Esettanulmány I.
2007 október 29. | Szerző: Corrradorra
Van egy barátném, aki régóta nyúz, hogy írjak már. Bevallom tökéletesen igaza van és tényleg sok dolog van amiről írnék, de, – mint Igazi Férfi,- dög lusta vagyok. El lehet képzelni, hogy milyen lenne a helyzet, ha még a focimeccset is szeretném.
Most, köszönettel vegyített bosszúból (J) leírom ezen ismerősöm történetét. Tanulságos lesz! Piszok módon tanulságos.
A tanulság arról fog szólni, hogy a nők mennyire –nos, hogy is mondjam- ….nincs is rá szó. Majd ki lehet rá találni valami jó, új kifejezést. Tudom, hogy a nők a nők mellett foglalnak állást, de kíváncsi vagyok a véleményekre.
Szóval, Juli, –nevezzük csak így – egy nagy vidéki város közvetlen közelében lakik egy kis faluban. Klasszikus módon a szüleivel él, és tanító néni, és 1993 óta küzdi le az iskola és a lakhelye közötti 472 méteres távolságot. Manapság már néha autóval.
Juli, 38 éves, de a nők annyi évesek, ahány évesnek kinéznek, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy 30 éves. Még sosem volt feleség.
Juli egyébiránt férfiszemmel nézvést egy dögös csaj. 12 dekagrammal kevesebb zsír van rajta, mint amennyinek kéne lenni. Jó alakja van, de olyan férfifejcsavarósan jó alakja. Ezt persze ő nem hiszi el, de a tény az tény.
Emellett jó ruhái vannak, jól öltözik. Mindent egybevetve egy jó, dögös „csajszi”.
Nos, Juli összejött egy tőle 17-18 évvel idősebb pasival, aki egyébként az általános iskolai tanára volt. A pasi hosszú éveken át folyamatosan hívogatta, és mindig csábítgatta mindenféle ígéretekkel. Nos, Julinál 7 évvel ezelőtt betelt a pohár, mert egy himpellér, határozatlan, tutyimutyi pasiszerűség –röviden:én, és megvan rá a magyarázatom- hanyagolta őt, és azt mondta: „Itt van ez a muki. Egy kicsit sárga, egy kicsit savanyú, de a miénk. Annyira nem rossz csávó, inni sem iszik sokat, verni sem fog remélhetőleg, mindig hívogat, hát akkor meg próbáljuk meg, engedjünk neki. Nosza, összejövök vele!”
Így is tett. Aztán elkezdődött a fantasztikus kapcsolat. Ebből állt: A pasi Budapesten tanár egy szakközépiskolába, és 13 éve egy pedagógusszállón lakik, 12 négyzetméteren egy másik pasival. Gondolom, hogy esténként kisgatyában és atlétában járkálgatnak fel és alá.
Se lakás, se francos albérlet, se egy nyomorult külön szoba – hanem egy pedagógusszálló.
A pasi minden szerdán 21:00 és 21:02 között bekapcsoltatta a mobiltelefonját, – egyéb időpontokban elérhetetlen volt.
E-mail, internet, fax –mint kommunikációs eszközök- teljesen ördögtől valók voltak a számára. Ha valami balga lélek netán sms-t küldött neki, Julinak kellett megnéznie és felolvasnia. Még a DVD lejátszót sem tudta kezelni.
Külsőleg –tudom ez csajoknál extrém esetekben nem tényező, bár szeretik hangoztatni, hogy az nem számít- a csávót úgy kell elképzelni, mint Kéri László politológust, de még 20 kilóval, és 15 évvel idősebben.
Szóval, minden szerdán 21 óra 01 perc 47 másodperckor közölte Julival, hogy akkor pénteken majd megy. Pénteken este megérkezett. Juli kiment elé az állomásra. Autóval. Hazavitte.
A pasi ott aludt, mert pénteken már fáradt volt. Majd szombaton elvonatozott Mégvidékebbre, mert ott volt egy örökölt háza, ahol se fűtés, se folyóvíz, talán áram volt.
Szombat este visszaérkezett Városmelléfalvára. Juli kiment elé az állomásra. Autóval. Hazahozta. A pasi akkor aludt, mert már fáradt volt aznapra.
Vasárnap felkelt, majd olyan délután 1 óra körül Juli kivitte az állomásra. Autóval. És visszavonatozott a szállóra.
Ez ment 7 éven keresztül!
Én, átlag félévente kifejeztem felháborodásomat a kapcsolat miatt, de olyanokat mondott amivel azonmód a padlóra küldött:
Kérdeztem: „Szereted?”
Válaszolta:”Mi az, hogy szeretni valakit? Rendes ember, nem iszik, nem ver….stb”
Mondtam:” Neked sokkal jobb is jutna, sokkal jobb vagy, mint ez a szörnyű, lúzer bakkecske.”
Erre ő:” Hááát, mit tegyek, ha nekem csak ennyi jutott az életben”
…és ehhez hasonló dolgok.
