Liszt II. Magyar Rapszódia
2009 június 26. | Szerző: Corrradorra
http://www.youtube.com/watch?v=byGI1mDi3no
(Nyilván van jobb zongorista mint a jelen előadó, de attól még szépen szól)
Rapszódia és Adagio
2009 június 26. | Szerző: Corrradorra
Ma rapszódia és adagio szól a lelkemben!
Nemrég kaptam egy telefonhívást a barátomtól, hogy az egyik ismerőse eladja a házát, és van benne egy zongora, amivel nem tud mit kezdeni. Vagyis: vagy elviszi valaki, vagy szétverik. Ez a hír minden létező riasztót, szirénát, mentőfunkciót bekapcsolt bennem. Gyorsan megtudtam, hogy a zongora egy Bösendorfer páncéltőkés versenyzongora, felújításra szorul, de jó állapotban van. Egy nap alatt megszerveztük, hogy a zongora elkerüljön a szlovákiai Losonc mellől Miskolcra és onnét Budapestre.
Tegnap megérkezett hozzám, illetve csak a társasház elé. Mivel a budapesti zongoraszállítók pont annyira megbízhatóak, mint a bárhol sörrel, mint hajtóanyaggal működő kőművesek, így természetesen a megbeszélt időpontra nem érkeztek meg. A zongorát pár-, épp a környéken szakmai gyakorlatot töltő középiskolás fiú segítségével beraktuk a társasház előterébe. Csak úgy, lábak nélkül, – le a földre.
Felnyitottam, és gyönyörű volt. A billentyűk épek, csak két billentyűn kellene cserélni az elefántcsontot, az angol mechanika tökéletesen működik, a kalapácsok épek és jók.
Nem bírtam ki, és leültem elé a földre és az utaztatástól, a 100 év megpróbáltatásaitól akármennyire le is volt hangolódva, én megpróbáltam játszani.
Nem vagyok nagy zongorista, sőt rossz zongorista sem vagyok, mert egyáltalán nem vagyok “zongorista”, valamint nagyon mélynek kell lenni a barátságnak ahhoz, hogy én valaki jelenlétében akármilyen billentyűt is leüssek. De tegnap a postaládákal borított előtérben nem érdekelt, hogy az emberek a lépcsőházba ki-be járkálnak. Számomra a zene létszükséglet. Gyerekként tanultam is kicsit zongorázni, később gitározni, de már régóta nem játszottam. Soha nem volt zongorám de most életem olyan pontjához értem, hogy már nagyon hiányzott egy zongora.
Hiányzott az, hogy csak egy szál magam leüljek elé és leüthessem Liszt II. Magyar Rapszódiájának az első mély hangjait majd lassan átmenjen a zene a karakteres, szaggatott magyaros ütemekbe. A II. Magyar Rapszódia számomra a zongoradarabok zongoradarabja! Ha hallgatom felzaklat, lenyúl a lelkem legmélyére, és néha megragadja és kitépi azt onnét és közszemlére teszi! Olyankor gyűlölöm azt a pár acél húrt, hogy csak azért mert egy adott sorrendben zendülnek, engem lemeztelenítenek és védtelenné tesznek. A melódia letépi rólam a hétköznapi álarcom és megláttatja mindenkivel a esendőségem. Nem marad más, csak a védtelenség fegyvere. A II. Magyar Rapszódia az amit külföldön mindig megmutatok, ha megkérdezik, hogy milyen Magyarország.
Olyan érzés vett erőt rajtam a zongora előtt, mint amikor valaki hosszú-hosszú út után hazaérkezik. Végre, megvan, itt van! Már bármikor leülhetek elé és gyakorolhatok, tanulhatok!
Csak fél napig volt egy zongorám!
Aztán kiderült, hogy a lépcsőház túl kicsi és nem lehet felvinni a lakásomba.
A második világháború végén a szövetségesek hatalmas bombazáport zúdítottak Drezdára. A mai napig vitatott, hogy valóban szükséges volt-e porig bombázni a várost. A támadásban elpusztult a könyvtár és a levéltár épülete és a háború utáni első napsütésben egy angol tiszt egy kottát húzott ki a romok közül. A kotta sérült volt, több rész is hiányzott belőle. A szerző addig nem tartozott a legismertebbek közé. A tiszt lejátszotta a meglévő lapokon leírt zenét, majd elkezdte kutatni a szerző életét és munkásságát. Tanulmányozta a zenéjét, és megpróbálta kipótolni a hiányzó részeket. Végül elvitte az általa kiegészített darabot egy zeneszerzőnek aki átnézte, javítgatta majd 1958-ban publikálták a művet, amit azóta Albinoni Adagio-jaként ismer a világ.
Van, akinek ez a darab az est békéjéről szól, nekem szomorú és az elmúlást juttatja eszembe.
Most legbelül folyamatosan ezt hallom.
Hjaj….
Nem jó nap ez!
🙂
On Being George Clooney
2009 június 23. | Szerző: Corrradorra
A former nanny told a newspaper that Angelina Jolie hates George Clooney. Well, if it’s true, the she’s the only woman on earth.
George Clooney is a star in the classic sense. A ringer for Cary Grant, he would be as comfortable drinking martinis with Frank Sinatra as he would be sharing a bottle of whisky with Daniel Day-Lewis. Time magazine called him “The Last Movie Star,” and I’d agree. He wears his celebrity easily and doesn’t complain about being in the public eye. By the way, do you see him often in that eye? While other celebrities are worried about seeming aloof enough, he’s open, friendly and direct. From what we can tell, George Clooney has a great life and appreciates it.
