H1N1 veszélyes? Ugyanmár, sokkal rosszabb is jöhet!

2009 május 11. | Szerző: Corrradorra

  

Mostanában tele van a média mindenféle hírekkel a sertés influenzáról. Hogy félelmetesebb legyen át is keresztelték H1N1-nek, mert az olyan jól féltudományosan hangzik ki lehet mondani komoly és aggódó arccal.

 

Ám, ha a vírusok veszélyességét vesszük, azt mondhatjuk, hogy a H1N1 meglehetősen gyenge eresztés. Nem könnyű elkapni és elég erőtlen is!

 

Mindenféle horrorisztikus hírek ellenére 95%-a azoknak akik elkapták meggyógyulnak és vígan élhetnek tovább. Tehát érdemes az iskolákat nem bezárni és hagyni, hogy a repülőgépek továbbra is cirkulálhassanak a bolygónk körül.

 

Ám, mi lenne, ha az Eboláról lenne szó? Amióta 1976-ban a vírustörzset felfedezték, azóta jóformán csak viccekben szerepelt. Rögtön ki is emelték a legfontosabb hatását, hogy cseppfolyósítja a testben lévő zsírt, így a Geronazzo/Keleti Györgyi féle plasztikailag feljavított hölgyek szerint egy alternatív módja lehetne a zsírleszívásnak.

De én is felelős vagyok ezért a hozzáállásért! Mindig amikor a háziorvosommal beszélek, azt mondom neki, hogy elkaptam az Ebolát, és nevetünk!

 

Azért ez annyira nem vicces. Ez is az immunrendszert támadja meg, de ellentétben a HIV vírussal, ami hagyja, hogy valami más nyavalya küldjön a föld alá,  az Ebola szépen, akkurátusan végigmegy a testen, és teszi ezt egy cápa hidegségével és a Terminátor könyörtelenségével.

 

Először a vér kezd el rögösödni, elzáródásokat okoz májban, a vesében, a tüdőben az agyban, mindenben. Aztán megtámadja a kollagén állományt – ez az anyag gyakorlatilag a ragasztó, ami egyben tartja a testet-, tehát a bőr szimplán kezd lejönni. Általában a fertőzött embernek kiesik a nyelve, a szemei vérrel telnek meg, és a belső szervek cseppfolyósodnak mielőtt az orron keresztül eltávoznának. Kivétel a gyomor, mert azt szimplán a tartalmával együtt kihányjuk.

 

Egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy az Ebola belülről kifelé haladva élve megeszi az embert, hogy aztán ne hagyjon szépen öntudatlan állapotban átjutni a túlvilágra, hanem végül egy görcsös, epilepsziás rohammal végezzen az állampolgárral, hogy az még pár liter fertőzött vért tízméteres körzetben biztosan szétszórjon.

 

Ebola fertőzésben nem lehet méltósággal meghalni, és nagyon kevés ember tud kikecmeregni belőle. A H1N1 túlélési arányával ellentétben, még az Ebola leggyakoribb felbukkanási területén is, – Kongóban, ahol elvileg a legnagyobb mértékű immunitásnak kellett vele szemben kialakulnia-,  a fertőzöttek 98%-a meghal. Meghalnak  még a legjobb, leginkább erre szakosodott orvosi ellátás ellenére is, mert ott vannak a gazdag országok Ebolát kutató központjai és kórházai.

 

Nos, ezen a ponton, azt lehetne mondani, hogy:”Na, és akkor mi van? Nincs Ebola veszély a világon!”

Óh, dehogynem! Bizony, hogy van! 

35 évvel a felfedezése után, és többmilliárd vizsgálatokra és ellenszerekre elköltött dollár után sem tudjuk, hogy honnét származik! Vannak akik szerint a vírushordozó egy denevér, vagy egy pók, vagy egy űrlény. Csak annyit tudunk, hogy időről-időre valaki Zaír-Kongóban előjön a dzsungelból és a gyomrát egy szatyorban hozza magával.

 

A vizsgálatok azt mutatták, hogy a vírus egyszerű és ősi, és talán az idők kezdete óta létezik, vagy legalábbis azóta, hogy Medveczky Ilona táncolni kezdett. Ezért feltételezhetjük, hogy azóta megölt párezer embert!

 

Pár ezret?

 

Igen, „csak” pár ezret, és azért ennyire relatívan keveset, mert nem tud gyorsan terjedni, ugyanis nagyon gyorsan öl!

Ám, most, hogy Zaír-Kongó már bekerült a nemzetközi repülőjáratok hálózatába, egy fertőzött személy simán landolhat Londonban, New York-ban, vagy Frankfurtban és juthat túl minden ellenőrzésen mielőtt saját maga tudná, hogy beteg.

