A romantikáról, az udvarlásról….
2007 január 11. | Szerző: Corrradorra
„Széles körben elterjedt az,hogy bizony az értelmes,komoly gondolkodású, igazi humorral megáldott művelt,és illemtudó,nőkre úgy istenigazából ható pasi kihalófélben van. Sőt,azt nem is pasinak hívják már! 🙂 Erről kérdezném a véleményedet, és hogy mik a tapasztalataid…”
Ennél a kérdésnél eléggé szarkasztikusan Nagy-Bandó András egyik egyperces meséjét lehetne idézni, ami valahogy így szólt:
„Ember mese
Volt egyszer egy szerény, becsületes, jóravaló, tisztességes, jól nevelt, udvarias, intelligens, kedves ember.
Na, ez az ember már nem él.”
Persze ez így nem teljesen igaz, mert élnek még ilyen emberek, sőt ilyen férfiak is, de azok amikor megtalálják a nagy Ő-t, életük igazi szerelmét, a lelki társukat, akkor jellemükből fakadóan azt mondják: „Sajnos, már van feleségem, nős vagyok”
Én a férfiak oldaláról látom a történetet, és nem igazán tudom, hogyan lehet produkálni egy „értelmes, komoly gondolkodású, igazi humorral megáldott művelt, és illemtudó, nőkre úgy istenigazából ható” férfitípust, hisz ha tudnám, akkor nem lennék Magányos Farkas. Világmegváltó gondolatokat sem tudok kipréselni magamból, azzal a felkiáltással, hogy „én, mint egy értelmes, komoly gondolkodású…stb” férfi, mert csak remélem, hogy talán bírok a felsorolt tulajdonságok valamelyikével.
Tudom, hogy majd páran virtuálisan megköveznek, vagy mesterkéltnek, ókonzervatívnak, sznobnak tartanak a véleményem miatt, de szerintem a mai férfiak pont olyan mértékben nem tudnak udvarolni, mint amilyen mértékben a mai nőknek nem lehet udvarolni. Szerintem a nők romantikus lelkek, és férfitípusban olyan emberre várnak, aki talán egy romantikus regény lapjairól lépett le.
Alapvetően ez nem baj, de hogy valaki megkapja Fitzwilliam Darcy-t, ahhoz olyannak kell lennie, mint Elizabeth Bennet.
Jevgenyij Anyegin-né válni csak egy Tatjána Larina létezése esetén érdemes.
Tatjána Larina eldönti, hogy Anyegin kell-e neki, vagy a teljes emancipáció, nem rágózik a randevún, nem késik el, kikapcsolja a telefonját, nem emlegeti az egykori, vagy a majdani Nyikitin herceget, nem fényképezteti magát bugyiban-melltartóban, majd publikálja az interneten. Nincsenek olyan képei ahol öt pasi öleli egy buli kellős közepén, és minden intimnek mondható testrész felé egy tenyér kúszik, és ha épp a húszas éveinek a végén, vagy a harmincas éveinek az elején jár, akkor nem öltözik úgy, nem viselkedik úgy mint egy 16 éves 10. osztályos tini.
Elfogadja, hogy nőként bánjanak vele, felsegítsék a kabátját, kinyissák neki a kocsi ajtaját, és ha választékosabb modorban beszélnek vele, mint a valóságshow-k szintje, akkor nem nyilvánítja Anyeginjét „mesterkélt, öregemberes, ódivatú, kockafejű csávónak”
Továbbá, Tatjánának van cselekvési tere, és nem csak bábuként vár, mosolyog és pislog.
Tatjána, kezdeményez. Ha kell, levelet ír.
Ő ír levelet Anyeginnek,
Kell több? Nem mond ez eleget?
S, mivel az élet javarészt nem dráma, Anyegin nem utasítja vissza, nem megy el hat évre kitudja hová, majd tér vissza Pétervárra, kattan rá Tatjánára, aki akkorra már Nyikitin herceg felesége, és Tatjánának nem kell azt mondania, hogy „ Elkésett, Jevgenyij, elkésett!!!”
Ennek az írásnak a férfiakról kellene szólnia, de egy férfi csak egy nő mellett teljesedhet ki, és ugyanez a helyzet viszont is. Szerintem a mai férfi-nő romantikából leginkább az illemtudás, a stílus és a figyelem hiányzik.
