Mostar 2.

2007 február 7. | Szerző: Corrradorra |

 

 Közel sem tudok annyit írni, mint szeretnék. Csak esetlen próbálkozások vannak mindenféle razglednicákkal.

Igazából Mostar-ról nem is lehet írni. Érezni kell. Vagyis nem érezni. Hanem átélni. Lehet azzal kezdeni, hogy az ember az autóban elkezdi hallgatni a helyi rádióadókat. Hallgatni kell balkáni zenét. Kicsit viccesen ömlengős, kicsit túlontúl is simulékonyak a dallamok, kicsit édes, kicsit melankolikus, kicsit giccses…de hangulatos.

 

A politikába nem akarok belemenni, de adott esetben sajnos kikerülhetetlen. A legelső dolog ami szembeötlik az, az , hogy mennyire szét van lőve a város. Ez nem azt jelenti, hogy vannak golyónyomok a falon, hanem, hogy minden szitává, és rommá van lőve. Ha megállunk egy helyen és szétnézünk egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy honnét lőttek hová, vagyis azt a következtetést lehet levonni, hogy mindenhonnan lőttek mindenfelé. A legszomorúbb az, hogy teljesen rommá lőtték a Monarchia idején épült Gimnázium és a Posta épületét. Ezeket az az ember építette, aki a Keleti Pályaudvarunkat tervezte, és szégyenszemre nem jut eszembe a neve. Az érdekesség az, hogy az építész ajándékként a mostari muszlim lakosságnak a két épületet marokkói mór és észak-afrikai arab stílusjegyekkel díszítette. Most csak az homlokzat falai, vagyis annak a gerendákkal megtámogatott  maradványai állnak, de egyébként teljes rom mindkét épület.

 

Mostar Hercegovina fővárosa, és a birtoklása tekintetében a változatosság kedvéért a horvátok és a muszlimok háborúztak egymással. A várost a Neretva osztja ketté, és ez a nem hivatalos megosztás határa is. Az északi part a horvát rész, a déli pedig a muszlim, de ez egy több mint 400 éves történelmi elkülönülés, nem újkeletű dolog és a háborúig csak annyi jelentősége volt, hogy az egyik oldalon több mecset volt, mint katolikus templom és viszont. Itt kell megemlíteni egy német ember nevét. A háborúskodás befejeztével, az ENSZ fennállásának talán a legjobb döntését hozta meg, mert ahelyett, hogy kinevezett volna valami katonai parancsnokot, intendánst a város élére, az egykori, híres német szabad, kereskedő városállamok, Hansa-városok régi polgármestereit kérte fel a közreműködésre. Így került elsőként Mostar élére Bréma város egykori polgármestere, Hans Koschnick.

 

Ő az az ember aki minden tiszteletet és elismerést, fő-, és térdhajtást, mindenféle érdemrendet százszorosan megérdemel! Iszonyatos állapotban vette át az irányítást, nem volt víz, áram, gáz, élelmiszer, az emberek nagy része hajlék nélkül volt, a környék tele volt menekültekkel, és emellett a város nem volt egyéb, mint egy etnikai lőporos hordó. (Mellesleg, még ma is az, csak nem látszik az odalátogató számára.)

A két többségi etnikum –horvát, bosnyák- a várost hivatalosan is ketté akarta osztani, de Herr Koschnick ezt nem engedte. Az elképzelés az volt, hogy lesz egy “Hrvatski” Mostar és egy “Bosanski” Mostar, mindkét városrész megalakítja a  külön önkormányzatát, intézményeit, és teljesen elkülönül egymástól.

 

Ám Herr Koschnik azt mondta, hogy még egyszer kettéosztott város nem lesz Európában és tárgyalt, fenyegetőzött, rimánkodott, iszonyatos küzdelemmel elérte azt, hogy a háborúzó felek leüljenek, megegyezésre kényszeríttette őket. Ravasz is volt eközben, mert szándékosan úgy helyezte el a városi tanács különböző intézményeit, hogy a horvát és a bosnyák oldalon is legyenek megfelelő számban. Ezzel azt érte el, hogy az embereknek át kell járniuk a másik oldalra, ha el akarnak intézni egynémely dolgot, tehát még véletlenül sem lehet teljesen kettéosztani a várost.