 

Láttuk már hogyan működött ezt az AIDS esetében. Ki tudja meddig toporgott ez a vírus a dzsungelben, és játszadozgatott az egymással wicky-wacky-ző majmok között, mígnem az egyik majom a nyálas kezével megkarmolt egy amerikai katonát. Aztán megépült a Kinshasa Autóút ami kettészelte Afrikát kelet-nyugati irányban és az emberek, a kamionok, teherautók elkezdtek özönleni oda-vissza, és az AIDS berobbant a világba. 25 évvel később 22 millió halott írható a számlájára. 2003 volt az az év, amikor az AIDS áldozatainak a száma megegyezett az első és a második világháború áldozatainak az együttes számával, és a történészek és a mérnökök úgy tekintenek a pán-afrikai autóút megépítésére, mint a XX. század egyik legnagyszerűbb vívmányára.

 

A HIV -szögezzük le- szintén egy szánalmas kis vírus! Csak 20 másodpercig marad életben a levegőben, csak akkor terjed emberről emberre, ha valami oltárian nagyon szenvedélyes szexet produkálnak, és neki tíz évbe telik az, amit az Ebola tíz nap alatt elvégez.

 

A pár évvel ezelőtt a SARS (atipusos tüdőgyulladás) bebizonyította, hogy mennyire összezsugorította a világunkat a légi utazás: egy orvos gyengélkedik és köhint kettőt egy Hong Kong-i szállodában, és két héten belül olyan járvány fenyegeti az emberiséget, hogy még Kanada is önjogon bekerült a nemzetközi hírekbe!

 

Ugyanúgy, mint HIV vírust, a SARS-t is nehéz elkapni. Nem úgy az Ebolát! A kilencvenes években a kutatók egy nagy szoba egyik sarkába, egy ketrecbe betettek egy fertőzött majmot, a másik, átellenes sarokba egy egészséges majmot. Közöttük volt csaknem 30 méter, a két majom nem érintkezett egymással, csak ugyanazt levegőt szívták a szobában. Senki és semmi nem jutott be a szobába és a szoba légterébe. 14 nappal később az egészséges majmot megölte az Ebola.

 

Ha Hollywood terméséből tájékozódunk, akkor azt hihetjük, az emberiséget a pusztulásba valami nagy meteorit, vagy a nukleáris háború, vagy Justin Timberlake amerikai angolja fogja beletaszítani. De ha az Ebola valaha is felkerül egy repülőgép fedélzetére, akkor a szakértők szerint hat hónapon belül a bolygó lakosságának 90%-a halott lesz. Amerikában – akik jók névadásban- a már adtak is egy kódnevet a lehetséges Ebola járványnak: „Slate Wiper”, ami táblatörlő szivacsot jelent. Vagyis a Föld népsűrűsége úgy fog kinézni az Ebola járvány után, mint a teleírt iskolai tábla miután a hetes vizes szivaccsal azt lemosta.

 

Bevallom, egy kicsit aggódom, ha arra gondolok, hogy hogyan reagált a világ a SARS-ra, vagy a madárinfluenzára. Szeretjük azt hinni, hogy a kormányoknak van valami titkos cselekvési tervük mindenféle katasztrofális eseményekre. De azt kell látnom, hogy van pár ember akik politikai szempontok szerint bizottságot alakítanak, és azt mondják, hogy „Óh…”, és „Istenem”, vagy „Ezt nem tehetjük”, vagy „ Gondoljunk a részvényesekre”.

 

Kellene egy terv, ami ilyen esetben minden cécó nélkül felruházná a szakértőket, tudósokat, hogy azonnal leállítsák a teljes légi közlekedést és kijárási tilalmat rendeljenek el.

 

Kire és milyen szervezetre lehetne ezt bízni? Az Egészségügyi Világszervezetre (WHO) , az ENSZ-re? Ezeknél nagyobb gittegylet nem is létezik! Még az izlandi kormányánál is jelentéktelenebbek.

 

Az amerikaiakra?

Attól tartok rájuk sem!

 

Osama-t sem találják már csaknem tíz éve, akkor hogy találnának meg egy olyan dolgot ami akkora, hogy ennek a mondatnak a végén lévő kérdőjel pontjára ráférne kb. egymillió?

 

Valamint bármi, ami a zsírt eszi és valamilyen módon is karcsúsít, azt Amerikában örömmel üdvözlik!

  

 

Női Naivság, internetre fel!

2009 május 5. | Szerző: Corrradorra

 http://www.baratno.com/view.php?arclid=2009050501

Kijevi Rossz – kiegészítés

2009 április 8. | Szerző: Corrradorra

 

A Kijevi Rossz

 

Csak nagyon röviden néhány extra megfigyelés a tegnap esti séta kapcsán.