Aztán ……. (folyt köv)
Emelem a tétet……
2007 október 11. | Szerző: Corrradorra
Az én hibám!
A legutóbbi a bejegyzésnek az erdetije egy brit újságban is megjelenik. Megváltoztattam a neveket, de nem változtattam meg az életkort!
Angliában a vezetői engedély egy “jog” és nem “kiváltság”. Magyarországon viszont ez nem így van!
Ezennel emelem a tétet 25 évről 40-re.
Feljebb menni viszont nem vagyok hajlandó! Ez a magyar plafon!
40-től felfelé igazam van!!!
🙂
Szúrjad neki, Ibike!
2007 október 8. | Szerző: Corrradorra
Vasárnap délután valami kellemes őrültségre vállalkoztam. Az egyik egykori gimnazistám meghívott „dolgozni”, ami egyébként leginkább azt jelenti, hogy ülünk többedmagukkal és velem egy hatalmasan hatalmas nagy ház berendezetlen, fűtetlen nappalija helyett a pincében a kazánházban, télen és elektromos grillen megy a hússütés. Lehet-e ennél, -figyelem új szó(!)- „sittesebb” dolog!? Nehezen,…. de mégis- és talán pont ezért- a legjobb délutánok és esték ezek!
Ez a tevékenység ezen a délután még kiegészült azzal, hogy mindez egy nagy rakás törmelék és por tetején történt mindez, mert épp házfelújít a delikvens.
Azonban mielőtt eme szent sittes dolgot megkezdenénk, nekem át kell verekedni magam a városon. Egy emberke a körúton úgy gondolta, hogy a külső sávból jobbra behúzódva, átvágva a villamossíneken leparkol a szembejövő sáv külső sávjának a közepére. Úgy értem, hogy ezt a kanyart 20 méteres hosszra tervezte. Gyakorlatilag keresztbe vágott át 6 telített sávon. És dudált a többi „marhára”.
Nos, ez elgondolkodtatásra késztetett.
Ki is vagy mi is a mi legnagyobb ellenségünk? A zsír? A szénhidrát? Németország? A komenisták? Nem! Még csak a közelében sem vagyunk a helyes válasznak!
A legnagyobb ellenségünk nem a BKV ellenőr, hanem két másik foglalkozást űző ember! A farmeros, kockásinges, horgoltmellényes vizsgabiztos és az a közszolga, aki szövetnadrágban, és rövidujjú ingben kipostázza azt a dokumentumot Koraötvenes Józsefnek, és Bevásárlószatyros Ibikének ami hivatalosan is feljogosítja őket arra, hogy egy Ferrari F40-est vezessenek, és hogy a szerpentinen bevegyék a hajtűkanyarokat olyan sebességgel, mint ami elő van írva KRESZ-ben. Kilencvennel.
Óh…persze nevetünk rajtuk. Egészen addig, amíg Szatyros Ibike bele nem firkál egy szembejövő kisbuszba és hullazsákba nem rak két szülőt és két ötéven alulit.
Sajnálom kimondani, de nap-mint nap találkozom olyan emberekkel akik arra születtek, hogy buszon üljenek. Én nem vagyok önkinevezett szupersofőr, megcsinálom a magam hülyeségeit, de ….wooowww…..ez azért mégiscsak más.
Ibike úgy vezet, hogy a kormány mögötte van, száját keskenyre összeszorítja, és előre néz. És csak előre néz. Mert az van a KRESZ-ben. Oldalra sosem. Tom Cruise lehetne a mellette lévő autóban és a legnemesebb testrészét lóbálhatná ki az ablakon, akkor sem vetne rá egy pillantást sem.
Ezek az emberek valahogy fordítva működnek! Van amikor köd van, és csúszik az út és kanyarog, és szemben is jönnek, valamint nagy a forgalom, és mindenki harminccal araszol, akkor ők kilencvennel szántanak előre, mert az van KRESZ-ben, hogy annyival lehet menni. A másik részről pedig, amikor az autópályára kerülnek, akkor lefelé görbülő szájsarkakkal, fejet felszegve, -József szigorúan kalapban- nyolcvannal csorog a tiszta, ritka forgalmú sztrádán, mert ő -mondja -nem siet.
Mindnyájan láttunk már ilyet, és azt gondolnánk, hogy a rendőrség ilyenekre van kihegyezve, és gyorsan, agreszívan kiszedi ezeket az embereket a forgalomból; de legyünk reálisak. Ha meg is tenné, nem lehet senkit azért megbüntetni, mert 130 helyett nyolcvannal ment, vagy túl közel hajolt a kormányhoz.
Nem. Hogy megoldjuk a problémát a probléma gyökeréhez kell lemenni: a vizsgabiztoshoz. Bár van némi szimpátiám ezekkel a balga lelkekkel, mert képzeljük csak el, ha halálra vagy rémülve míg valakit vizsgáztatsz, akkor átengeded. Miért? Mert így van egy nagyon halovány esélyed, hogy pont ő egyszer szembe jön veled az úton egy sötét, ködös éjszakán, de ha megbukik, akkor biztos, hogy pár hónap múlva újra be kell ülni mellé!