Konzervatív vagyok, és az a véleményem, hogy az angol gentleman club nem csak arra jó, hogy ott szivarozzanak, hanem arra is, hogy a feltörekvő ifjak megtanulják, hogyan kell társalogni, hogyan kell viselkedni. Ez volt a szerepe a fiatal lányok mellett mindig jelenlévő társalkodónőnek is. Pl. Angliában egy bizonyos társadalmi rang felett tanítják a társalgás tudományát, mégpedig olyan módon, hogy egy adott témáról kell társalogni, de csak cetliken, írásban lehet közölni mondandónkat, és még egy paraván is elválasztja a „beszélgetőket”. Ez csak egy gyakorlat, és hogy miért ilyen személytelen? Mert a kommunikáció nagy része nem csak a szó és a mondat, hanem a gesztus, a mimika, a tanulóknak pedig az a feladata, hogy úgy folytassanak érdeklődést fenntartó társalgást, hogy a másik fél a non-verbális eszközöket ne láthassa. Ezért itt mindig pontosan, választékosan kell fogalmazni. Ezért beszélnek az angolok olyan nyakatekerten!!!
A stílus egy olyan kérdés, hogy vastag könyvek születnek róla. Az én rövid véleményem az, hogy a stílus (ruházat, beszéd, megjelenés…stb) terén a nők vannak előnyösebb helyzetben.
“Előnyösebb”-en azt értem, hogy a nők tudják jobban szűrni és kontrollálni a velük kapcsolatot kialakítani szándékozók rétegét. Magyarul, azzal, hogy amilyen stílust mutatnak bátoríthatnak, vagy eltántoríthatnak embereket. Ha egy harmincas nő úgy öltözik, viselkedik, mint egy 16 éves, akkor olyan pasik fognak rákattanni, akik a 16 évesekre specializálódtak. Sokszor arról panaszkodnak nőismerőseim, hogy 30 éves létükre 22éves pasik nyomulnak rájuk. De miért? Mert műanyag piros sportcipőhöz sötétbarna halszálka mintás trapéznadrágot vesznek fel, redőny gurtniból készült övvel tartják azt magukon, és tépett ujjú világoskék pólóval gondolják megoldottnak a felsőtest öltözetét. Emellett térdig ér a bizsu fülbevalójuk, és neonzöld a körmük. Kell ennél több?
Egy decens öltözet viszont vonzza a megállapodni vágyó, normális egzisztenciával rendelkező 4-5-6 évvel idősebb férfiakat.
Nem mondom, hogy kék pólót nem lehet soha felvenni, csak tudni kell, hogy mikor! Ugye, általában az ember nem jár puskával a vállán, kivéve, ha vadászni indul. De oda meg kell a puska!
A figyelem. Érdemes-e róla beszélni?
Az elmélet a következő: a férfi semleges témával készül az első randik idején, és érzékeli azt, hogy a hölgy miről akar beszélni, csatlakozik a témához. Itt a japán mondás érvényesül, miszerint a szamurájnak nem csak a kardforgatásban, hanem a költészetben is járatosnak kell lennie. Tehát rossz beszélgetés az, ami úgy folyik, hogy „aha, szép a blúzod, de az új A8-as Audi szelepvezérlése még jobb”.
Vagy ami végképp kiborító, amikor a pár egyik tagja elviszi a másikat a saját baráti társaságába, majd mint egy kabátot, amit felakasztottak a szögre, jól otthagyja, hogy innentől kezdve boldogulj anyukám/apukám.
Hjajj….nincs vége, de dolgoznom kell……
J
A marketingről….
2007 január 9. | Szerző: Corrradorra
Nem felejtettem el az ígéretemet, és kifejtem véleményemet a felvetett témáról, de most gyorsan meg kell osszam a következőt:
A reklámnak tudománya van.
Tudni kell, hogy milyen színűnek kell lennie, milyen szöveggel, kihez kell szólnia, de legfőképpen el kell tudni helyezni a megfelelő helyre.
Ehhez képest életem leghaszontalanabb hirdetését olvashattam el a Duna Plaza-ban, a férfi WC-ben!!
A hirdetés ez volt:
“Fiatal lányt dugnék. Hívj!”
Nos:
1. Nemcsak fiatal-, de általában lányok eléggé ritkán fordulnak elő a férfi WC-ben,
2. Még ennél is ritkábban állnak a piszoár elé
3. De ha mégis, az még inkább ritka, hogy egy fiatal lány azt mondja:”Geee, van aki engem megdugna! Fel kéne hívni!”
4. Szinte negatívba esik annak az esélye, hogy a megdugandó fiatal lány energiát fektet a felirat elkövetője telefonszámának a kiderítésébe, és sikerül is lenyomoznia.