George Clooney is a guy’s guy who drives a motorcycle and doesn’t dye his hair. He doesn’t go on fad diets, he grows a beard from time to time and people adore him for all of the above. I have collected some clues on how to be George Clooney, so here it comes!
Know how to laugh at yourself
It’s widely rumoured that George Clooney is the person who circulated “Jesus vs. Santa” (the video greeting card that birthed the show South Park). When the cartoon became a series, Clooney agreed to guest star as Stan Marsh’s gay dog Sparky. He had no dialogue and only made dog noises. When the show’s creators later lampooned him for being too political in Team America, Clooney laughed it off and said he would have been offended if he hadn’t been a target. Seeing how well he reacted, the press began asking if he’d consider running for office and he replied honestly: “No. I’ve slept with too many women, I’ve done too many drugs and I’ve been to too many parties.” Instead of trying to be a “star” in interviews, he laughs at his own celebrity. He joked that Leatherheads was “cry for peace.” When asked about reconciling George Clooney the actor and George Clooney the director, he said: “There’s a lot of ego there… so I just take it out on the actors.”
Being George Clooney: George Clooney is great example of putting your ego in check. The worst thing you can do when someone teases you is to get angry. It proves you’re sensitive to their jabs because you’re not comfortable with yourself. Clooney knows he’s the sh*t, so he can joke about himself. Being George Clooney means that if someone teases you about wearing the same T-shirt too often, you have to laugh it off and say that it proves you’re not afraid of serious relationships… at least with clothing. Similarly, if things aren’t going well on a date, you’ll exasperate things by getting frustrated. Put a smile on your face and crack a joke. Even if it doesn’t fix things with your date, you may fool yourself into having a better time.
Stand by your ideals
Celebrities who make a show of being political annoy people, but George Clooney actually walks the walk. On January 31, 2008, the United Nations selected him to promote global awareness of its activities and named him a “Messenger of Peace.” He’s a true environmentalist, owning the first Tango electric car and, more recently, the electric Tesla Roadster. Some would argue that it’s easy to stand by convictions when you’re famous. However, before his hit show ER, Clooney quit Baby Talk, the TV version of Look Who’s Talking, because he felt an actress was being unfairly humiliated. He recalled the event for People: “I remember calling my agent and I said, ‘What happens if I walk away from this? Do I end my career? He said, ‘I don’t know.’ And I thought, ‘It’s worth it.’”
Being George Clooney: Nobody likes a man with weak convictions. Even if he doesn’t agree with you, he’ll respect you more if you don’t waffle on beliefs. Likewise, standing up for others isn’t easy, particularly when your career is on the line, but you’ll sleep better at night. Being George Clooney will require you to be an upright citizen.
Being George Clooney might make some cringe, but there are a lot of perks that come with it.
Be comfortable in your bachelordom
A woman will say she doesn’t like a guy who never wants to marry… but she’ll try to change his mind. Clooney has said he’ll never marry again or have kids. Michelle Pfeiffer and Nicole Kidman each bet him $10,000 that he would change his mind before he turned 40. They both lost and sent cheques. However, being George Clooney, he returned the money, saying he’d like to go double or nothing until 50. This is just the kind of reaction that makes women throw themselves at him even more now.
Being George Clooney: The lesson here is not to remain single forever. It’s about being comfortable in your situation. Once you get desperate to lock down a girlfriend, women will see right through you. However, if you don’t want anything serious, be honest about it up front. Women have moved past the 1950s and aren’t just looking for a husband. If she is looking for an engagement ring, you’re more tempting if you’re comfortable in your skin and she’ll probably work harder to change your mind. Just remain honest and don’t give in unless she really does change your mind.
Embrace age
Salt-and-pepper George told Playboy: “You don’t want to try to look younger because you’ll look wrong. You dye your hair, you look wrong. You wear a bad toupee, you look wrong. You wear makeup to hide things, you get your eyes done, you look wrong.” It’s good advice because as George Clooney has grown older, his female fan base has grown. At 45 years old, People named him “Sexiest Man Alive” for the second time. He stays fit, but doesn’t obsess over the gym because there’s nothing less attractive than creepy old buff guy. Have you seen the latest Rambo?
Being George Clooney: The great thing about being a man is that we get more attractive as we get older. That doesn’t mean you get to let yourself go; you still have to work out, dress well and maintain, which gets harder with age. The lesson is not to highlight your hair, not to shop at stores with teenagers, and not to “get your chin worked on.”
Dress well
George Clooney regularly makes best-dressed lists and Vanity Fair recently inducted him into its International Best-Dressed Hall of Fame. His style is strong, doesn’t follow trends, and fits his personality, which is classic yet modern. He looks stylish walking into a trendy nightclub, but could just as easily step into a Mad Men scene. His signature outfit, a well-cut suit worn without a tie and open collar, is refined but not stuffy. Rather than trying to insert his personality into his outfit, Clooney prefers to leave it to the understated details: his clean-cut hair, calm smile and rock-like demeanour.
Being George Clooney: Keep your outfits simple and respectable. You don’t have to wear a suit like Clooney, but a pair of designer jeans and a well-fitting black T-shirt will do wonders. Take a little extra time before you go out to make sure you look pulled-together. Above all, don’t cater to every trend. Don’t cut your hair into a faux hawk one minute and wear a do-rag the next. Being George Clooney means that you remain consistent.