 

Mostar a háború előtt igazi turistaparadicsom volt. Volt Ferihegy méretű nemzetközi repülőtere!!! A hegyekben síelni lehetett, és a Neretva partján nagy strandélet folyt, sőt, még búvárkodni is lehetett abban a kék vízben! Az óváros az Öreg Híd közelében található. A Neretva partján mindkét oldalon hangulatos vendéglők sorakoznak. Vannak olyan teraszok amelyeket néha el-elönt a folyó nagyobb vízállás esetén.  A horvát oldalon inkább művészeti galériák, turista információs központok vannak, a muszlim oldal pedig egy igazi keleti bazár. Mostar mindig a nyitott szellemiségéről volt híres, olyan művésztelepféle volt, ezért is tragédia, hogy szinte keddről szerdára az etnikai ellenségeskedés fellángolt és romba döntötte a várost.

 

Mostar a legvarázslatosabb, leghangulatosabb hely ahol életemben megfordultam. A balkáni török stílus nagyon megragadott. Az utca kavicsokkal van kirakva, a házak tetején kőpala van cserép helyett, a bazárban gyönyörű szőnyegeket, ón-, rézkupákat lehet vásárolni. Enni pedig a cevapcici-t tudom ajánlani. Ez egy pita, grillezett marhahús rudacskák, és sok-sok hagyma! Kézzel fogyasztandó! J

Vegetáriánusok megkóstolhatják a grillezett zöldpaprikát, paradicsomot és kecskesajtot!

Turistáknak kihagyhatatlan Koski Mehmet pasa dzsámija, az Öreg Híd, és egy séta a régi muszlim temetőben. 

 

Télen természetesen más a helyzet, de most én leginkább koratavaszról, nyárról, koraőszről szeretnék írni. Akkor a legjobb időzítés az, ha valaki késő délután érkezik, és kicsit hallgatja a horvát harmonikásokat egy vendéglő teraszán egy pohár vörösborral. A bor megalapozza az éhségét, majd átmegy az Öreg Hídon a muszlim oldalra, ott beül egy vendéglőbe úgy, hogy a hídra lásson, megvacsorázik. Nyugodtan lehet bízni a muszlim pincérben, este 6 után olyan könnyű vacsorát rittyentenek zöldségből, sajtból, kevés húsból, hogy az ember megkönnyezi a meghatottságtól. Ugyan minden grillezett, kicsit füstös, – elvégre Boszniában vagyunk – de nagyon jóóóóóóóó! J

 

Szürkületkor meghallgatja a müezzin esti imáját, utána elharangozzák az este 7 órát a horvát oldalon, és felkapcsolják az óváros és a  Híd világítását.

 

A Neretva hűvös levegőt hoz a hegyekből, de a kövek ontják a meleget. Olyan jókat lehet ücsörögni, feküdni a kőkorláton!

 

 

 

Aki akar, flörtölhet!!!

De flörtnél többre nem számíthat!

 

Ez a szokás.

Életvédelmi szempontból is ez javasolt.

 

Ők nem olyan muszlimok, mint az arabok. Sokkal szabadabbak! Például, egy apa nagyon büszke arra, ha a lányával sokan flörtölnek, mert akkor az ő “bülbül zulejkája” a legszebb. Tudnak is flörtölni a zulejkák, jaj, de nagyon tudnak!!! 

 

Este jönnek a sétálni kettesével, hármasával a lányok. Nem lehet elmondani, – nincs rá szó, ami le tudná írni, hogy milyen az, amikor a szép barna bőrű, feketeszemű mohamedán lányok bő muszlin nadrágban, kivillanó hassal, és gyakorlatilag teljesen átlátszó fátyollal eltakart arccal  rámosolyognak az emberre.

 

Vagy –mivel ez egy női oldal- a jóképű, magas, izmos, feketehajú, élettel teli férfiak csak úgy utána köszönnek valakinek, hogy „Dobri vecer, Danice!” Nem bunkók, nem udvariatlanok, és ha abba a fekete hajba még néhány ezüstös hajszál is belekeveredik, nos – a női kollégáim elmondása szerint – igen bizsergető alhastáji és mellkasi élmény.

 

Szóval, egy kellemes esti flört, beszélgetés a meleg kövön, a Híd mellett…..a boldogság!

 

A Híd…….az egy külön történet!