Eddig női oldalról néztük a dolgot, most nézzük férfi oldalról!
1. Nem sok férfinak van fiatal lány ismerőse, akit csak úgy ripsz-ropsz meg lehet dugni.
1/a. Vagy én már öreg és túl konzervatív vagyok.
Ugyanis: 2 pasi+ 1 nő, nem felállás – 2 nő+ 1 pasi, az felállás!
3. Lsd. a női szemszög 4. pontját
A tételmondat alá csak egy kétszavas kérdés volt odaírva, szinte kihangsúlyozva a siker reménytelenségét:
„Ki nem?”
Nemkívánatos hölgyek 2.- A MACSKAIMÁDÓ
2007 január 5. | Szerző: Corrradorra
Hallgatván azon kritikákra melyek szerint ne csak magát a jelenséget mutassam be, hanem valami konzekvenciát is vonjak le, mutatom be most a következő tipusú hölgyet.
Fontos megjegyezni, hogy az ilyen hölgy ártatlan, veszélytelen, jóindulatú, és nem fog kengurufilét kérni a randin, csak olyan kapcsolatra teljesen alkalmatlan, amit egy 30-as férfi elvárna.
A MACSKAIMÁDÓ TIPUS: (vagy az “örökszingli”)
Egyszerűbben: a világ, a kozmosz, az univerzum = a macskám és annak cselekedetei.
Az ember próbál beszélgetni, felhozni témákat, -és nem a MiG-29-es vadászgép M2-es változatának újításait-, hanem női témákat, pl. lakberendezés, virágkötészet, öltözködés…stb….vagy
Aztán ez megy 2-3 órán keresztül….
Mivel az említett hölgy csak Cirmimirmit szereti, ezért nagyjából olyan is, mint Cirmimirmi. Mert Cirmimirmi csak Cirmimirmit szereti, és a világába csak
a./ önmaga,
b./ az alvás,
c./ a KiteKat fér be.
Minden más: zavarótényező.
Az alapvető probléma ennél az esetnél a társalgási szabályok felrúgása. Mondjuk, vegyünk egy pasit aki tudja, hogy a társalgásnak az első randi első felében alapvetően semlegesnek kell lennie. Továbbá tudja, hogy az ő feladata vezetni a társalgást, de mindig szemelőtt kell tartania a hölgy érdeklődési körét, illetve igazodnia a hölgy által adott témákhoz.
Miért? Mert a férfiember (És nem Általános Ákoska) udvarias, figyelmes, van modora, és igyekszik minél többet megtudni a hölgyről-lehetőleg indirekt módon- hogy később ezen információk birtokában a hölgynek örömet szerezhessen, ami számára is öröm egyben. (Ez ugye a teória, amit a gyakorlat-tudom- ritkábban igazol)
Ám egy társkereső weboldal a társkeresésre, egymás megismerésére szerveződött, és az ember eleve ehhez igazodó elvárásokkal érkezik, és készíti fel magát társalgási témákból, és akkor – bumm- szembesül a Cirmimirmi-Cicómicó-Hölgyike háromszöggel.
Nincs a világon senki, de még egy angol társalgási iskolában nevelkedett férfiegyed sem, aki tudna 3 órán át Cirmimirmiről őszintén érdeklődve társalogni,
Egyszerűen nincs!!!
Egy női naplóban olvastam, hogy a hölgyek udvaroltatni szeretnének maguknak. Nos, a macskaimádó hölgytípusnak nehéz.
Ugyanebben a naplóban az is volt, hogy vannak hölgyek akiknek pedig nem lehet udvarolni, mert ugyan elvárják, de nem engedik.
Nos, ez is megérne egy bejegyzést……
A nagy kérdés….
2007 január 4. | Szerző: Corrradorra
…Sznob?
Hm…lehet, egy percig sem tagadom….. 🙂
A “sznob” az európaiaknak olyan, mint az amerikaiaknak a “jenki”.
Mert ki is a “jenki”?
Az északiak szerint a déliek, a déliek szerint, a kansasiak, a kansasiak szerint az alabamaiak, az alabamaiak szerint a középnyugatiak, a középnyugatiak szerint a massachusettsiek, akik szerint viszont egyértelműen a kaliforniaiak azok…….stb…..