Itt a megoldás:
Először is, ha valaki háromszor megbukik a vizsgán, akkor örökre alkalmatlannak kellene nyilvánítani, és nem próbálkozhatna többször. Egyszerűen el kellene fogadnia, hogy az autóvezetést nem neki találták ki, ő erre alkalmatlan és slussz. Ennyi, garázsajtó le, irány a buszmegálló. Másodszor, ha valaki nem vizsgázott le 25 éves korára, akkor már ne is lehessen neki. Itt szembesüljünk ismét egy ténnyel. Ha valaki annyira érdektelen a dologgal szemben, hogy 16 éves kora óta 9 év nem volt elég arra, hogy feltámadjon benne a vágy a jogosítványra, akkor sosem lesz jó autóvezető.
Tény: ha valami nem érdekel, nem vagy jó benne.
Bizonyíték: Én nem vagyok jó fociban. Egyszerűen nem erre születtem, nem vagyok hozzá jó alapanyag. Ezért nem leszek soha pl. jó leszbikus sem.
Továbbá, a gyakorlati vizsgának tartalmaznia kellene egy driftelést is. A sofőrnek bizonyítania kellene, hogy meg tudja forgatni úgy az autót, hogy csikorogjanak a gumik, amivel azt bizonyítaná, hogy nem fél az autótól.
Az írásbeli teszt maradhatna, de módosítani kéne. Kéne, hogy legyen egy autókiválasztás teszt is, ahol meg lehetne figyelni, hogy a vizsgázó el tudja-e dönteni, hogy a ruházatával és életkörülményeivel összhangban neki melyik autót szánták a gyártók. Valamint tisztában van-e azzal, hogy mikor kell nemet mondani egy autóra, s ez gyakrolatilag három dolog: (1) ha az autó nem biztonságos, (2) ha túl drága, (3) ha Opel.
Persze nem támogatom, hogy átlépjük az előírt sebességhatárokat, mert okkal határozták meg őket.
Ibikék és Józsefek, ha a vasárnapi módon leparkoltok, vagy autópályán nyolcvannal mentek, akkor vigyázzatok! Éjszaka valaki becserkészi az 1,2-es Astrátok és beszerel egy turbófeltöltőt fixált maximum nyomással!
The Churchill Connection
2007 szeptember 23. | Szerző: Corrradorra
Churchill úgy jön ide, hogy annyi ész szorul bizonyos emberbe/emberekbe, hogy úgy fejezik ki a tiltakozásukat nem is tudom mi ellen, -de szerintem ők sem tudják- hogy leöntik Sir Winston szobrát vörös festékkel. Gondolom azért, mert ő a velejéig antikommunista volt. Nem mintha a kommunizmus leghaloványabb jele is lenne az országban.
Én sem találom benne a logikát, csak a nagy sötétséget.
Kb. olyan ez, minthogy az összes 150 millió forint feletti villán/palotán a XII. kerületben kinn leng a nemzeti zászló tiltakozásként azellen, hogy milyen nehéz és nyomorult is az élet.
Az MZ/X terv -kiegészítés
2007 szeptember 21. | Szerző: Corrradorra
Nem…nem! Nem kérek elnézést senkitől sem! Az én véleményem, az én blogom, az én jogom!
🙂
Az MZ/X terv
2007 szeptember 20. | Szerző: Corrradorra
Követve a múlt évi antimindenes zavargások sikerét, amikor -már mintegy bevezetőként- a hazáért nemzetiszociálisan kommunistaellenes aggódók harmadszor is -vicces módon- piros festékkel, mohikán –vagy inkább dakota- harci színekbe öltöztették Winston Churchill-t, illetve egy karóra tűzött tehénnel követelték az „ősi alkotmány jogfolytonosságának visszaállítását”, igazán nagy várakozással tekintettem e heti visszavágó, vagy újra odavágó elé.
Nyilvánvalóan túlontúl is biztos voltam abban, hogy a kapitalizmus rohadtságát egyértelműen szimbolizáló autómat felborítják és felgyújtják, ezért jóideje átváltottam biciklire. Még tovább mentem: menekülőútvonalakat agyaltam ki, hogy a dühödt tömeg elől el tudjak iszkolni. Ilyen felkészülések mellett vártam a nagy napot, amikor végre gumilövedékekkel és Molotov koktélok fogyasztása mellett lehet bulizni. Tavaly kicsit büszke is voltam külföldi munkatársaim előtt, mert mi végre megmutattuk, hogyan kell rendesen zavarogni. Ha mi zavargunk akkor égnek az autók, betörnek a székházajtók, és nem vagyunk olyan bénák, mint a csehet, akik gyertyával, kézenfogva, összekapaszkodva sétálgattak a Vencel tér egyik végétől a másikig, és közben a Khumbaya-t dúdolgatták. Bááársonyos Forradalom……ugyanmár kérem!