 

1.  Annyira azért még nem szakadt el Moszkvától a város!

Az egyik hasonlóság, hogy este hétóra után egy cél vezérel mindenkit aki tízévesnél idősebb és kilencvennél fiatalabb: minél rövidebb idő alatt lehetőleg egy kollektívában néhány cimborával az utcán, nyílt színen lerészegedni. A profik nyolcra már egész jelentős mennyiségű véralkohol szintet tudnak felmutatni. Van egy promenád rész a Besszarabszkaja tér felé vezetve, ahol az utat elegáns üzletek szegélyezik, és a járda nem is járda-, hanem sétáló utca szélességű, közepén fasorral, és padokkal. azokon a padokon gyűlik össze a publikum. Mindenkinek a kezében valamilyen alkoholtartalmú ital és cigaretta van, és megy a piálás. Akkora az igény a sörre, hogy azt csak önálló népi, önkéntes kezdeményezéssel lehet kielégíteni, mégpedig úgy, hogy az állampolgár bemegy helyi magazinba, vesz sok karton sört, azzal önmagát körbebástyázva leül a sétálóutca kiválasztott helyére, és a vevőre történő ránézéssel megállapított áron árulja a sört. A rendőrök persze felszólítják, hogy távozzon, de csak azelőtt, hogy ők is kapnak sört.

 

2.  Parkolni neccesse est! – Parkolni szükséges!

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Mindenható azért teremtette meg a négyzetmétert, hogy parkoljunk rajta. Nem számít, hogy hol van, mit blokkol, mit akadályoz meg, az a lényeg, hogy ha a Teremtő helyet adott, akkor oda parkolni kell! Különben is van-e olyan hely ahová egy V8-as Range Rover nem tud eljutni? Virágágyáson, zsenge szárú fán, alacsony kerítésen, beton virágtartón, gyereken, nénin keresztül is parkolni kell! Namost, ha a parkolóhely eléréséhez a járdán kell végighajtani fél kilométert, akkor ott megyünk…hol itt a probléma?

Az irodával szemben van az operaház, én nem csodálkoznék azon ha előadás közben a színpadra leparkolna egy Daewo, egy Nissan, vagy valami nálunk soha nem látott japán csodamasina.

 

3. Ha szemtelenül fiatal férfi vagy, és csenevész, akkor a legjobb ha rendőrnek állsz. Ezentúl

a./ soha nem kell aggódnod az eső miatt, és nem kell esernyőt magaddal hordanod, mert akkora tányérsapka kerül a fejedre, hogy alatta még a sört is nyugodtan árulhatod. Naná, hogy simán szolgálatban!

b./ nyugodtan igazoltathatod csak úgy szórakozásból a tőled 2 fejjel magasabb, és nagyságrendekkel jobb és magasabb kategóriás csajokat, hátha valamelyik átváltaná a büntetését valami másra!

 

4. Csajoknak:

Itt szeretik ha a dolgok azok amikre a teremtéskor rendeltettek. A haj azért van, hogy fenékig érjen, ami azért van, hogy feszüljön rajta a szoknya, aminél eredendő követelmény, hogy rövid legyen, ezáltal sokat mutasson a combokból, amiknek rendeltetésszerűen hosszúnak kell lenniük. A tűsarok legyen hegyes és magas! Így működik a világ.

 

5. Nyilvánosan smárolni rangot ad!

Vannak gyönyörű lányok, – és nem csak gyönyörűek, hanem leírhatatlanul álomszépek, nem véletlen, hogy Ukrajna és Oroszország a legnagyobb feleség-ellátó hely a nyugat számára – de azok annyira lepattant, béna, büdös, hónaljszagú bunkó pasik oldalán vannak, hogy azt hihetnénk, hogy a menny és a pokol két legszélső végletét próbálják velük összehozni!

Na, ezek a pasik időről-időre azt akarják bebizonyítani, hogy micsoda menők – olyan csajokkal azok is- ezért a nyílt színen kezdeményeznek egy Waterloo méretű nyelvcsatát!

Borzasztó látni! Irigy vagyok! J

 

 

6. A dolgok máshogy kerülnek értékelésre!

 

Egy apartmanban lakom, ami négycsillagosnak van hirdetve. Gondolom azért négycsillagos, mert az előszobában a csillagot formázó ruhaakasztók közül az ötödik le van törve, és csak négy használható. A lakás végül is – miután megjavítottam a zárat, a vécét, valamint a cipőm sarkával – igen, nem volt más- megszögeltem a szekrényt, és leszigeteltem a villanybojler csatlakozóját, és meggyőztem az ingerült pasit, hogy nem érdemes megölnie, mert nem az enyém a Mitsubishi, ami úgy parkol a lezárt udvarban, hogy blokkolja az ő autójának kijutását, – már egészen kellemesnek mondható. Az jó, hogy végre van meleg víz, de sajnos ahogy melegszik a víz a szaga egyre inkább arra hasonlít, mintha a TESCO pontyokkal telített medencéjéből juttatnák egyenest a vizet a csapba. Még ilyen átható halszagot még nem éreztem. Biztos, hogy nem közvetlen a Dnyeperből jön a víz, mert az pedig annyira szennyezett, hogy nem él benne hal!

 

Némi egyéb diszharmónia azért még tapasztalható a lakásban, mert például minek vasalódeszka, ha nincs vasaló? Vagy minek gáztűzhely, ha nincs bevezetve a gáz és villanytűzhely számára van kiépítve a hely?