Kundera – Sunny-nak
2009 június 4. | Szerző: Corrradorra
Sunny,
Én Kunderával – mondhatnám stílszerűen- csehül állok! 🙂
Egyszerűbb gondolkodású vagyok én, mint ő!
Én Tigris vagyok, ő egy Zsebibaba, és talán te vagy Micimackó?
2009 június 3. | Szerző: Corrradorra
Ha genetikailag tekintjük a dolgokat, akkor elmondhatjuk, hogy majdnem teljesen egyforma minden élő teremtmény ezen a bolygón. Komolyan! Ha például betörnék valakihez este és csak 2%-ban megváltoztatnám a DNS-ét akkor reggel önmagán erősen meglepődve karfiolként, vagy sudár erdei fenyőként, vagy kágyillóként kelne fel.
Az emberi faj egyik végpontján ott vannak a polinézek, a másik pontján pedig a – mit tudom én- a baszkok. Mindannyian, mind a 6 milliárd ember befér e két pont közé. És ez nem jelenthet mást, minthogy annyira különbözőek azért nem lehetünk!
Egyszerűen nem lehet 6 milliárd változata az emberi létezésnek. Végtére is nem vagyunk kávéházi, kis cukortartó tasakok! Vagy koktél szívószálak!
Azt ugye tudjuk, hogy nincs 6 milliárd-, de még 60 féle vadászkutya sem. Elmondja ezt nekünk David Attenborough elégszer a tévében. Továbbá, elmondja, hogy a vadászkutyák ezt és azt csinálják, és ezért ők ettől vadászkutyák lesznek.
Aztán lemerül a tengerbe és elmondja, hogy van egy hal ami mindig megtalálja azt a helyet ahol született, visszaúszik oda, szexel egy jót és elpusztul. Ez a hal a lazac. Soha nem találunk majd olyan lazacot, amelyik ellentétes irányban úszna, vagy szivarozna, vagy árpádsávos zászlót lengetne.
De Sir Dave nem használhatná ezt az általánosítást ha az embereket kéne csoportosítania. Nem mondhatná azt, hogy:”Minden emberi létezési forma német fénymásológépszerelő és Audival jár!”
Ha ezt tenné, biztos kapna egy levelet Sting brazíliai őserdei haverjaitól kb. azzal, hogy: „Az ajkaim tányérnagyságúra vannak nyújtva, a fülcimpámban akkora lyuk van, hogy egy Kis Polski átférne rajta, nincs fénymásolóm és csak annyit tudok a németekről, hogy átsütve ízletesek!”
Én még soha nem találkoztam olyannal aki olyan lenne, mint én, és így van ezzel mindenki. Azt gondoljuk, hogy egyediek vagyunk, de a matematikai esélyeket tekintve elmondhatjuk, hogy van még belőlünk jópár a világban. Aggasztó módon ez azt jelenti, hogy Kiszel Tündéből is több van!
Az asztrológusok a Hálózat TV-n közlik velünk, hogy ők ezt már rég tudták és az emberek összessége 12 csoportba sorolható! A csoportosításnak semmi köze a természethez, a viselkedéshez és a DNS-hez. Szerintük minden a csillagok állásától függ, és ezért fogja ezen a héten minden Vízöntő odadobni magát egy brazíliai elé és minden Szűz leesik a lépcsőről! Ez, ugye, teljes nonszensz. Röviden: hülyeség!
Angelina Jolie is Ikrek, ugyanúgy, mint én, de tőlem még sosem kérték az ő autogramját. És soha senki nem kérdezte még meg tőlem, hogy:”Hogyhogy nem vagy Presser Gábor, hisz te is Ikrek vagy!”
Az asztrológia egy reménytelen módja az emberek osztályozásának. Ugyanúgy reménytelen az is, ha címkéket ragasztgatunk emberekre, hogy pl. ha neked plazmatévéd van, akkor C vagy, ha LCD tévéd, akkor B, ha te vagy Bokros Lajos, akkor A.
Aztán próbálkozhatnánk azzal is, hogy az emberiséget különböző nemzekre, törzsekre osztjuk. Hogy lennének „a magyarok” és lennének a „a britek”. Ez is rossz! Mert bennem nincs semmi közös sem Kiszel Tündével, sem Freddie Mercury szexuális beállítottságával, ellenben a zenéjével!
Akkor hogyan csoportosíthatnánk az embereket?
Bizony ez lefoglalta az elméjét néhány nagyon nagy gondolkodónak az elmúlt századokban, de azt hiszem, hogy a megoldásra valamikor a múlt század elején jött rá A.A Milne!
Így van! Erre tegnap futás után a fürdőkádban jöttem rá. Hirtelen megvilágosodott előttem, hogy mindnyájan vagy Micimackók, vagy Malackák, Tigrisek, Kangák, Zsebibabák, Nyulak, Baglyok, és Fülesek vagyunk!
Vegyük csak például Havas Henriket. Ő egy Bagoly. Nagyon komoly, nagyon okosnak hiszi magát, de a Vágó-féle kvízműsorból kiderült, hogy a nevét sem tudja lebetűzni rendesen. Vagy Bagi Iván. Ő Malacka.