Bevallom, titokban reménykedtem egy kis vízágyúzásban is, mert van abban valami igazán eredetien mókás, ahogy a dühös, plázaszerkós, trendy-zavargósra vett figurájú fiatalembereket és a 34 fokban is tűsarkú, térdigérő csizmába és hasközépig érő prémes műszőrbundába öltözött cicababáikat a rendőrségi vízágyú egészségvédelemre tanítja azzal, hogy eloltja az ujjaik között lévő cigarettaszálat. Értem én a dühüket egyébként, hisz az élet nem lehet teljes három hónapnál régebbi mobiltelefonnal!
Nos, eljött a buli napja, azzal a különbséggel, hogy nem volt buli. Volt ugyan vonulás, de olyan lelkesedéssel, hogy az akár „élő” helyett „felvételről” is mehetett volna. Még mindig reménykedtem, mert hallottam, hogy most aztán már „elég volt”. Elég volt, most aztán már elég! Most már amikor mindenki csatlakozott a fergetegesen sikeres Igen Magyarország- chartához, mindenki hozott egy másik embert is a döglött dakota lován, most mindenki hozzon egymillió aláírást, mert akkor lesz jó sok teleírt spirálfüzetünk, és akkor aztán fusson mindenki, de nagyon, mert lesz itt óracsörgetés!
Ez engem tanári önmagamra emlékeztetett, amikor olyan értékelési rendszerem volt, hogy öt piros pont ért egy zöld elefántot, és nyolc zöld elefánt után jött egy kék csillag, és ha valakinek volt tíz kék csillagja, akkor azt azonmód egy piros pontra válthatta.
Hazafelé biciklizve olyan 6 óra körül, a Parlamentnél láttam a tüntetőket. Vagyis láttam 2 közvetítőautót, 4-5 kamerás tévé stábot, 5-6 riportert, 14 fotóst, 75 rendőrt, 23 japán turistát és 14 tüntetőt.
Csalódottan hazakarikáztam és azon dühöngtem, hogy valószínűleg a rendőrség kibérelte az országban fellelhető összes teherautót, felöltöztette 2000 emberét cyborg-kommandósnak, úgy mintha az Alien, vagy a Predator ellen kellene harcolniuk…. erre mit kapnak? A nagy semmit. Már megint csak a pénzt költöttük.
Néma csönd volt. Már azon gondolkodtam, hogy magam fogok belevágni egy féltéglát az Astoria Szálló édességes-porcelános kirakatába. Csak úgy, – vitaindítóul.
Már az Y-terv sem vigasztalt. Blokád alá vonni a Parlamentet, és megakadályozni a képviselőket, hogy bemenjenek. Ember, aki ezt az ötletet kipréselted magadból, láttál-e te már parlamenti közvetítést? Az írnokkal és a házelnökkel együtt jó ha hatan-heten ücsörödnek az ülésteremben. Az lenne a büntetés, ha bekényszerítenétek őket!
Blokád!? Pahhhh……nem kell azt megszervezni. Elég egy átlagos kedd délelőtt. Az egész város mozdulatlan! Senki nem tud eljutni sehová.
Szóval, a blokád, a buli, a forradalom érdeklődés hiányában elmaradt.
De hogy lehet ez? Mi lehet a probléma?
Miért van az, hogy tavaly még elő tudtunk állni egy jó kis zavargással, most meg max. annyi volt, hogy Szlopasiscsné -szül. Réz Lola, fogl. háztartásbeli- üres pillepalackot dobott egy autóra.
Hogy megértsük, hogy miért vagyunk mi reménytelenül bénák forradalomban vissza kell tekintenünk 1437 nyarára, az akkor esedékes parasztfelkelésre. Egy kicsi-kicsi-kisnemes egyenlőséget keresve a nagyokkal, magaköré gyűjtötte a parasztokat, és feldúlta Erdélyt. A gazdagok házait felégették, lefejeztek mindenkit akin bársonyruhát találtak, megnyitották a börtönöket, megitták a kolozsvári püspök borát, és kiszórták az ablakon az összes adósságukat számontartó pénzügyi feljegyzést. A fickók lendületben voltak. Megverték a nemesek seregét, azok pedig Zsigmond királyhoz szaladtak. A problémát Csáki László vajda bonyolította tovább, mert a tőrét orvul a lázadók vezérének a nyakába döfte, aki nem volt más, mint Budai Nagy Antal.
Most azt gondolnánk –ugye-, hogy ez olaj volt a tűzre. De nem. Ekkor már javában ősz volt, és a lázadók találkoztak a királlyal, aki azt mondta nekik: „Ti, kik egyenlőséget kerestek a földesuratokkal, nem vagytok méltók az életre!” Így, az összes lázadó fogta magát és jól hazament.