 

De megértettem: a lényeg az, hogy legyen vasalódeszka és tűzhely!

A Kijevi Rusz annyira nem Rossz!

2009 április 7. | Szerző: Corrradorra

 

Akkor kezdjünk egy kis matematikába!

 

Az első állandónk az a kijelentés, hogy: „Moszkva nem Európa” Földrajzi értelemben az Uraltól nyugatra esik, tehát Európához tartozik, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez csak földrajzi értelemben igaz.

 

Moszkva az Moszkva. Olyan mint a VW Golf, – a saját maga osztálya.

 

A másik állandóként jelöljünk ki egy nagyon európai várost, például Zürich-et. 

Vegyük a Zürich és Moszkva közötti távolságot, és helyezzük el a láthatatlan vonalon Budapestet és Kijevet. Budapest épp olyan messze van az Európát jelentő Zürichtől, mint Kijev a nagy orosz medve barlangjától. Tehát Budapest még nem teljesen Európa, és Kijev azért már nem Moszkva. Kulturálisan is ez a távolság. Budapest közelebb van Európához, mint Kijev, ami már észrevehetően eltávolodott a moszkvai Moszkvától. Viszont ezt a logikát követve azt lehet, mondani, hogy Budapest és Kijev nem esik annyira messzire egymástól.

 

És ez így van!

 

Az első benyomása az embernek, hogy a látvány ami elé tárul épp lehetne Kőbányán is, vagy az V. kerületben is. Az emberek kicsit szürkék, egyformák, topisak, de vannak köztük már feltűnőbbek is. Az autók hasonlóak, a szocialista időben épült házak, intézmények is hasonlóak. Minden olyan emberszerűen közepesen nagy, vagy kicsi, magas, vagy alacsony. Közepesen keveredik a régi és az új. Csak a néha-néha felbukkanó grandiózus, szovjet időkből származó szobrok, emlékművek árulkodóak.

Kijev apró részleteiben az európai arcát mutatja. Ha viszont összességében nézünk rá a városra, akkor azt mondhatjuk:” Neeeeem….óh, ez azért még messze nem az!”

 

A repülőtér a várostól 35 km-re van, Boriszpol városában. Nyilván van még mit fejleszteniük, mert csak két mozgófolyosó van, és természetesen a budapesti gép fontosságban nem érdemli ki egyiket sem. A busz amivel bevisznek a fogadó épületbe már teljesen európai. Az épület már nem az. A sor az útlevél ellenőrzésnél, és az ott dolgozó emberek viszont már vígan az 1982-es Szovjetuniót, vagy a 2008-as Moszkvát idézik. Vagyis, ha két ember áll előtted a sorban és már két órája vársz, az ott természetes. Magyarul a szemlélet az, hogy az utasok azért vannak, hogy a határőröknek legyen munkájuk. Ergo, az utas várjon. Hova rohanna? A beléptető emberke előbb kibeszélgeti magát a szomszédjával, aztán elmegy valami iratkötegért, aztán beszélget, aztán most visz valami iratköteget, aztán visszajön, beszélget, majd végre magához inti a várakozó utast. Ekkor tüzetes dokumentum-szemle következik. Minden adatot egyeztet a repülőn előre kitöltendő landolókártyán. Leellenőrzi, vagy van-e pont minden ’i’-n, majd hosszas pecsételésbe, kézi regisztrációba kezd. Aztán sitty-sutty 20 perc alatt kész is van EGY ember.

 

Én olyan szerencsés voltam, hogy valamiért egy komplett türkmén turistacsoportot hoztak be elénk. Türkmenisztánban – ahogy számomra tűnt – a nőknek nincs útlevelük, merthogy úgysem mennek ők sehová. Ha meg kiteszik a lábukat a házból, akkor az meg csak és csakis férfi kísérettel lehet, ez természetes, mivé is lenne a világ, ha a nők csak úgy önmagukban járkálhatnának az úton. Szóval nekik sem igazolványuk, sem útlevelük, sem semmilyük nem volt. Csak egy lista a nevükkel. A türkmén csoportvezető felolvasta a neveket, aki pedig hallotta a nevét az jelentkezett és ment volna át a határon. Ez már az ukránoknak is sok volt, de ahogy kivettem a zavart orosz beszédből a türkmén azzal érvelt, hogy a kézitáskájának sincs útlevele és azt is csak megnézik, aztán átengedik, akkor minek kellene egy nőnek útlevél meg igazolvány. Pffff…ki érti ezt? :-/

 

Végül 2 és fél óra alatt csak átjutottam Ukrajnába. A taxisofőr természetesen már elment, de annyira nem messze, mert miután telefonáltam Budapestre, és onnét szóltak a kijevi irodának, azután 20 perccel megjelent a sofőr.

 

Aztán bementünk az erdőbe. Az erdőben parkolt ugyanis. A 80 évek balatoni vadparkolásait idézte a pillanat.