És én, aki a tízórai mellett a tizenegyórait is szereti függetlenül attól, hogy délelőtt tizenegy van-e vagy este kilenc, és ezért most futnia kell, én Tigris vagyok. Némi Füles vonással, mert néha ok nélkül is szomorú vagyok! És szeretek annak lenni!
Gondoljunk csak valakire akit ismerünk! garantálhatóan be tudjuk illeszteni a Micimackó valamelyik karakterébe!
Zorán? Füles! Somamama Gésa, Liptai Klaudia? Kanga!
Vallom, hogy a Micimackó a legviccesebb és a legmélyebb gondolatokat ébresztő könyvek egyike amit valaha is kiadtak! Ha a nevetéstől és a bánattól potyogó könnyek mögé nézünk, ott találhatjuk az egész életünket.
Továbbá, ebből az osztályozásból sok mindenki profitálhatna. A digitális geek-ek megcélozhatnák a Füleseket, a méhészek pedig küldhetnék az e-mailjeiket közvetlenül a Micimackóknak.
Vagy vegyük csak a társkeresést! Az nem segít, ha Vízöntő-t keresünk, mert megkaphatjuk Kapócs Zsókát is, és Abraham Lincoln-t is! Miért nem keresünk Kangát, vagy Tigrist? Tudnánk pontosan, hogy milyen típusú emberrel találkozunk majd a teázóban ülve!
Munkaadók nagyon nagyot kaszálhatnának ezzel a módszerrel. Nem kéne végigolvasniuk a CV-kben lévő összes hazugságot. Például, legyen egy pedagógus akármennyire is képzett, mégsem szabadna gyerekek közelébe engedni, ha ő egy Füles! vagy mi értelme van felvenni egy burkolót, ha ő egy Tigris?
Nos, fura, nem?
Ha a Rubik Kocka állásának összes lehetséges változatát kiraknánk, és egymás mellé tennénk a kockákat, akkor lánc kb. 261 fényévnyi hosszú lenne.
519 kvinttrillió lehetséges állása van minden egyes kockának.
És most jövök én itt azzal, hogy az emberi fajnak összesen nyolc változata lenne!?
J
Vízforraló & DJ?
2009 május 28. | Szerző: Corrradorra
Mi a bajom velük?? Pah…minden!
Majd egyszer leírom! 🙂
A lúzerek itala: a tea
2009 május 28. | Szerző: Corrradorra
Alapvetően megértem, hogy az emberek miért választják azt, hogy kommunisták-, tetováltak, vagy amerikaiak legyenek. Talán nem értek egyet velük, de mindhalálomig harcolnék azért, hogy szabadon kifejezhessék önmagukat.
Na jó, halálomig azért valószínűleg nem, mert nincs olyan körülmény, hogy én azért vállaljam a halált, hogy például egy sötétzöld lesátorozhasson a mezőre, és ezért ne lehessen megépíteni az M0-ás körgyűrűt!
Szóval, amíg gond nélkül felfogom, – vagy jobb szó: – elfogadom azt, hogy az emberek miért akarnak elektromos autót vezetni, és miért ordibálnak még mindig csimpánz módjára ha meglátják a volt miniszterelnököt, sőt még azokat is megértem, akik úgy határoznak, hogy csak úgy mókából elmennek valamiért Ausztriába, de azt már végképp nem értem meg, hogy miért isznak az emberek teát!
Nemrégi felmérések azt mutatták, hogy a teafogyasztás egyre nő. Ezt tapasztalom magam is, mert egyre több ismerősöm szervez találkozót teázókba. Lassan az angolok után mi leszünk a legnagyobb teafogyasztók S, ez meglehetősen zavarbaejtő!
Én magam, ha szeretek meginni egy csésze teát olyan 5 óra körül, mert eleve ez a tea-idő, de vannak akik teát isznak kávé-időben, és üdítő-időben és tej-, és tejeskávé időben is.
Először is, teát kérni vendégségben teljesen antiszociális dolog, mert egy csomó összetevő kell hozzá!
Amellett mindenkinek megvannak a saját teaivási szokásai. Ezért nekem kell otthon mindig tartanom reggeli teát, délutáni teát, fekete teát, Earl Grey-t, Pickwick-et, Twinnings-t, zöld teát, gyümölcs teából legalább négyszáz félét, roiboss teát, mindezekből koffeines és koffeinmentes változatot is. Cukrot, édesítőszert tabletta- és cseppenthető lötty formájában, továbbá citromot, citromlét, mézet, tejet. Emellett amikor felszolgálom akkor jön a kérdés, hogy nincs-e esetleg valamilyen kis süteményem hozzá, Van, de természetesen sosem az amit az illető szeret. Hoppá, abból is kell tartanom édeset, csokisat, teljes kiőrlésű gabonásat, sósat!
Mint ahogy ha tejjel kínálom a vendéget, akkor citromlével kéri. Ha citromlét viszek, akkor üresen issza. Ha nem viszek semmit, akkor olyan arccal kortyolgatja, mint akivel éppen most közölték, hogy ugyan bizonyíték hiányában, de népszórakoztatási célból mégiscsak felakasztják, mert később kiderül cukor és citromlé is kellett volna. És ne is beszéljek a cukor-méz párosításról, mert még véletlenül sem találom el, hogy mi kellene.
Namost, ezután elő kell bányászni a teafőzőt! Igen, teafőzőt, mert én a legteljesebb mértékig visszautasítom a vízforralót, mint eszközt. Szerintem ennél haszontalanabb és értelmetlenebb dolog nincs a világon, talán a „mentes” ásványvíz, és a DJ – mint foglalkozás- kivételével.