Hogy történhetett ez? Mi volt az ami kioltotta a lázadás tüzét? Nos, nem állnak rendekezésre meteorológiai adatok abból az időből, de fogadni merek, hogy azért, mert elkezdett esni az eső. Sok ember, -okosságról tanúskodó magas homlokkal- gyártott már arról elméletet, hogy miért nem vagyunk mi jó lázadók, rebellisek. Van aki azt mondja, hogy azért mert a Korona mindig erősebb, volt, mint a köznemesi réteg, van aki azt véli, hogy pesszimista nemzet vagyunk.
Egy frászt! Én mondom, ez az időjárás miatt van! A múlt szeptemberi zavargások azért voltak sikeresek, mert meleg, száraz idő volt. Idén pont jött a hidegfront, plusz csepergett az eső, fújt a szél. Kit érdekel ilyenkor holmi Y-terv!?
Gondoljunk csak bele! Nem úgy nőttünk-e fel, hogy „évzáró/ ballagás/kisdobosavatás az udvaron, eső esetén a tornateremben”? És nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk megváltoztatni a társadalmat, különösen azért sem, mert a ballagás mellett ilyen volt még a szüreti bál és a szakszervezeti lengőteke bajnokság is.
Van bizonyíték is, ami ezt az elméletet támogatja. 1848. március 15. –zuhogó eső. Mi lett belőle: Vér Nélküli Forradalom. Mikor győzött a Tanácsköztársaság? 1919. március 21. Meddig tartott? Augusztus 1-ig. Mikor kezdte Rákóczi a szabadságharcát? 1703. május 21-én.
Aha..aha…mondhatná valaki! De mi a helyzet Október 23-val? Akkor már ocsmány egy idő lehetett. De mikor kezdődtek el a dolgok? ’56 tavaszán, áprilisban, és már csak a végkifejlet jutott őszre.
Mikor ostromolták meg a franciák a Bastille-t? Július 14-én. Mikor kiáltották ki a 13 amerikai gyarmat függetlenségét? Július 4-én.
Íme, egy újabb nemzetközi példa: miért tudják folytatni az arabok és az izraeliek a véres háborújukat már 50 éve? Mert ott soha nem esik egy nyomorult csepp eső sem! Ha a háború után a nagyhatalmak Izrael államot Győr és a Kisalföld környékén hozták volna létre soha nem lett volna semmi vérontás.
Ja! És még valami!
A múlt héten árvíz volt a Dunán. Látott valaki egy Magyar Gárdistát is árvízvédekezni?
Ginsberg: Kávéház Varsóban – a vers
2007 szeptember 10. | Szerző: Corrradorra
Többek kérésére íme a vers! Ez szabadfers, tehát rímet, ritmust ne tessék benne keresni. Akik nem elolvasni, hanem meghallgatni szeretnék, azok az “Üvöltés” c. Hobo lemezen találják meg.
Kávéház Varsóban
Műanyag széken ücsörgő kisértetek,
bőrkesztyűs kisértetek,
e kávéházon egy órára átlibbenők.
sebhelyes arcú kísértet-lányok, keskeny szemöldökök,
fekete harisnyák,
csinosan lenyalt hajú szőke kisértet-fiúk, állukon pici
szakáll.
fényes fekete asztalok fölött késő délután összesereglő új
kisértetek, mély társalgásba merülők.
a történelem bús szopránja dalol sztereón
– a 18. századi falak és ablakok távlati képe az Új Világ
sugárúttól III. Zsigmondig aki
kivont karddal figyeli talpazatáról a lengyel ifjúságot
három évszázad óta-
Ó lengyel kisértetek, mit szenvedtetek amióta romantikus
zongoráját Chopin telesírta
a régi épületekre és a hajnalba nyúló víg murikra bomba
hullt
az enyésző gettó első sikolyai
munkások lépnek át
a háború elötti rószaszin-kék hálószoba-falakon,
a napsütötte romokat eltakarítják-
Most a kisértetek kézcsókra gyülekeznek,
lányok szájcsókra!
párizsi piros boszorkány-frizurák és finom aranyórák
– nagy barna aktatáskával ülni a sárga falnál-
elszívni három cigarettát,
fekete keskeny nyakkendő-díszben, egy új filmet bólogatva dícsérni.
Ó kísértetek, Krisztus és a testetek el ne hagyjon ebben
az órában míg fiatalok vagytok
e háború utáni mennyben mely a kommunizmus
verítékétől pecsétes,
arcbőrőtök oly lágynak tetszik egymás szemében.
Ó kísértetek, szelíd borotvált arcotok mily szép, sápadt
ajakrúzsotok, sálatok, kényes sarkatok
milyen szép távoli pillantástok, amint keresztbevetett
lábbal ültök az asztalnál, hosszú pillájúak
milyen szép türelmes szeretetetek ahogy együtt
böngészítek a művészlapokat-
milyen szépen léptek be a bársony-függönyös ajtón
a túlzsúfolt helyiségbe belenevetve,
hogy vártok kalaposan, arcotokat méricskélve, aztán
sarkonfordultok és eltűntök egy órára,
vagy a bárpultnál meditáltok míg a lassú pincérnő végre
előkészíti a piros teát,
perc hullik percre
álltok míg az órákat elkongatják a templomi harangok és
múlnak az évek és ti itt maradtok a Nowy Swiaton,
milyen szépen szorítjátok össze a szátokat, ajkatokról
tovafújják a füstöt, kezeteket dörzsölitek
vagy nevetve összehajoltok e bozontos örült láttán, aki
sírva ül köztetek,
idegen ember.
