcsit a kapcsolatból. Igazából nem volt nehéz dolgom, csak szembesíteni kellett a hideg racionalitással. A legnagyobb gond az volt, hogy a Julcsi szeretett volna már továbblépni a kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy szeretett volna egy közös otthont Pasival, de ő mereven elzárkózott előle. Gyakorlatilag a kapcsolat ott tartott hét év után is, mint az első hónap végén: Pénteken Pasi jön- Szombaton reggel Pasi el- Szombaton este Pasi vissza- Vasárnap ebéd után Pasi el.

Julcsi többször is próbált beszélni Pasival a közös otthonról, de ő semmi esélyt nem adott a továbblépésre. Csak élte a 60 évesek életét. Programként olyan dolgokat csináltak, mint nyári estéken, – mikor tanítási szünet lévén, Pasi gyakorlatilag Julcsiékhoz költözött- elbiciklizgettek a falu egyik végéről a másikra. Emellett Pasi megfogalmazott olyan kéréseket is amit Julcsi egyértelműen visszautasított. Erre példa, Közelbenlakó Lúzer Unokaöccs kivakarása az évtizedes mocsokból, négy éve mosatlan tányérok megtisztítása, lakásának csili-vilire való suvickolása.

Erre mondta azt Julcsi, hogy „Elég nekem otthon rendben tartani az egész házat, nem fogom egy idegen mocskát vakarászni” Abszolúte érthető, nemde?

 

Julcsi sokat tipródott, és a legnagyobb ellenérve saját maga számára Pasi menesztése ellen az volt, hogy akkor ismét egyedül marad. Ez Városmellettfalván nagy dolog! Városmellettfalván nincsenek lehetőségek. Ott nem jönnek fehér hercegek szőke lovon. Ott huszonhat-hét éves kor után lehúzzák a rolót. Vagy addig megtalálod a párod, vagy sosem. Illetve lehet találni olyan apukákat,- különösen egy szingli tanító néninek- akik teljesen magukénak vallják a klasszikus római mondást, miszerint a változatosság gyönyörködtet, de ilyenekből Julcsi nem kért.

 

Szóval, eljött egy nyárvégi nap, amikor Julcsi közölte Pasival, hogy neki nem jó így a dolog. Pasi erre, azt mondta, hogy OK, fogta magát, és megvárta a vasárnapi ebédet, kivitette magát az állomásra, és elment.

 

Adios Amiga!

Ciao Belle!

Good bye, my Love, good bye!

 

Semmi említésre méltó „jajdeazértpróbáljukmeg”, csak egy nagy, kövér „Szeva!!”   Csak simán, mindenféle cécó nélkül 7 évet lehúzott a WC-n, és távozott.

 

Természetesen Pasi elvárta, hogy Julcsi teljesen álljon rendelkezésére az autóval, abban, hogy az ő cuccait elvigye Lúzer Uncsiöcsihez, és időben akkor, amikor Pasinak éppen kedve szottyan. Még meg is sértődött, hogy miért nincs otthon Julcsi és várja az ő jelentkezését, hogy mikor költöztethetné el őt.

 

Végre Pasi elment, de még megígérte, hogy a szelleme még visszajár, mert végül is csak előállt azzal a marhasággal, hogy néha-néha hadd telefonáljon, vagy küldjön egy-egy képeslapot. Julcsi pedig –érző nő lévén pityergett, és nem volt képes kellő arroganciával odavágni neki, hogy „Hapsikám, telefonáltál volna eddig!” Pasi meg van győződve arról, hogy ő akkora intellektuális Mount Everest, és Julcsi padig annyira kis szürke, szerencsétlen, béna, ügyetlen egérke, hogy az eljövendő életében úgyis kudarcra van ítélve minden cselekedetével, hogy felajánlotta neki búcsúzóul, hogy ha mindezen kudarcokat majd elszenvedi, akkor mégiscsak visszakönyörögheti magát hozzá.

Szimpatikus, ugye? J

 

Julcsi most küzd. Saját magával. 38 évesen el szeretné kezdeni az önálló életét. Sikerült belátnia, hogy Falváról el kell mennie. Eljutott odáig, hogy bevezettette az internetet. Eldöntötte, hogy lakást fog keresni magának.

 

Nem lesz könnyű, mert Pasi elhitette vele, hogy ő kudarcra van ítélve, a család is valami ördögtől való dolognak fogja tartani az önálló élet, az elköltözés gondolatát.

 

Majd meglátjuk mi lesz. De azért segítünk és szurkolunk!