A teafőző jobb családokban a szekrény legmélyén hever, mert az esküvő után betették oda, és azóta elő sem vették a szintén haszontalan és poros fondue készlettel egyetemben.
Nem vagyok nagy kávéivó, de ha az ember vesz egy normális kávégépet, akkor egy gombnyomással elővarázsolhatja a vendégeinek az itókát, és semmi gond. A beszélgetés elkezdődhet, és nem kell a konyhából ordibálni a másiknak.
Emellett azt mondják, hogy a kávéivó emberek többet utaznak, ettől jobban ismerik a világot, szélesebb látókörrel rendelkeznek tehát intelligensek, ezáltal stílusosak, vagyis európaiak!
Természetesen lehetne vitatkozni, hogy a kávé besárgítja a fogakat és a szívünk kiugrik tőle a mellkasunkból, de az igazság az, hogy a tea is épp annyira egészséges, mintha egy olyan csőretöltött géppiszoly csövét szopogatnánk aminek a ravaszán egy ugandai 12 éves katonagyerek ujja játszik.
A tealevél nyolc százaléka toxikus, kb. 25% semleges, és 2% sima koffein. A maradék pedig sav, klorofil, só és tannin- ami akkor veszélytelen ha a gyomrod belső fala olyan mint a lópokróc. De az általában nem olyan strapabíró, hanem finomabb.
A gyógyfű teák legalább annyira veszélyesek, mert ha valaki eljön hozzám és ilyen teát kér, akkor könnyen kellemetlen helyzetben találhatja magát, mert akkor én szimplán sírva fakadok, ugyanis olyan teám nincs a készletemben. Gyógyfüves tea egy nonszensz! Vagy legjobb esetben értelmetlen! Legrosszabb esetben előhoz valami őrületes egészségcentrista sznobériát, hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki félóráig azon tanakodik magában, hogy vajon megfelelő bort rendelt-e az ételéhez és ezzel halálra untatja a többieket az asztal körül.
A kínai tea? Ha valaki kipróbálta már, akkor tudhatja, hogy ugyanazt az eredményt érheti el de sokkal olcsóbban, ha a saját vizeletét issza meg!
Most néhány olvasóban – amellett, hogy gondolatban elküldött melegebb égtájakra-, felmerülhet a kérdés, hogy miért írok én itt a teáról. Különösen ezekben a nehéz, válsággal telített, nehéz időkben?
Nos, erre nekem van egy elméletem: Azért mert a tea és a válság összefügg! 🙂
Gondoljunk csak arra, hogy hány francia és olasz bank ment tönkre? Egy sem! És hány híres-neves brit és amerikai bank és pénzintézet jelentett csődöt? Sok!
A francia és olasz bankok azért nem mentek tönkre mert ott az emberek koffein ivók! Reggel felkelnek, isznak egy eszpresszó kávét és felpezsdülve, tettre készen mennek dolgozni!
Ellenben Britanniában a City bankárai reggel úgy kezdik a munkát, hogy egész nap egy maroknyi levél párlatából kinyert meleg vízzel akarnak működni! Naná, hogy nem megy!
Persze, most meg azt lehetne felhozni, hogy Amerikában is nagy a zűr, és ott is kávét isznak, de mielőtt ez elhangzana, azért hadd mutassak rá, hogy ez nem így van! Ők valami granulátumra ráeresztik a forró vizet, azt habszivacs pohárba öntik, nehogy megégesse a kezét az állampolgárnak, s azzal olyan mértékű lelki sérülést okozva, hogy negyvenmillió dollárt ítéljen meg neki a bíróság, és azt a löttyöt ők kávénak nevezik, és azt isszák. Nos, azzal sem lehet messzire jutni!
Az egyetlen területe az életnek ahol a teázás igazolható, az a kétkezi munkások világa lenne, merthogy a teát iszonyú hosszú ideig tart elkészíteni, és ezért egy kellemes lébecolást lehetne beiktatni a munkanapba. De ezek a munkások nem annyira a tealeveleket, mint az árpa készletet érzik magukénak.
Szóval, a tea manapság divatos, de már egy letűnt kor itala.
Ha az ember elkészít egy teát, leül egy jó helyen teázni, és kortyolgatás közben figyeli a világot, a világ hirtelen fekete-fehérré válik. Vagy ami találóbb: olyan lesz, mint nagyapáink, nagyanyáink mindennapjait ábrázoló megsárgult, sephia színezetű zsánerfotói!
És milyen jó is néha ilyen szinekben látni ezt a modern, eszpresszó-CNN-MTV világot!
Nemde?
🙂
Il ne Manquait que toi
2009 május 26. | Szerző: Corrradorra
Ezzel dalszöveggel még adós voltam…többek között Lilynek!
http://www.youtube.com/watch?v=EwH761CoFKw
Lara Fabian:
Il ne Manquait que toi Semmi más nem hiányzik, csak Te
Un collier d’oranges am`eres, Egy csokor narancs és mandula
Une étole de verre Egy üvegszobor,
Une réponse en pri`ere Egy imára kapott válasz,
Une étoile de terre Egy földi csillag,
Et dans ce sourire étrange Egy különös mosoly, s benne
Le visage d’un ange Egy angyal arca
Qui me rappelle qu’ici bas Legbelül arra emlékeztet, hogy…
Il ne manquait que toi Semmi más nem hiányzik, csak te!