 

Már az úton az iroda felé tudatosult bennem, hogy Kijev azért közelebb van Európához, mint Moszkva. Mondjuk Moszkvával az a helyzet, hogy ő már nem is akar Európához közeledni, mert megvárja míg Európa megy el őhozzá lehetőleg térden csúszva, dideregve, gázért könyörögve. Van valami rémisztő ebben, nemde?

 

Jellegtelen lakótelepek mellett megy az út, pontosan olyanok, mint Békásmegyer, vagy Miskolcon az Avas Dél, de az utcaszinten már európaiabb kinézetűek az üzletek, és hiányzik a félig elégett motorbenzin szaga is a levegőből.

A lakótelepek sora egészen a Dnyeperig tart, ahonnét már látszik a régi város. Az templomok aranykupolái, ahogy kiemelkednek a zöld lombrengetegből impozáns. Szép lehet itt egy őszi naplemente a megfáradt sárga színű levelekkel és a ragyogó hagymakupolákkal. Nos, én most az őszt nem láttam, de a tavasz egészen csinos! De csak a belvárosi gondozott, parkosított részeken, mert egyéb helyeken annyira lehangoló, szemetes, poros és depresszív minden, hogy legszívesebben a felvágott ereimből kifolyó vérrel vinnék változatosságot a mindenhol szürke világba.   

 

Moszkvával ellentétben az autókon már vannak rendszámok, és már nem parkolnak végig a járdákon, az embereket arra kényszerítve, hogy az úttesten járjanak. A piros lámpánál megállnak, a zebráról nem dudálnak le, de azért a kereszteződésekben még a jobb kerékkel felkaptatnak a járdára és úgy fordulnak jobbra, ha épp szűk a hely, és nem akarják megvárni míg az előttük haladó autós ki nem kanyarodik balra. Vannak szépen felújított részei a városnak, amik iszonyúan lepattant elhagyatott épületekkel tesznek változatossá. Csakúgy, mint a Várkert Bazár Budán.

Az élelmiszer üzletekben azokat a termékeket lehet kapni, mint nálunk, és már nem rántják rá az emberre a bejárati ajtót, de a sorban állást még nem ismerik. Már önkiszolgáló a bolt, de az előrecsomagolt szalámin lopásvédelmi chip található. A chip rajta van, de a pénztári leolvasó még nem veszi ki a készletből automatikusan, így fizetés után mindent el lehet pakolni a táskába, kivéve a szalámit, mert azt kézben kell kivinni, hogyha besípol a kapu – és mindig besípol – akkor könnyű legyen megmutatni a biztonsági őrnek.

 

A legfontosabb: van kvasz!

A legmeglepőbb: a kvasz jobb, mint Moszkvában!

A legelkeserítőbb: még senki nem importál kvaszt Magyarországra!

 

A felszíni közlekedést már ismertettem, így most a metróról szólok. Kijevnek 4 metróvonala van és nagyon szép a metró. Nem olyan pompázatos, mint Moszkvában, hanem olyan, mint a miénk, csak rendezettebb. Ez azért van, mert Kijevben olyan fura kapus rendszer van, hogy jegy nélkül nem lehet lemenni, vagyis a szolgáltatásért fizetni kell. Ez ugye Budapesten elképzelhetetlen lenne. Szóval, a jegyekből van arra pénz, hogy legalább az állomásokat és a szerelvényeket rendben tartsák. A szerelvények olyanok, mint a mieink. Pont ugyanolyanok, merthogy a mieink is orosz szerelvények. A különbség annyi, hogy úgy néznek ki, mintha a múlt héten jöttek volna ki a Mitisinszkij Masinosztroityelnij Zavódból, (a Mitisinszkij Járműépítő Üzemből). Persze, orosz területen vagyunk, tehát nagyon esélyes az is, hogy  a múlt héten jöttek ki a Mitisinszkij Masinosztroityelnij Zavódból, mert az oroszok képesek ugyanazt a járművet, mindennemű változtatás nélkül negyven évig gyártani.  Végül is a metrónál lényeg az, hogy a föld alatt menjen, nem? Ha megy, akkor jó. Nem úgy, mint Pesten, hogy a Combino-n legyen egyszer meleg, máskor meg hideg, meg alacsony legyen, meg hosszában sárga…hát csoda, ha nem megy szegény villamos? Ennyi követelménynek egyszerre megfelelni!

 

Az uticélom, a kijevi  irodánk elhelyezkedése erősíti a városban látható kontrasztosságot. A lepattant lakótelepek után egy orosz barokk, szépen felújított részhez érkezhetünk,és a város itt már kifejezetten elegáns. Az úttestet díszes vörös, gránit macskakővel burkolták le, a két oldalon a járdák is már díszburkolattal vannak kirakva és szép régies kandeláberek sorakoznak végig. Az üzletek is szépek. Ilyenkor mondaná az ember, hogy „ez aztán már európai”, de leszáll az est, és a kandeláberek vagy nem világítanak, vagy tündöklik a karácsonyi dekoráció, most áprilisban is. Tehát rögtön olyan slampossá, oroszossá válik a kép.  