/Ginsberg, 1965.április 10/
Kávéház Varsóban
2007 szeptember 9. | Szerző: Corrradorra
A bejegyzés névadója egy Allen Ginsberg vers címe.
A vers is olyan szürreális, mint maga a város. A szláv városok kávéházainak és bárjainak különleges hangulata van. A bárban való ücsörgésnek kultúrája van.
Ginsberg verse a háború utáni Varsó valószínűtlen figuráiról szól, bordélyházról, ajakrúzsról, tüll ruháról, halottak bolyongó lelkéről szól, és számomra úgy tűnik, hogy a vers képei még ma is aktuálisak.
Ott minden olyan “vagy-vagy”.
Első vagy-vagy érzés az árak kapcsán fogja el az embert. 1 zlotyi kb. 81.-Ft miután levágtak a zlotyi végéről nagyjából tizenhét nullát. Drágább, mint Pest. Egyértelműen, de csak annyira, hogy az ember épp csak felháborodjon, de térde azért ne kezdjen remegni, de elgondolkozzon azon, hogy most ezek a lengyelek vagy jól keresnek, vagy nem nagyon vesznek üzletben semmit sem.
Magam részéről a második verzióra vetek, mert nem sokan vannak az üzletekben. Viszont akkor ilyen fogyasztási ráta mellett nem nehéz 1%-os inflációt produkálni.
Hmm….a boltok…..mert vagy én utaztam vissza legalább 25 évet az időben, vagy ezek az emberek ennyire ragaszkodnak a kezdeti hanyatló szocializmus kiskereskedelmi formavilágához.
Nevezetesen, végy 4-6 emeletes panelházakat, helyezz el az aljában kis üzleteket, durván rácsozd be az ablakot, és a bedobozolt raktárkészletet tedd a kirakathoz közel. Továbbá, helyezz el a kirakatban fröccsöntött műanyag világoskék bevásárlókosarakat, és kopott próbababákat letörött ujjal, fél szemmel, félrecsúszott parókával.
De ez még ne legyen elég!!!!
Utasítsd önmagad, vagy dolgozóidat, hogy húzzanak rá pár ruhadarabot a készletből a babákra, de tiltsd meg nekik, hogy a kezüket használhassák az öltöztetéséhez, hanem kizárólag csak azt engedd meg, hogy szájukkal, vagy a fogukkal végezhessék a műveletet.
Mindemellett ha az üzletek egymásmellettiségét és gyakoriságát tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy a varsóiakkal életük során három dolog történik a leggyakrabban:
A./ házasodnak,
B./ gyógyszeres kezelésre szorulnak
C./ elveszítik valamely végtagjukat
A sorrend nem érdekes, bármelyik beelőzheti a másikat.
Ha az üzletsorokat nézzük, így jönnek sorba: (A)menyasszonyiruha bolt, (B)patika (C) ortopédiai bolt..mit bolt!!!…SZAKÜZLET!! Ahol…lehet venni műlábat- térdtől, combtól, műkezet,- könyéktől, válltól, műfület, műujjat, rokkantkocsit, valamint az ezek színezésére szolgáló spray-t, (gondolom ha nyár van, akkor barnábbnak kell lenni….télen meg nem villanthatunk valami bronzbarna műkézzel/lábbal, ha a másik hófehér) Micsoda izgalom lehet, amikor végre megérkezik az új 2007. őszi műkar kollekciót bemutató katalógus.
Szóval a boltok sora így néz ki: A,B,C, x,x,A,B,C,x,x,A,B,C…..az “x” valami más üzletet jelöl…mondjuk McDonald’s-t.
Igazából McDonald’s-t csak egyet láttam, de KFC van több is. Benn nem voltam egyikben sem, de a McD kívülről úgy néz ki mintha, pl. a Fővárosi Villamosművek IV. kerület-Káposztásmegyeri Lakossági Fogyasztásbejelentő Irodájára – amit 1972-ben megnyitottak, és akkor berendeztek bútorokkal, és azóta csak a fal feketedett, és a bútorokról pattogott fel a politúr-, nos arra, mintha szimplán csak mindenféle változtatás és cécó nélkül kitették volna a nagy sárga “M” betűt, és attól kezdve az lenne az étterem.
Persze a pláza az máááááááás!
A pláza az egyforma Hong Kong-tól Tiranáig.
Azért nem írtam, hogy plázÁK, mert úgy tűnik, hogy Varsóban csak egy pláza van. Ami ugyan nem baj, -sőt dícséretes-, de mindenki abba a plázába akar elküldeni, hogy az márpedig milyen nagyszerű. A szállodában kérdezés nélkül rögtön közlik, hogy a pláza 10 percre van villamossal-, 1 megállóra.