Pour que le combat, ne se livre pas És, hogy a harcnak legyen vége
Je rends les larmes Leteszem azt a fegyvert
Toutes celles qu’on ne choisit pas Amit nem is választ az ember!
Je te donne mon âme Neked adom a lelkem
Si tu ne la prends pas Akkor is, ha nem veszed el!
Le souffle de l’eau qui chante Egy éneklő vízcsepp,
Une odeur de menthe Mentaillat,
La douceur d’une course lente Egy lassú lépés finomsága,
La derni`ere attente Az utolsó várakozás,
Dessines-moi un myst`ere Egy titkot rajzol le nekem
Que rien ne peut défaire Ami nem ismétlődhet meg
Qui me rappelle qu’ici bas És legbelül arra emlékeztet, hogy…
Il ne manquait que toi Semmi más nem hiányzik, csak te!
Pour que le combat, ne se livre pas És, hogy a harcnak legyen vége
Je rends les larmes Leteszem azt a fegyvert
Toutes celles qu’on ne choisit pas Amit nem is választ az ember!
Je te donne mon âme Neked adom a lelkem
Si tu ne la prends pas Akkor is, ha nem veszed el!
A force de se réfléchir Igyekszem gondolkodni
Dans un miroir de souvenir az emlékek tükrében
J’en oublie que mon avenir És a jövőt nem feledem
Est presque l`a Amiben ott van, hogy…
Il ne manquait que toi Semmi más nem hiányzik, csak te!
Pour que le combat, ne se livre pas S, hogy a harcnak vége legyen,
Je rends les l’armes Leteszem a fegyvert!
Toutes celles qu’on pleurs de joie Örömtől sír
Maintenant que mon âme most már a lelkem!
Se souviens de toi Rád gondolok!
Il ne manquait que toi Semmi más nem hiányzik, csak Te!
(Köszönet Christine21-nek, kedvenceim egyikének, a fordításért!)
Vidéki élet
2009 május 22. | Szerző: Corrradorra
35 év felettiek figyelem!
Budapesten élsz, van gyereked aki már diszkóba jár, vagy nincs gyereked de te már nem mennél el diszkóba.
Szeretsz a városban élni, de akkor a főváros vezetésének jószándékú emberei bogarat tesznek a füledbe.
Minden áldott nap elmondják, hogy a belvárosban a forgalom kritikus szintet ért el, és a WHO olyan szennyezést mutatott ki ami minden élőlényt, férfit, nőt, öreget, fiatalt egy hét alatt hidegre tesz! Elmondják, hogy influenza és besurranó tolvaj van a klozettodban.
Ennek meg is lesz a hatása és elkezdesz azon gondolkodni, hogy talán ideje lenne elköltözni. Aztán egy nap kezedbe veszed a Szép Házak magazin egyik példányát – szerintem az egyik legveszélyesebb magazin amit manapság publikálnak- és meglátsz benne egy kis parasztház jellegű portát, muskátlival az ablakban, fehérpárnás ódon falócával a tornácon, és máris azon gondolkodsz, hogy vajon mennyit is kaphatnál a városi lakásodért!
Először az embert félrevezetheti az a tény, hogy ha elad egy jó budapesti lakást, akkor a kapott pénzből megveheti mondjuk Nógrádot, úgy ahogy van várromostól, Balassagyarmatostól együtt, de a legelső problémával akkor szembesül, amikor leköltözik vidékre. Kiderül ugyanis, hogy az a mennyiségű bútor, ami már kicsit sok is volt a pesti lakásba, vidéken még arra sem elég, hogy a WC-t berendezzük vele.
De nem számít, ez nem tántorított el engem sem!
Jelenleg egy pont nekem kitalált IV. kerületi tetőtéri lakásban élek egy társasházban, amiben egy dolognak ismerem híját, mégpedig, hogy terasz, balkon nincs! De szerencsém volt, mert újépítésű lakásba költöztem be, így törvényszerű volt, hogy a lakás beázik, amiért is fel kellett mennem a padlásra és a tetőre és ott felfedeztem a saját „tetőteraszomat”. Igazából nem is tetőterasz az, hanem csak simán a tető, de mivel én ajtóm előtt van a padlásfeljáró és régi vasutas múltamból nekem van csak hozzá szakaszkulcsom, és a közös képviselőnek a VII. kerületben, de neki a budapesti forgalomban négy napig tart eljutni hozzám, így nekem a legkönnyebb a tetőt időről-időre birtokba venni. Nem nagyon csinálok ott mást, mint kánikulai estéken felmegyek, leterítek egy plédet és azon heveredve nézem a csillagokat, a budai, szentendrei hegyeket.
De én is védőfelszerelés nélkül vettem a kezembe a magazint, és azon kaptam magam, hogy az internetet bújom kertes, családi házat keresve! Találtam is párat Dunakeszi környékén, mindegyiknek ígéretes neve volt, – a legzordabb azt hiszem úgy hangzott, hogy „Mennyország-liget Mediterrán Lakópark”. Mondjuk a legtöbbjük a Duna árterének a közvetlen szomszédságában volt, ami javarészt azt jelenti, hogy ha pötyörög az eső valahol a tótok vagy a germánok lakta területen, akkor saját vízforrás tör fel a házam második emeletén, valamint a földszinti konyhát csak könnyűbúvárként tudom megközelíteni. Ennek is van előnye, mert elég csak kinyitni a sütő ajtaját, és megvárni amíg egy ponty szépen beleúszik, majd rázárni az ajtót és várni amíg visszavonul a víz.