..szóval mindenki jenki, csak ÉN NEM! 🙂
Szerintem, a sznob az aki olyannak akar látszani, mint ami valójában nem…. de ha valaki az ami, akkor nem lehet az…..
A bejegyzés példáért kiált?
Vissza a kerékvágásba….
2007 január 4. | Szerző: Corrradorra
Nos, kedves Mindenki!
Tisztelt Hölgyek!
Végre vége! Kész, kicsöngettek, ennyi, kaput, finito!
A karácsony és az újév általában megvisel, de gondolom, nem vagyok egyedül aki szenved a szeretet-kényszertől, és a jókedv-kényszertől. Közhelyek ezek mind, tudom, de minden közhely igazságra épül.
Még mindig London, de most már elkezdődtek a nagy leárazások, így –sajnos, és szégyenszemre- előkerül feminin vonásom, és belevetem magam a tömegbe és vásárolni fogok.
Egyébként ilyentájt valóban érdemes errefelé böngészgetni, feltéve, ha nem szégyelli az ember, hogy lehet, hogy árvadásznak tekintik. Az alaplista kicsit igyekszik hasonlítani Bertie Wooster kedvenc nagynénje, Dahlia néni által szerkesztett „Milady Budoárja” című kiadványában megjelent „Mit visel ma egy jólöltözött férfi” cikkében. Az írást természetesen Jeeves –a komornyik- tüzetes cenzúratúrája után volt szabad csak közkinccsé tenni. Bertie ugyanis úgy vélte, hogy a listára felveheti a fehér magas gombolású zakóját is, de Jeeves ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, a fehér zakó csakis gazdájának szórakozottságából kerülhetett a ruhatárba, miszerint véletlenül valami francia vagy olasz bájgúnár zakóját csomagolta el a legutóbbi Cannes-i látogatása alkalmával, mikor nélküle utazott a tengerpartra. Jeeves ebből a feltevésből már csak udvariasságból sem engedett, Bertie pedig hordani akarta a zakót, amikor Gussie Fink-Nottle-t meglátogatta Angela Basset-éknél. Nos, majdnem kenyértörésre került sor kettejük között, de az erősebb győzött…így Lord Wooster bocsánatot kért és elszakadt a kérdéses ruhadarabtól.
Hogy mit hablatyolok én itt össze-vissza????? P.G Wodehouse –az angol humorista- történetét a két jelzett személyről. Őrült jóóóó! A Duna TV-n is ment a könyvekből készült sorozat „Majd a komornyik” címmel! J
Szóval, nem akarom azt mondani, hogy én egy jólöltözött férfi vagyok, de igyekszem. Jeeves-em nincs, de van egy ember a környezetemben, aki Jeeves-t vígan helyettesíthetné, és amikor már öt milliméterrel hosszabb a hajam, mint a szükségesen legtöbbet tűrhető, akkor a háttérben halkan köhint egyet, és felteszi a kérdést, miszerint „Uram, a saját hitelkártyájáról kívánná fedezni a fodrászt, vagy rendezzük a másik forrásból?” Na, ebből aztán értek. Tehát, öltönyt kell készítettenem, ingeket, nyakkendőket kell vásárolnom. ÁÁÁÁngolt!!!
Továbbá, el kell árulnom, – és bevallva és nem szégyellve önös büszkeségtől vezérelve-, hogy a családom egy részről skót származású, és még a héten a 2006-os gyapjúból szőtt tartan szövetből is készítenek kilt-et, vagyis szoknyát az új mintával! J
Tehát az én esetemben, ha lenne barátnőm, akkor teljesen jogos és életszerű lenne az a kérdés, ha valahová készülnénk, hogy:
”Drágám, te is szoknyába jössz?”
—————————-és folytatva a dolgokat—————————————
Személyes üzenetek:
Christine21: az örök hűséges! Látatlanban is imádnivaló! J
Norasan: „A hosszútűrés munkálja ki az állhatatosságot” Pál apostol, Római levele J
Sylke: Örömteli hírek! J
Kikiyo: Szabadságunk nem ott kezdődik, hogy önmagunk választjuk meg börtönünket! J
Kate Salvo: Nemmindég tudokk hejesenír ni ezér eszer b-ocs! A TöröKK
mama: sajnos a világunk ilyen……
x-ms: a „fuck” történet nem az enyém, de igaz. Skót és angol szokásokról kérdezni pedig veszélyes! Mert elmondom!
kulievy22: Köszönöm!