Na most, vagy én vagyok rosszul szocialózálódva városi tömegközlekedésben, vagy itt mások a dimenziók. 10 perc villamosút számomra, – lámer Pesten villamosozóként – legalább 4-5 megállót jelent, de itt a villamos tényleg 10 percig megy, de olyan elánnal, hogy lépést tart a sín mellett található háromsávos úton haladó autókkal.
Merthogy itt minden út széles, többsávos és derékszögben metszi egymást. Ez azért van, mert 1945 után újjá kellett építeni a várost, mert nagyrészét lebombázták. Ez előfordult ’45 után több európai várossal is mégsem építettek ennyire szürke, jellegtelen, mértani várost. Mint egy szürke szovjet kaszárnya.
Tehát: vagy a lengyelek szeretik a panelházat és a derékszöget, vagy tényleg porig bombázták a várost.
A válasz az, hogy valóban porig bombázták a várost.
’45 végére a város 85%-a (!!!!) teljesen elpusztult, ami alatt nem azt értjük, hogy kiégett egy tömbház és fel kellett újítani, hanem azt, hogy a város jelzett százalékában a legmagasabb ember alkotta építmény maximum térdig ért, vagy addig sem.
Az előbb poénkodtam az üzleteken, a villamoson, de szégyenlem magam miatta.
Valamelyik este séta közben eljutottam egy nagy, négyszögletes beton alapú térhez, amit szintén betonfalak vettek körül. Hazafelé a szállodába tartván azon gondolkodtam, hogy milyen jó vitriolos mondatokat fogok írni arról a betonszörnyedvényről, aztán mégsem…..
Kiderült számomra, hogy az a tér volt az “Umschlagplatz”.
Az Umschlagplatz-on táboroztatták a németek a zsidókat, napokig étlen-szomjan a szabad ég alatt, mielőtt bevagonírozták volna őket a koncentrációs táborba. A “platz”-on több mint 300.000 zsidó fordult meg. A platz-zal szemben pedig az SS parancsnokság van.
Ha valaki látta a Zongorista c. filmet akkor képet kaphat a téren történtekről. Ha nem látta, nézze meg!
Most este van, és ma bejártam a város azon részét ahol egykor a Varsói Gettó volt…… nem lehet mit írni.
Látni kell a kivégzőfalakat, a golyók nyomait, a friss virágokat, és idős embereket akik talán ezredszer mennek el ugyanahhoz falhoz,…..megértem a lengyeleket. Nem lehet ezt elfelejteni.
Elgondolkodtam, hogy mennyit szenvedtek a lengyelek.
A Molotov-Ribbentrop paktummal felosztották az országot. Aztán itt volt Aushwitz, Treblinka, és még ezer kisebb láger, a Varsói Gettó, majd a Varsói Felkelés, a gettólázadás…..a gettólázadás, amikor a Vörös Hadsereg előretörésében hirtelen megállt a Visztula partján, és szépen, karba tett kézzel megvárták amíg a németek halomra lövik a lengyel ellenállás-, a Honi Hadsereg embereit, majd átkeltek a folyón, és “felszabadították” a várost. Aztán a Katyn-i erdőben húszezer lengyel katonatisztet és katonát kivégeztek. De a híres angol-amerikai demokráciabajnokok is megtiltották a pilótáiknak, hogy utánpótlást dobjanak le a gettóban harcoló zsidóknak, mondván, hogy veszélyes a berepülés, pedig a Luftwaffe már a partraszállás napján is csak papíron létezett.
Mindez ’44 telén volt…fél évvel Németország kapitulációja előtt!!
Szóval, történelem van….meg eltűnődés……meg antifasizmus….
És Magyar Gárda, és árpádsáv.
Hívjuk a gyereket Diet Coke-nak…
2007 augusztus 26. | Szerző: Corrradorra
Ami a magyar névadási szabályok szerint Dájetkók lenne, de így rettentően sittesen néz ki.
Nos, a legutóbbi bejegyzésem után kaptam az e-maileket arról, hogy nincs abban semmi rossz, ha valakinek Kevin, vagy Dzsennifer a neve, és milyen maradi, régimódi vagyok
Sajnálom, én már ilyen maradi vagyok, készséggel ismerem el, hogy ez valóban így van. Abban a nyugodt tudatban hajtom le a fejem, hogy nekem más nevem van, és ha valaha is lesz gyerekem, akkor biztos nem fogom Moszkitónak, vagy Calibra-nak hívni, ami utóbbi egyébként az egyetlen gyártmánya az Opel gyárnak, amit még el is tudok viselni.