Aztán eszembe jutott, hogy hosszú évekig ilyen kertes, családi házban laktam, és Istenemre mondom jó volt, de nem volt könnyű! Egy kertes ház sosincs kész, mindig van valamit csinálni. Ha megjavítottad a kerítést, a nyikorgó kaput, elűzted a vakondot a kertből, kiszedted a falevelet az eldugult esőcsatornából akkor leülsz és azt mondod, hogy végre most kész vagy. De akkor körbenézel és rájössz, hogy le kellene már nyírni a füvet.
Az egyik barátom is belevágott a nagy vidéki életbe, és kiköltözött a festői kis falucskába, épített kis házacskát, és reggelente beül a kis autócskájába és egy rövidke másfél óra alatt meg is teszi azt a húsz kilométeres távolságot a dugóban araszolva a munkahelyecskéjéig, majd ugyanezt az időt futja este hazafelé. Haza is ér olyan kilenc óra felé, és rájön, hogy nincs kertésze sem arra, hogy a füvet lenyírja, a virágokat meglocsolja, sem arra, hogy a feleségének megadja azt, amire ő már képtelen, mert csak bezuhan az ágyba. Saját bevallása szerint már megérdeklődte, hogy magánszemély kérheti-e a NATO légierejét, hogy szőnyegbombázza a saját házát.
Nagyon sok ember azt képzeli, hogy az agglomerációban élni nagyon hangulatos, és romantikus és könnyű dolog, hiszen már vannak lebetonozott utak, nincs pestis járvány, és nem végzik ki az embert boszorkányság vádjával. Nos, ez nem teljesen igaz!
Azt mondják a vidék csendesebb. De ha hallasz valamilyen hangot hajnal 4-kor a városban akkor simán a másik oldaladra fordulsz és alszol tovább. Hallj csak valami hangot vidéken hajnal 4-kor, a frász kitör, hogy valami részeg barom akar tévedésből bejutni a házadba, vagy a helyi népes család egyik tagja szolgálja ki magát a garázsodban a szerszámaid közül, vagy a róka tizedeli a tyúkokat, vagy a nyulak eszik a zöldségedet.
Hah, a nyulak. A tapsifüles ugye nagyon aranyos, cuki-muki jószág. Egy frászt! Bejön a kertedbe, és ha nem is eszi meg, de kikaparja a veteményeskertet, összeugrálja a virágágyást. Na most, ha veszel egy flintát és pont a tapsifüles két szeme közé lősz, akkor a helyi zöldkabátos szakállas ember, valamint a nyulat sosem látott városi állatvédő kikiált vérszomjas, anyaszomorító fasisztának és majd a reggeli Mokkában valami okos agressziókutató kielemez.
A másik tévhit, hogy a vidék jobb a gyerekeknek. Nos, egy bizonyos pontig így van. De nézzük a dolgok másik oldalát. Ha a gyerek a városban tanul meg biciklizni, akkor odafigyel majd a közlekedésre. Ám ha mégsem, akkor szerencsétlen módon elüti egy autó, ami a dugóban araszol, vagy kifordul-befordul valahová, és nem megy többel, mint 30 km/h. Vidéken a gyerek azt látja, hogy nincs nagy forgalom, és ha elüti egy autó, akkor az az autó a magyar közlekedési morált ismerve nem 30-cal, hanem 130-cal megy. Mindekét eset szörnyű, de hol van nagyobb esélye a szerencsétlen kis klambónak?
Mivel a rendőrség annyira megerősödött, hogy minden ötszáz vidéki településre jut három fakabát, azok pedig vagy azzal vannak elfoglalva, hogy a helyi nagyvállalkozó maffiás üzleteit biztosítsák, vagy éppen Pesten próbálják megakadályozni, hogy a nagyérdemű kultúrjobb ripityára szedje a belvárost a magyar szabadság ünnepére hivatkozva, így olyan száguldozás van két vidéki település közötti úton, hogy ahhoz képest a Hungaroring főműsoridejében is valami elhagyott mezőgazdasági földútnak tűnik.
Aztán a vásárlás. A városban ha kell valami akkor leszaladsz az üzletbe, kikéred az árut, azt mondják, hogy ennyi-, és ennyi, kifizeted és fél perc múlva otthon is vagy. Vidéken először is autóval el kell menned az üzletbe, ahol belecsöppensz egy szappanoperába. Vagyis vagy épp kitárgyalják az aznapi délutáni szappanopera történéseit, vagy a településen történt dolgokat – ez a kettő gyakorlatilag ugyanaz: ki feküdt le kivel, kinek vagy gyereke kitől amiről nem is tud. Kártyával gyakran nem tudsz fizetni, és bankautomata pedig csak a városban van. Puff, ördögi kör!
Az is probléma vidéken, hogy nem tudod értelmesen elkölteni a pénzed. Vidéken kocsma van és nem vendéglő, így nem tudsz kulturáltan eltölteni egy estét, mert Rejtő Jenőt idézve:”Délután 5 órától az úri közönség verekszik!” Mozi már rég nincs, vagy ha van akkor olyan filmeket játszanak, amelyek akkor készültek amikor Leonardo DiCaprio meg sem született!
