Brüsszeli sanyarság

2007 június 12. | Szerző: Corrradorra |

 

Először is a belgák alapvetően két csoportba oszthatók: a franciák, és a hollandok, vagyis a vallonok és a flamandok, amiből a vallón népség valójában burgund, és a flamand pedig brabantnak tudhatja magát, de végül is mindketten nem egyebek, mint vizigótok. Tehát frankok és germánok, akik közül a burgund népség a francia, tehát a vallon, a brabant pedig a flamand, vagy más néven a belgiumi holland, vagyis mindketten belgák.

Hogy így már minden világossá vált, el lehet mondani, hogy ezért az ország egyik része francia nyelvű, a másik része holland identitású, tehát egyértelmű, hogy Brüsszel ezért háromnyelvű város: úgymint alapvetően francia, holland és angol.

Szegények, nagyon rosszul élnek, és erre több jel is egyértelműen utal.

Először is sokkal több X-Type Jaguar van az utakon, mint S-Type, vagy XJ, és tudvalévő, hogy az X-Type a Jaguar belépő osztálya, így úgyszólván csak a legkisebb verzióra telik nekik.

Amellett iszonyú sok Mini Morris, Mini Cooper látható, ami azt jelenti, hogy a kisautók közül is a legkisebbeket kénytelenek megvásárolni. Sajnos nem engedhetnek meg maguknak  egy normális Opel Corsa-t, 207-es Peugeot-t, Suzuki Swift-et.

Ha már a normális autóknál tartunk, akkor arra sincs pénzük, hogy olyan autót vegyenek aminek rendes lemezből van a teteje. Kénytelenek beérni olyanokkal amelyek szánalmas módon egyfajta fémkerettel vannak felszerelve, amire valami fekete, vagy bordó, vagy kék vászon van húzva. Na, ezzel úgy járnak, hogy amikor kicsit gyorsabban mennek, akkor a szél felnyitja az autót tetejét, és legyűri a vásznat a hátsó ülés mögé, vagy valahová a csomagtartóra, a bennülők pedig csak úgy ülnek az Isten szabad ege alatt, a hajukat pedig össze-vissza kócolja a szél. Szörnyű lehet.

Ha már az üléseket említettem, akkor az is szembeötlő, hogy sok embernek még arra sem telik, hogy olyan autót tartson fenn amiben 4-5 ember is elfér, hanem olyanokkal furikáznak a szerencsétlenek amiben csak két ülés van, és természetesen két autó. Nos ezek az autók ráadásul még kicsik is, hogy a gyártásukhoz ne kelljen sok anyagot felhasználni, másrészt pedig rettentőre alacsonyak, -gondolom azért, hogy jól lehessen vele lopakodni, és ne kelljen pironkodni a többi ember előtt a kirívó üreszsebűségünk miatt. A legszegényebbnek pedig -képzelhetjük- csak ilyen kicsi, vászontetős autóik vannak.

Emellett -tényleg utoljára az autókról- még normális nagy multikonszernek által sorozatban gyártott kocsikat sem tudnak megfizetni, ezért viszonylak kis manufaktúrák által összetákolt járgányokkal próbálják enyhíteni rossz érzésüket, olyanokkal mint Aston Martin, vagy az olasz -na ez is, ugye- Maserati, vagy Ferrari, vagy arról a német autótervező csókáról elnevezett, szappantartó formájú, táskás szemű, Derrick felügyelőre hasonlító kis szekér amiből gondolom pár évtized múlva nem lesz már por sche.

Az autók mellett a másik jel ami a szegénységre, bárdolatlanságra utal, az a sajt. Van többféle sajtjuk, amelyek rendkívüli módon büdösek. Ezek a belgák amellett, hogy penészes sajtot esznek,- ami közvetlenül a tehénből kifolyt tejből készük, brrrrrrrrrrrrr-  állandóan próbálják rátukmálni az emberre, hogy egyen ő is. Na persze, ha rendes sztaniolpapírba csomagolt macisajt lenne, tejporból, műzselatinnal, természetazonos aromával dúsítva, ízfokozóval, E354, E412, E230, E310 és nátrium-benzoát felhasználásával, akkor szívesen elfogadná az ember, de ííígy………………..

Brüsszelben az emberek frank és germán fele vagy egymással konfliktusban. Amit a frank fél szemetel, összetör, firkál azt a lélek germán fele felszedi, kijavítja, kicseréli, megtisztítja. Ennek okán az utcák a házak a járdák olyan eklektikusan rendezetlenek de ápoltak és gondozottak.

Látszik, hogy mikor kerekedett felül a frank, vagy a germán oldal, és hogy kúszott vissza a másik.

Vegyük csak például a hotelt.