Azt már megtanultam, hogy ha hasonkorú harmincas ismerőseim felhívnak, hogy örömmel számoljanak be arról, hogy gyerekük született, akkor mindig két kérdéssel kell indítani. Az első, – és nézeteim szerint a világ egyik leghaszontalanabb kérdése- hogy milyen súlyú a pici. Nem mindegy? A mai inkubátor technológiának köszönhetően már azok a picinyek is életben maradnak, akik 30-40 dekával látják meg a napvilágot, – és Isten lássa lelkem, nem tiszteletlenség-, de akiket amikor bemutat a híradó még nem tudni, hogy ember vagy delfin lesz-e belőlük. A súlynak nem nagyon van jelentősége. Ismerek olyan gyereket, aki delfinállapotban született és most
A másik kérdeznivaló dolog a név, amire leginkább az a reakcióm, hogy „Nos, igen…khm…valóban egyedi” Itt viszont már vigyázni kell! Durván fogalmazva, előre jól ki kell magam röhögni.
Mondjuk, a bulvárhíreket figyelve az ember trenírozhatja magát azzal, hogy a celebritások milyen neveket adnak a csemetéjüknek, így kevés meglepetés érheti. A fiatalságom azzal telt, hogy azon szórakoztam, hogy Frank Zappa az első gyerekének Moon Unit nevet adta, de ha valakinek ez a név nem mond semmit, akkor csak olvassa ki Julia Robert fiának a nevét, ami Phienneaus, vagy Bob „Live Aid” Geldof lányáét, a rövid Tiger Lily Heavenly Hirani névvel. Hozzájuk képest Tom Cruise Suri nevű lánya, vagy Jáksó László fia egészen megmenekültként hat.
Mint csaknem minden marhaság, ez is Amerikából jön. Ott mostanság az a divat, hogy márkaneveket adnak szerencsétleneknek, így lehet Armani, Pottery Barn, vagy ismét egy autó a (Toyota) Celica. Most úgy tűnhet, hogy az amerikaiakat akarom kárhoztatni, de eszembe jutott egy másik ismerősöm, aki hithű magyarként tiszta forrásból származó erdélyi nevet akart adni a fiának, és nem tudott dönteni két név között, ezért pénzfeldobással döntött. Az Úr kegyes volt, a gyerek Nimród lett, és nem Drakula.
Egyébként a jól ismert mondást kifacsarhatjuk úgy, hogy „Mondd meg a neved, és megmondom kik a szüleid!” A Megasztár utolsó évadja óta terjeng a Bíborka. A főállású magyarok előszeretettel választják a Csenge, Nimród, Hencse, Hanga, Csengő –értsd „bell”- Székely, Bulcsú, Csanád, Seges, Temes –és nincs mögöttük „vár” -, és a legdurvábbat a végére hagyom: Szék(!) nevet.
Az elmebaj jogszabály módosításért kiált, miszerint nem az erdélyi magyaroknak kéne magyar történelemből vizsgázniuk, hanem az említett nevű gyermekek szüleit kéne kényszer történelemkurzusra ítélni, hogy tanulják már meg végre, hogy Erdély soha, de soha nem volt Magyarország része.
A normális nevek szórásába esik és a TOP10-ben szerepel a bibliai nevek csoportja, pl. a Dávid, Dániel, Judit, Eszter, illetve kiderül, hogy a 20-as, pályakezdő –értsd: pénztelen- bölcsészek sokkal normálisabbak, mint a 30-as befutott nagypolgári ügyvéd-orvos-közgazdász-yuppie családok.
A bölcsészek olyan nevekkel rukkolnak elő, mint Anna, Panna, Gábor, Böbe, Marcsi, Viktor, Marci, Bence, Julcsi, míg az ellenpontozott csoportnál elszabadul a pokol.
Ott vannak a Rómeók, Dzsoanik, Kevinek, Bibircsókok, Dzsémik, Csarlik, Frenkik, Dzsúliák, Anabeszek. De van olyan, aki Egyiptomban is járt már és elnevezte a fiát Rének, a lányát pedig Anubisznak. Vagy fordítva. Mindenhogy működik.
Ha valaki ráakad olyan gyermekek csoportjára, ahol van Milagrosz, Ivo, Izaura, Leonszió, Rajmund, Renátó, Klaudia, Udó, akkor az csakis egyet jelenthet. Olyan helyiségbe érkezett, ami kellőképp el van zárva a külvilágtól, és az anyukák egyetlen szórakozása, hogy minden nap egyszer hajcsavaróval a hajukban felöltik a susogós szabadidőrucit, amit fehér frottír pamut zoknival viselt körömcipővel párosítanak, és koradélután elmennek a népboltba a felírt kenyérért, hogy még a délutáni sorozat –mint egyetlen szórakozás- előtt hazaérkezzenek, mert a férjeik külföldön dolgoznak, vagy tűzoltók.
Tehát, – röviden – Borsodszentgyörgyre érkeztünk.
Egy nagy igazság
2007 október 29. | Szerző: Corrradorra
Zipp írja:
“Egy nőnek a magány nem csak egy állapot, hanem nagyon sokszor szégyen, stressz”
Ez bizony nagy igazság! Mi férfiak, ha magányosak vagyunk, akkor azt mondjuk: “Hmmm…elértünk a James Bond állapotba!” Egy nőnél ez nagyon más!
Tanultam valamit!
Oldal ajánlása emailben
X