 

A városban egyébként szoborcsere zajlik. Meghagyták a hegy tetején lévő nagy II. világháborús pléh szobrot, ami a mi Gellért-hegyi szobrunkhoz hasonlítható, és pár szovjet katonai emlékművet, de lépten-nyomon a hősi ukrán középkori múltat bemutató szobrokat lehet látni. Az ő kossuth-juk Bogdan Hmelnickij herceg, a nagy hetman, aki kozák létére a XV-XVI.század fordulóján harcolt a lengyelek ellen. Az előbb emlegetett utca is róla van elnevezve.

 

Az ország történelme könnyen átlátható. A lengyelek uralták Ukrajnát, és még a litvánok is, de akik ellen szövetkeztek a kozákok és a krími tatárok, akiknek igazából utálniuk kellett volna egymást. Szóval összefogtak az ukránok a svédekkel, akik emiatt nem szerették a tatárokat, pedig az oroszokkal ősi ellenségek voltak, és így igazából semmi bajuk nem volt a litvánokkal, hanem a lengyelekkel, akik viszont laza szövetségben álltak a tatárokkal, tehát a kozákok és a lengyelek nem szerették egymást, de csak annyira, hogy az ukránokat mindketten el akarták nyomni, ezért szövetségesként mégis harcoltak egymás ellen és a szabad sztaroszták ellen . Na! Ha valakinek valami nem lenne világos, akkor az vegye meg a TESCO-ban a Tűzzel-vassal c.filmet 900.-Ft-ért.

Zseniális, szép, kosztümös lengyel film!

 

 

 

Jajj, mit tegyek…

2009 március 31. | Szerző: Corrradorra

 http://www.baratno.com/view.php?arclid=2009033002

 

Ujjazd meg a Szürkemarhát, avagy Karámba az Isten Barmát!

2009 március 27. | Szerző: Corrradorra

Életemben eddig kétszer verekedtem komolyan.

Egyszer gyerekként, egyszer pedig kamaszkoromban. Egyikre sem vagyok büszke, de ma is megtenném!

Igaz az első minősített esete volt a cselekménynek, csaknem javítóba vittek miatta, mert egy haverral -én olyan 10 éves lehettem, ő 3 évvel idősebb- jóformán pépesre agyabugyáltunk egy állatorvost, mert részeg volt az a senkiházi, és a szemünk láttára egy sérült, földön fekvő lovat fejbe rúgott. Mi megéreztük, hogy mi is a düh, -kesernyés íz a szájban az adrenalintól-  de nem szóltunk semmit, csak kerestünk két erős paradicsomkarót és szó nélkül megadtuk neki ami járt. Nemhogy nyolc-, de huszonnyolc napon túl gyógyuló sérülést okoztunk.

Kamaszkoromban pedig azért, mert megalázták a szerelmemet! Igaz ő azt nem észlelte, mert csak én hallottam, de nekem az is elég volt.

Ma, az Isten egyik tudatlan barma eszembe juttatta ezt az esetet.

Többen az ismerőseim közül felhívták a figyelmem egy cikkre ami -írjuk le, mert minősíti az oldalt-az Indexen volt olvasható és magától a tudatlan baromtól, -ismét írjuk le-, Szily Lászlótól származott. Azt mondták nekem, hogy olyan vicces volt az írás néhány mondata, és olyan stílusban íródott amilyeneket én is szoktam írni, s azok közül is leggyakrabban ezt idézték:”Pont olyan érzés volt, mintha az Ujjazd meg a szürkemarhát! 3.-ra kellett volna rákérdeznem a Szent István Társulat könyvesboltjában.”

Szabadszájúnak lenni ma Indexes körökben menő dolog. Gondolom, hogy a jámbor lélek úgy gondolta, hogy ezzel a kifejezetten otromba írással, ahol férfias bátorsággal rúg bele még a tizenegynéhány éves gyerekbe is, egy lépést tesz a Pulitzer-díj felé. Csak közbevetve: Lacika, a gyerek bűne az, hogy megszületett? Emlékezz csak vissza, te ugyan kéredzkedtél-e erre a világra, vagy csak úgy lettél? Volt-e neked beleszólásod, hogy hová születsz?

Ám a válaszom az ismerőseimnek az, hogy nem! Én ilyet soha nem írtam volna!

Nem tartom magam prűdnek, hisz elég elolvasni az előző írásaimat, nem ijedek meg ha a szexről kell beszélni, sőt vannak akik reménytelen esetnek tartanak, mert megnézem a sci-fi filmeket, szeretem magam összeolajozni, húst eszem és háromezer köbcentis autót vezetek, valamint nem sírtam a Titanic végén, mert nem bírtam végignézni, de ilyet én soha, soha, soha nem írtam volna.

Nekem a cikk és különösen az idézett mondat nem vicces, végképp nem stílusos, hanem borzasztó. Iszonyatos! Szóval, kár volt kipréselni azokat a bekezdéseket, de nem haragszom, mert az Isten azért teremti a barmokat, hogy a többiek lássák, hogy milyennek nem szabad lenni!

