In memoriam Aga

2007 június 7. | Szerző: Corrradorra |

 

Visszaérkeztem Budapestre Ázsiából, és ma egy szomorú hír fogadott.

 

Most nekrológot kell írnom.

 

Meghalt Aga. L

 

Aga a műhelyünk óriás schnauzere volt. Ő volt a biztonsági főnök.

 

Van egy barátom, akivel társulva van egy autószerelő műhelyünk Észak-Borsodban. Veterán autók felújításával, egyedi autóépítéssel foglalkozunk, és még mindenféle marhasággal, ami épp jön. A társam hivatásszerűen, én csak segédmunka és papírmunka szintjén.

 

A műhely egy családi ház kertjében van, illetve a kert van átalakítva fedett műhelycsarnokká, plusz még az udvar az autók tárolására, szóval elég nagy. A társam, nevezzük csak Tamásnak, -mert ez a neve- közelben lakik egy másik házban a családjával. A műhely melletti házban az édesanyja lakik, és a nagymama lakott.

 

És persze Aga.

 

Csaknem egy éves volt már amikor magunkhoz vettük. Szegénynek borzasztó élete volt addig, mert egy karóhoz volt megkötve egy kétméteres kötéllel mindenféle fedél nélkül, esőben, tűző napon, fagyban, hóban, kánikulában, és enni is csak egy héten 2-3 alkalommal kapott.

 

Nem tűrhettük tovább, és a tulajdonos ellenkezése ellenére egyszerűen eloldoztuk és elhoztuk. A tulaj megfenyegetett minket, hogy feljelent, de nem foglalkoztunk vele. Illetve megígértük neki, hogy ha még két szót szól, akkor ugyanazt eljátsszuk vele, mint ő a kutyával, mert még neve sem volt.

 

Nevet adtunk neki.

 

Nem volt könnyű kezdet Agával. Ideges volt, gyanakvó, harapós, de megértettük, hogy nem véletlenül ilyen. Viszont a műhely védelméhez képzettség és kezelhetőség kellett. Nehezen megbarátkozott velünk fél év alatt.

 

Ekkor elküldtük őt iskolába. Mit iskolába! Kutya Akadémiára! A kéthetes kiképzés Agának egy hónapig tartott.

 

Nem azért, mert buta volt! A tanagyagot summa cum laude elsőre elsajátította, de engedelmességi problémái voltak. Beszéltünk az oktatóval, aki egyébként a barátunk volt és különös figyelmet fordított rá. Még két hetet javasolt! Kemény verdiktum!

 

Odamentünk Agához, azt mondtuk neki nagy komolysággal:”Figyelj Öreg, még két hét! Még két hét, és hazajöhetsz, de légy okos!”

 

Okos volt, és 3 nappal a hamarább hazahoztuk!

Építettünk neki új házat. Védett helyen, de úgy, hogy onnét beláthatta az udvar nagy részét!

 

Szeretett utazni.

Akkoriban a szolgálati autónk egy AUDI 80-as volt, amit egyedivé építettünk, és vajszín bőrülései voltak. Azok az ülések kényesek voltak Aga körmeihez. Ezért átalakítottuk az autót úgy, hogy a benzintankot kivettük a hátsó ülés mögül, oszthatóvá tettük az ülést, és Aga a csomagtartóban utazott úgy, hogy a fejét kidugta az osztott ülés lehajtott támláján keresztül az utastérbe. Ha valahová utaztunk, a lányok – a barátom felesége, és lánya hátul ültek, és utazás közben Aga fejét vakargatták amit imádott mindkét fél.

 

Ha elöl utazott, akkor volt neki biztonsági öve!

 

A barátom lánya míg kicsi volt úgy lovagolt rajta, mint egy pónin.

 

Félt a kutyafodrásztól.

Mindig ott kellett lenni mellette, vagy a fején nyugtatni a kezünket, vagy csak a lábát fogni. Ha érezte az érintést már nem remegett.

 

Egyszer nyitottunk egy autósboltot. Minden jól ment addig amíg vevők nem jöttek. A barátom igen mogorva ember, így nem nagyon tűrt meg maga mellett senkit, a vevőket simán elzavarta, csak Agával tudott kijönni. Vele töltött naponta 13-15 órát. Megtanította féklámpát ellenőrizni. Ő nyomta a féket, Aga ugatott ha a féklámpa kigyulladt.

 

Nagyon megbízható volt.

A boltba is el lehetett küldeni. A nagymama öreg volt, a mamának fájt a lába. Ezért készítettünk egy hámot neki, amin volt kétoldalt két kosár, és egy kis tasak, amit a szájában vitt a boltba, benne a pénztárca. A mama megírta a listát, Aga elment a boltba. A boltosnak –és csak neki- megengedte, hogy a pénztárcához nyúljon. Telepakolták a kosarat, kivették a pénzt. Aga pedig hazasétált.

 

Volt egy pillanat amit mindig kihasználtunk. Azt mondtuk neki:”Aga, értessük össze a fejünket”, és mivel nagy volt, elég volt kicsit lehajolni és egy pillanatra összeértettük a homlokunkat. Óh, de szerettük ezt a pillanatot!

 

Aztán öreg lett.

Nehezebben futotta be a nagy udvart-kertet. Visszavontuk az első vonalból, és egy könnyebb beosztásba helyeztük. A barátom családi házát kellett őriznie, ami védettebb, kisebb volt, mint a műhely.

 

Két héttel ezelőtt erőt vett rajta egy száraz köhögés. Nem volt lázas, a tüdeje tiszta volt. Az orvos azt mondta, hogy nincs semmi ami vírusra, fertőzésre, mérgezésre utalt volna. Valószínűleg hideg vizet ivott –mondta az orvos, de tényleg mindent megtett érte.

 

Evett is, de egyre kevesebbet. Főztek neki virslit, ami mindig a kedvence volt, és minden hétvégén főztünk neki vagy negyvenet-ötvenet. Evett belőle, de nem mind.

Kapott erősítő infulziót, vitaminokat…..mindent.

 

Aztán tegnap délután evett egy kicsit, bement a kedvenc helyére és meghalt.

 

13 éves volt.