Kisoroszlán: Köszönöm!
Norasan felvetése:
„Széles körben elterjedt az,hogy bizony az értelmes,komoly gondolkodású, igazi humorral megáldott művelt,és illemtudó,nőkre úgy istenigazából ható pasi kihalófélben van. Sőt,azt nem is pasinak hívják már! 🙂 Erről kérdezném a véleményedet, és hogy mik a tapasztalataid…”
Ez egy nagyon jó téma, és kapcsolódik a fentebb írtakhoz is, vannak róla gondolataim, le is írom, de nem állítom, hogy rálelek az igazságra!
Norasan-nak
2006 december 31. | Szerző: Corrradorra
Kedves Norasan!
Hadd válaszoljak neked, ezzel is megköszönve a hozzászólásodat!
1. Köszönöm, nagyon kedves vagy!
2. Az baj! Bár, két esetben igazolható a dolog:
a./ ha azért kanyarodunk jobbra picit, hogy növeljük a befordulás ívét, csökkentvén az autó oldalának a meghúzásásának az esélyét.
b./ rally versenyzők vagyunk és verseny közben így csökkentjük a kanyarba az autóra ható centrifugális erő nagyságát, ezáltal gyorsabban tudjuk bevenni a kanyart, és értékes tizedmásodperceket menthetünk meg.
3. Miegyebet sem teszek, mint őrült, idealista módon hiszek abban, hogy létezik az “igazi” és keresem…keresem…..
Bár, mostanra már meguntam azt, amit régebben még műveltem. Nevezetesen azt, hogy azért vagyok együtt valakivel, hogy ne legyek egyedül. Ez sosem működött. Inkább a Magányos Farkas státusz!
BUÉK!
:-))
Sikamlós téma….de érdekes
2006 december 27. | Szerző: Corrradorra
Egy naplóban olvastam:
“A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király jóváhagyásával (kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart, a királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát, amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek. A táblán ez állt:
Fornication Under Consent of the King. ( F. U. C. K. ), azaz paráználkodás a király engedélyével.
Innen ered a mai “fuck” angol szó.”
És bizony még a mai napig is vannak hasonló dolok
A skót származású nemesi családok családfői, a vice-comes-i címtől felfelé kötelezve vannak arra, hogy Párna Könyvet vezessenek, amibe beírják ha valamilyen hölggyel -bár ez manapság nem annyira trendy és egyértelmű, de hagyománytisztelők vagyunk végtére is- intimebb kapcsolatot létesített.
Erre azért van szükság, hogy a cím és a vagyon öröklése biztosított legyen a hűbéri láncolatban, mert a skót társadalom egy hűbéri-, míg az angol egy rendi szervezettségű társadalom. A könyvet mindig a család birtokintézője vezeti, és időről időre bemutatja a College of Arms nevű szervezetnek, ami adott esetben meghatározza az új jövevény címét és címert adományoz neki!
Ha valaki a City-ben jár és a St.Paul’s és a Millenium Bridge közelébe kerül, látogassa meg a College-t!
Felhívás a keringőre???
2006 december 27. | Szerző: Corrradorra
Kedves Kikiyo! 🙂
Bár ez a fórum, nem az a fórum, de én szeretek színházba járni, úgyhogy…. 🙂
A Day Without Rain
2006 december 26. | Szerző: Corrradorra
Tegnap elmentem színházba.
Sikerült jegyet szerezni egy kellemes vígjátékra. Ez a darab nem egy “játszott” darab volt, hanem a főszereplők évente 3 alkalommal megjelennek a városban és előadják ezt a színdarabot.
Ez a fantasztikus Londonban. Régebben azt írtam, hogy London nem “olyan, mintha” hanem London “AZ”, és az ilyen előadás a legmeggyőzőbb bizonyítéka a mondat igazának.
Ők voltak a főbb szerepekben: Julia Roberts, Jennifer Aniston, Hugh Grant
🙂
Tatjana levele…
2007 január 12. | Szerző: Corrradorra
…többek kérésée szerint:
Tatjana levele
Én írok levelet magának –
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni. Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya. Másé!… A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten…
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem…
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem…
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kísértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
( És az a szerencsétlen, barom Anyegin ezt a levelet először el akarta égetni!! :-// )
Oldal ajánlása emailben
X