A szürkemarhával végzett tevékenység technikai részét mindenki ismeri. Számomra az a szó fejezi ki a legnagyobb megaláztatást ami nőt érhet. Lehet, hogy van aki kedveli, az sem ördögtől való, de én emiatt verekedtem kamaszként, mert megkérdezték tőlem, hogy megtettem-e már.

Az én értékeim szerint két ember között a szexualitás gyönyörű dolog. Ha már beleszőttem a Mindenhatót ebbe a pár sorba, akkor nem azért adta-e ő ezt az embernek eszközül, hogy a biológiai céljának beteljesítése gyönyört okozzon? Nem azzal jár-e a meztelenség és a szeretkezés, hogy mindenünket odaadjuk, megmutatjuk, feltárjuk, és a társunknak a tökéletlenségünk ellenére is tetszünk. Szeret olyannak, amilyenek vagyunk. A nyilvánvaló öröm mellett a legboldogabb pillanat amikor elkapjuk a szerelmünk tekintetét, aki csak egy picit elmosolyodik, és magához ölel.

A teljes odaadás és kitárulkozás pillanatait élhetjük meg és nők részéről pedig ezt a szó szoros értelmében is megkaphatja azt a férfi. Ennél nincs nagyobb ajándék.

A szó gyűlöletesnek hangzik. Nekem a női lét, a nőiesség sárba tiprását jelenti.

Meglehet, hogy túl érzékeny vagyok. Nem vitatkoznék ezzel, de az én érzéseimhez, az én felháborodásomhoz ragaszkodom.

Tiltakozom a szó ellen! Nem szeretem látni, hallani sem!

Inkább leszek bamba idealista, reménytelen romantikus, vagy olajos, húsevő vadember, de a pillanat az enyém, amikor meghallgatom kedvencem, a hangszerelmem dalát és ábrándozom az együttlét öröméről!

Nem értem pontosan a dalt, de nekem a harmóniát jelenti. Ha filmzene lenne, egy gyengéd szeretkezést tudnék elképzelni….

Íme: http://www.youtube.com/watch?v=EwH761CoFKw

Talán Christine egyszer lefordítja!

Vancity!

2009 március 27. | Szerző: Corrradorra

Köszönöm a bíztatást! De miért kéne nekem Corvette?? Isten őrizzen tőle! Vagy netán a Ford Mustang-ra gondoltál? Mert az más más tészta! 🙂

Bejelentés

2009 március 26. | Szerző: Corrradorra

Kedves Mindenki, kedves Olvasók, Kommentelők!

A mai naptól írásaim olvashatók a www.baratno.com oldalon is!

Íme az első: http://www.baratno.com/view.php?arclid=2009032502

Biztos lesz átfedés a blog és az ottani rovat között, de alapvető célom, hogy kettéválasszam a kettőt!

A FÉLREÉRTÉSEK ELKERÜLÉSE VÉGETT: kezdő írásom, ami most megjelent a baratno.com oldalon, az első bejegyzések egyike ami a jelen blogban is olvasható! Ez nem lesz mindig így, de valamivel indítani kellett, nemde? 🙂 

Mindenkit szeretettel várok a jelzett oldalon is!

 

Kiegészítés az előző bejegyzéshez!

2009 március 25. | Szerző: Corrradorra

 Egy régebbi bejegyzésemben amit Prágáról írtam kifejtettem, hogy a csehek mindent elcsennek valahonnét, sőt, még igyekeznek rá is licitálni!

Volt nekünk ugye a vetkőzős zalaegerszegi tanárnő, erre ők bedobták a tanárnő és a diákja pornófelvételét.

A hétvégén lemondott a miniszterelnök….erre….két napra rá mi lesz?

Hát, megbukik a cseh kormány és elnök nélkül hagyják az Uniót!

Kell ennél több bizonyíték?

🙂

Szex és KIMUKKI

2009 március 25. | Szerző: Corrradorra

Nemrégen felhívtam régi főnökömet, hogy érdeklődjek egykori rezedaszagú, kis tantestületem felől. A főnök keserű hangon mondta, hogy az tanároknak rossz a kedvük a kimukki miatt! Mondom, hű de megszaladt amióta én elhagytam a tanári pályát, merthogy már arra is van pénz, hogy egzotikus országokba utazzanak és ott a helyiekkel ismerkedjenek! Próbáltam vigasztalni, hogy szerintem biztos van rá valami kenőcs a patikában, és ha rendszeresen kenegetik, akkor idővel elmúlik.

A főnök azonban rávilágított, hogy a kimukki nem szexuális úton terjedő fertőzőbetegség, hanem – most tessék figyelni – a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés!

Lehet, hogy nem fogtam fel pontosan, hogy hogyan is számítandó, de az arányok jók lesznek, szóval, egy tizenkét főt számláló tantestületnél ez félévente nagyjából húszezer forintot jelent.