Ha van jó dolog, amiért érdemes vidékre költözni, akkor az a parkolás. Nem kell minden alkalommal amikor megérkezel valahová az utolsó félórát azzal tölteni, hogy parkolóhelyet keress, és ha vége az eseménynek, akkor húszperces gyalogtúrát tenni az autódig, amikor kiderül, hogy rossz parkolóba érkeztél, és az autód pont ellentétes irányban van. Egy pláza teremgarázsa felér Minotaurusz labirintusával!
Vagy a másik ok a csúcsforgalom. Ugyan van már csúcsforgalom egy vidéki városban, de az reggel 8:22-től 8:27-ig tart és ugyanez a helyzet délután is. Az egyik ismerősöm elszörnyülködve mesélte, hogy milyen nagy lett a forgalom, mert a piros lámpánál 12 autó torlódott fel! Jah….jönne csak Hungária körútra!
Városban megfulladsz a szmogtól nagy a forgalom, de izgalmas. Vidéken tiszta a levegő, nincs nagy forgalom, de csak félóráig izgalmas.
Akkor most hol jobb élni?
Bevallom nem tudom!
Talán mindig ott, ahol épp nem vagyunk?
Who Cares About the Euro, Let’s Pray for a Single Socket
2009 július 5. | Szerző: Corrradorra
If somebody gave you the task to standardize an entire continent from the Swedes to the Greek I am pretty sure you could come up with numerous different ideas. Among them towards to the end of the list you might think about introducing the single currency. Why? Because there would be a slightly more pressing and important issues.
Name one? The sockets, for example!
How is it possible that our wise MEPs have managed to homogenize a cucumber, where it is precisely described and documented how green it should be, yet they still allow the member states to offer you new, exciting, fancy ways of getting electricity out of the wall?
Frankly, was it an issue when we travelled with our toothbrush and a comb? Not at all! But now we have our mobile phones, mp3 players, blackberries, GPS, computer, electric razor and hell knows what else, which means we must pack a vast array of adaptors. So many, in fact that you need to travel like Lord Mountbatten did when he went to rule the Subcontinent: with fourteen trunks, each of them bigger than two cubic meters and big enough to hold the whole earldom of Yorkshire, plus some Gregors, his manservants.
Extra fun hits you when you are at the airport and the check-in lady has the temerity to ask you whether your bag contains any electrical appliances. Damn right it does!
This way heavy packing case travel absolutely forces me to kneel down and surrender because I have always been proud of myself being able travel to abroad for up to a month with nothing but a hand luggage. When I was younger I even developed a routine how one pair of underpants can be made to last for four days.
Well, you wear them back to front on the second day, inside out on the third day, and inside out back to front on the fourth day. Just for the records, I don’t do it anymore! One of my former high school students claims that he developed a combination that allows a five-day switch over routine, but I don’t believe him!
So, they launch the Euro, the Sestertius of our modern days, which means I do not have to stuff my wallet with different currencies. Big deal! Yet they have no problem to have me crawling around the continent with enough cable in my bag to build a new suspension bridge.
My next targets are the road signs. Blue means motorway, right? Nope! Not is Switzerland! OK, they are not members but they are more European than any other EU member nation. They are so European that on New Year’s Eve they pour the confetti directly into the vacuum-cleaner. So, in Lindt Land the blue sign takes you on the sort of road that makes the cabling in my bag straight.
Oh…and lifts! Why…why…why cannot be a single, standard letter that means “Reception level”. As many countries twice as many variations which results me spending half a day in the lift going up and down, stabbing meaningless buttons and finally emerging in the hotel boiler room or the laundry.
I think, if we must focus on European integration, it should go in a way that we examine the habits of the member states and take the best bits that each country can offer, am then melt them into the traditions of the other state.
We have to learn a lot from each other. We, Hungarians can teach everybody how to cook a real, proper, eatable goulash, what spicy actually means, but I would never represent the Hungarian-is-the-best mentality, because I would leave it to the Slovak Language Police -there should always be a clown in the company just to laugh at- plus you could say that Sarkozy is also Hungarian.
Actually I am thinking of the Austrian lavatories – a short flush for number ones, and a full scale Niagara for the most stubborn number twos, the three-hour long Spanish lunches, the baby-screaming-free long-haul French airliners. Or I would like to see the system implemented that Italy has, i.e. no system at all. Pierre would make cognac, Günter would build cars, Giovanni would be our tailor, János would cook goulash, Zbiegnew would provide goat cheese, Belgians would make chocolate, and the English would do the same things like everybody else except the other side.
Some weeks ago I was invited to a dinner. There was a real international company around the table. Germans, English, Scandinavians, East-Europeans, Italians, etc…
The French ordered the wine, Italians were responsible for the food, Austrians talked to the waitresses, we explained the jokes to the Germans, the Brits paid, the Dutch spent the evening stopping the Swede to commit suicide. We laughed, told jokes, made fun of each other. But among the roses, tulips, edelweiss, bougainvillea there was a giant redwood: an American. He did not understand what Wiener schnitzel meant, and why we laugh at when somebody mentions the word “car” and “Citroen” in the same sentence, or why the Italians are good alliances in a war, and why we took away the knives from the Swede.
He was a nice “dude” and he was the perfect chap to joke about.
But we must remember that he came from a federal superstate where the plug sockets are all the same!
It’s a worry, isn’t it?
Oldal ajánlása emailben
X