Általában a Hotel Kastelin-ben vagyok elszállásolva, de most nem volt szabad hely, ezért a The White Hotel-ben leltek nekem kvártélyt. Mindkettő négycsillagos hotel. A Kastelin a germán oldal a White Hotel a frank oldal.

Hogy is magyarázzam ezt meg?

Gondoljunk az időjárásra. Ha elmegyünk valahová, akkor gondosan megnézzük az interneten, hogy az utazás napjaiban milyen idő várható. Szépen leolvassuk a hőmérsékletet, és azt gondoljuk, hogy minden OK, és szépen a jelzett fokok alapján pakolunk ruhákat.

Aztán jól ráfázunk – stílszerűen.

Mert azt nem jelezte az internetes időjós, hogy a budapesti 28-30 fok az egészem más, mint a hong kongi 28-30 fok. Mert a budapestit, ha egy kis szél lengedez, akkor o 24-26-nak érezzük, míg a hong kongit még közepes szélnél is 36-38 foknak. Nem beszélve a tévedési lehetőségről, ha az egyik érték Celsius-ban, míg a másik Fahrenheit-ben van megadva.

Be kéne vezetni a szállodák esetében is ezt a Fahrenheit-Celsius skálát.

A Kastelin egy jó, elegáns, szépen berendezett szálloda udvarias személyzettel, mágneskártya ajtónyitóval, bell boy-jal….stb. Ez a germán.

Ellenben, ha a frank típusú White Hotelt tekintjük, akkor azt lehet mondani, hogy az egy “4 Fahrenheit csillagos” hotel, ami ugye pontosan megfelel a “-15,6 Celsius csillagos” osztálynak.

Először is ez egy -ohlalah- “Theme Hotel”, ahol az a lényeg, hogy minden fehér. Lefordítva ez azt jelenti, hogy csakúgy mint nálunk az OBI-ban- a fehér OSB bútorlap a legolcsóbb, és ha lekened a falat fehér diszperzittel egy rétegben, akkor nem kell színezőpasztára költeni.

Ehhez vehetsz még az IKEA-ból fehér fröccsöntött műanyag széket és asztalt, függönynek pedig a fehér lepedővászon is megteszi.

Ha már itt tartunk: a szobában alapvetően mindenhol huzat van, de egy-két párnáról bizony hiányzik.

A szobában van minibár, de üres, és úgy tűnik, hogy amikor a Mezőkeresztes-Mezőnyárád-i szovjet laktanyát kiürítették, a White Hotel nyerte meg a tendert, és felvásárolta az ottani használt hűtőket. Erre közvetett bizonyíték van, mert a hűtő nagy, nem hűt, viszont nagyon zúg.

A szobában nincs pohár, illetve törölköző, valamint gyorsan el kellett rohannom egy drogériába venni tusolót, sampont, mert ugyan voltak ott kenceficék, de én ki akartam maradni az “előttem is-én is-utánam is használják” láncolatból. Hajszárító sincs, de ígéret van, hogy lesz!

A légkondicionáló pedig megtisztítja a légvezetékben lévő levegőt, és az áporodott párát a porral együtt a szobába juttatja nem túl nagy-, de elegendő nyomással és zajszinttel.

Az ajtón klasszikus zár van, amihez klasszikus kulcsot adnak, és voltak olyan figyelmesek, hogy a kulcshoz nem egy autó dísztárcsáját erősítették, mint például az amerikai benzinkutakon, hogy el ne vidd, hanem a bútorlap-szabászatból megmaradt 2 négyzet-deciméternyi 10-es bútorlap darabot élfóliázatlanul! A kulcsot nem lehet a recepción leadni, hanem vinni kell magaddal.

Mivel nincs szobaszerviz, -amit egyébként sem szokásom használni- így megkérdeztem, hogy kaphatnék-e egy tányért, kést, villát. Mondták, hogy természetesen igen, menjek csak be a konyhába -az első fehér ajtó jobbra, keresztül az éttermi részen- és ott van, szedjem össze azt ami kell. A tányér valamelyik szekrényben van.

Viszont a konyhában kellemes meglepetés ért, mert ott volt több vendég is. Egy spanyol csajszi vajat keresett, míg két japán vendég a paradicsomok felszeletelésével foglalatoskodott. Úgy döntöttünk, hogy ha már ott vagyunk, keressünk valami tejet, vagy gyümölcslét is. A spanyol csajszi kente a kenyeret, én szeleteltem, a japán pár pedig a paradicsom szeleteket próbálta gusztusos formába rendezni. Aztán jött egy lengyel férfi is, aki szerint valahol kellett lenni müzlinek is, de végü lis maradt a vajaskenyérnél.

Hát így telnek a napok…..csendeskén……

Üdv mindenkinek!