 

Per tantestület! Bruttó!

 

De nem lehet egyenlő arányban szétosztani ám, hanem differenciálni kell! Ki ennyit, ki annyit, nehogy ne legyen gyűlölködés tizenkét ember között!

 

Ha kiszámoljuk, akkor a jelen tantestületnél ez azt jelenti, hogy havonta mindenkire bruttó kb. 280.-Ft jut, ami nettóban csaknem havi 170.-Ft keresetnövekedéssel jár! Ezért érdemes teperni és vitatkozni, hogy ki húzta meg a lógó csavart a tévészekrény ajtaján!

 

Ezt a nyomorúságos helyzetüket látták át mára a pedagógusok, és stílszerűen egy alulról jövő kezdeményezéssel mozgalmat indítottak! Azt a jól ismert szólást vették alapul, hogy „Olyan szegény, hogy a feneke is kilátszik!”. Pedagógusaink itt nem álltak meg, hanem demonstrálandó, hogy mennyire nehéz a helyzetük, úgy döntöttek, hogy a fenekükön túl minden mást is megmutatnak! Legújabban épp egy fizikatanárnő!

 

Nekem rögtön volna is két javaslatom!

 

Az előző írásomból kiderült, hogy lobbizok a szép lányokért a pultok mögött, így ezt a lobbi tevékenységem most kiterjesztem a katedrákra is!

 

Tehát, csinos, szép tanárnőket a katedrákra!

 

Ugyanis rájöttem, hogy manapság a diákok, – azon belül is a fiúk-  motiváltságával van a baj! Érdemjeggyel már nem lehet jobb tanulásra serkenteni a kiscsávókat! Kit érdekel ma már, hogy ötös, vagy hármas-e a dolgozat. A tudás nincs egyenes arányban az életszínvonallal – Győzike, Dundika, Pufika, Mucika, Bochkor Gábor! Na ugye!

A lányokkal nincs gond, mert ők szorgalmasabbak, kötelességtudóbbak, őket lehet piros virágocskákkal a füzet szélén motiválni. A fiúkat sokkal nehezebb, tehát elmondhatjuk, hogy a nemzet jövője a kiscsávók nadrágjában lévő dolgoktól függ!

 

Van megoldás!

 

Magam példáján tudom, hogy ötéves kortól a fiúknál a meztelen női test látványa, ígérete, vonalainak felfedezése már tényező! Mindig irigyeltem azokat a társaimat, akiket a strandon az anyukájuk a női öltözőbe vitt be átöltözni, mondván, hogy még túl kicsik ahhoz, hogy tudják mi történik velük! Micsoda édes tévedés!!!!

 

Az első osztály még az újdonság erejével hat, de másodiktól már unalmassá válik a dolog, és jönne képbe a másik javaslatom!

 

Ha valamit nem tudunk megakadályozni, akkor annak az élére kell állni – örök igazság, nemde? Az egészet ellenőrzött keretek közé kéne szorítani!

 

Tehát, ahelyett, hogy a klambóknak hosszú-hosszú órákat kéne beleölni abba, hogy megtalálják a hírekben szereplő pedagógus képét, elvéve ezzel az időt a tanulástól, a minisztériumnak elő kéne állni egy honlappal, ahová a tanárok feltölthetik meztelen fotóikat! Osztályzat helyett egy jelszót kéne adni, amivel be lehetne logolni a honlapra, és megnézni mondjuk a bal cicit, ha épp annyit ért a helyes válasz!

 

Vagy a kétismeretlenes másodfokú egyenlet megoldóképletének helyes levezetéséért….wow…bele se gondoljunk, hogy mi járna ezért!

 

Néhány megjegyzés pedagógusoknak:

Egy: Ha valamit felteszel az internetre, az annyi mintha kiraknád az ablakodba. Ne balhézz, ha valaki rátalál és megnézi! A mostani aktuális esetben szegény kiskamasznak rögtön elzárták a hormonjai csöpögésnek induló csapját, és felfüggesztették a házirend megsértése miatt! Namost, szimplán a házirend megsértése miatt mindenkit fel lehetne függeszteni! Még igazgató-helyettes koromban engem is, mert többször is becsengetés után rohangáltam a folyosón, vagy visszabeszéltem a tanároknak.

 

Kettő: Ami meg lehet találni, azt meg is találják! Az ne vezessen félre, hogy anyukádnak négy napig magyaráztad, hogy mi az e-mail, és végül amikor már mindent értett akkor rákérdezett arra, hogy akkor mikor is hozza ki azokat a postás. Arra gondolj, hogy manapság egy autórádiót és egy mobiltelefont a leghatékonyabban üzemeltetni csak egy 14 éven aluli tud!

 

Három:  A számítógép előtt arra kérdésre, hogy elmúlt-e már valaki tizennyolc éves akkor is igennel lehet felelni, ha az illető épp azért menő a haverok között, mert már öt szőrszálat tud megszámolni legnemesebb testrészén!