Vidéki élet

2009 május 22. | Szerző: Corrradorra |

35 év felettiek figyelem!

Budapesten élsz, van gyereked aki már diszkóba jár, vagy nincs gyereked de te már nem mennél el diszkóba.

Szeretsz a városban élni, de akkor a főváros vezetésének jószándékú emberei bogarat tesznek a füledbe.

Minden áldott nap elmondják, hogy a belvárosban a forgalom kritikus szintet ért el, és a WHO olyan szennyezést mutatott ki ami minden élőlényt, férfit, nőt, öreget, fiatalt egy hét alatt hidegre tesz! Elmondják, hogy influenza és besurranó tolvaj van a klozettodban.

 

Ennek meg is lesz a hatása és elkezdesz azon gondolkodni, hogy talán ideje lenne elköltözni. Aztán egy nap kezedbe veszed a Szép Házak magazin egyik példányát – szerintem az egyik legveszélyesebb magazin amit manapság publikálnak- és meglátsz benne egy kis parasztház jellegű portát, muskátlival az ablakban, fehérpárnás ódon falócával a tornácon, és máris azon gondolkodsz, hogy vajon mennyit is kaphatnál a városi lakásodért!

 

Először az embert félrevezetheti az a tény, hogy ha elad egy jó budapesti lakást, akkor a kapott pénzből megveheti mondjuk Nógrádot, úgy ahogy van várromostól, Balassagyarmatostól együtt, de a legelső problémával akkor szembesül, amikor leköltözik vidékre. Kiderül ugyanis, hogy az a mennyiségű bútor, ami már kicsit sok is volt a pesti lakásba, vidéken még arra sem elég, hogy a WC-t berendezzük vele.

 

De nem számít, ez nem tántorított el engem sem!

 

Jelenleg egy pont nekem kitalált IV. kerületi tetőtéri lakásban élek egy társasházban, amiben egy dolognak ismerem híját, mégpedig, hogy terasz, balkon nincs! De szerencsém volt, mert újépítésű lakásba költöztem be, így törvényszerű volt, hogy a lakás beázik, amiért is fel kellett mennem a padlásra és a tetőre és ott felfedeztem a saját „tetőteraszomat”. Igazából nem is tetőterasz az, hanem csak simán a tető, de mivel én ajtóm előtt van a padlásfeljáró és régi vasutas múltamból nekem van csak hozzá szakaszkulcsom, és a közös képviselőnek a VII. kerületben, de neki a budapesti forgalomban négy napig tart eljutni hozzám, így nekem a legkönnyebb a tetőt időről-időre birtokba venni. Nem nagyon csinálok ott mást, mint kánikulai estéken felmegyek, leterítek egy plédet és azon heveredve nézem a csillagokat, a budai, szentendrei hegyeket.

 

De én is védőfelszerelés nélkül vettem a kezembe a magazint, és azon kaptam magam, hogy az internetet bújom kertes, családi házat keresve! Találtam is párat Dunakeszi környékén, mindegyiknek ígéretes neve volt, – a legzordabb azt hiszem úgy hangzott, hogy „Mennyország-liget Mediterrán Lakópark”. Mondjuk a legtöbbjük a Duna árterének a közvetlen szomszédságában volt, ami javarészt azt jelenti, hogy ha pötyörög az eső valahol a tótok vagy a germánok lakta területen, akkor saját vízforrás tör fel a házam második emeletén, valamint a földszinti konyhát csak könnyűbúvárként tudom megközelíteni. Ennek is van előnye, mert elég csak kinyitni a sütő ajtaját, és megvárni amíg egy ponty szépen beleúszik, majd rázárni az ajtót és várni amíg visszavonul a víz.

 

Aztán eszembe jutott, hogy hosszú évekig ilyen kertes, családi házban laktam, és Istenemre mondom jó volt, de nem volt könnyű! Egy kertes ház sosincs kész, mindig van valamit csinálni. Ha megjavítottad a kerítést, a nyikorgó kaput, elűzted a vakondot a kertből, kiszedted a falevelet az eldugult esőcsatornából akkor leülsz és azt mondod, hogy végre most kész vagy. De akkor körbenézel és rájössz, hogy le kellene már nyírni a füvet.

 

Az egyik barátom is belevágott a nagy vidéki életbe, és kiköltözött a festői kis falucskába, épített kis házacskát, és reggelente beül a kis autócskájába és egy rövidke másfél óra alatt meg is teszi azt a húsz kilométeres távolságot a dugóban araszolva a munkahelyecskéjéig, majd ugyanezt az időt futja este hazafelé. Haza is ér olyan kilenc óra felé, és rájön, hogy nincs kertésze sem arra, hogy a füvet lenyírja, a virágokat meglocsolja, sem arra, hogy a feleségének megadja azt, amire ő már képtelen, mert csak bezuhan az ágyba. Saját bevallása szerint már megérdeklődte, hogy magánszemély kérheti-e a NATO légierejét, hogy szőnyegbombázza a saját házát.

 

Nagyon sok ember azt képzeli, hogy az agglomerációban élni nagyon hangulatos, és romantikus és könnyű dolog, hiszen már vannak lebetonozott utak, nincs pestis járvány, és nem végzik ki az embert boszorkányság vádjával. Nos, ez nem teljesen igaz!

 

Azt mondják a vidék csendesebb. De ha hallasz valamilyen hangot hajnal 4-kor a városban akkor simán a másik oldaladra fordulsz és alszol tovább. Hallj csak valami hangot vidéken hajnal 4-kor, a frász kitör, hogy valami részeg barom akar tévedésből bejutni a házadba, vagy a helyi népes család egyik tagja szolgálja ki magát a garázsodban a szerszámaid közül, vagy a róka tizedeli a tyúkokat, vagy a nyulak eszik a zöldségedet.

 

Hah, a nyulak. A tapsifüles ugye nagyon aranyos, cuki-muki jószág. Egy frászt! Bejön a kertedbe, és ha nem is eszi meg, de kikaparja a veteményeskertet, összeugrálja a virágágyást. Na most, ha veszel egy flintát és pont a tapsifüles két szeme közé lősz, akkor a helyi zöldkabátos szakállas ember, valamint a nyulat sosem látott városi állatvédő kikiált vérszomjas, anyaszomorító fasisztának és majd a reggeli Mokkában valami okos agressziókutató kielemez.

 

A másik tévhit, hogy a vidék jobb a gyerekeknek. Nos, egy bizonyos pontig így van. De nézzük a dolgok másik oldalát. Ha a gyerek a városban tanul meg biciklizni, akkor odafigyel majd a közlekedésre. Ám ha mégsem, akkor szerencsétlen módon elüti egy autó, ami a dugóban araszol, vagy kifordul-befordul valahová, és nem megy többel, mint 30 km/h. Vidéken a gyerek azt látja, hogy nincs nagy forgalom, és ha elüti egy autó, akkor az az autó a magyar közlekedési morált ismerve nem 30-cal, hanem 130-cal megy. Mindekét eset szörnyű, de hol van nagyobb esélye a szerencsétlen kis klambónak?

Mivel a rendőrség annyira megerősödött, hogy minden ötszáz vidéki településre jut három fakabát, azok pedig vagy azzal vannak elfoglalva, hogy a helyi nagyvállalkozó maffiás üzleteit biztosítsák, vagy éppen Pesten próbálják megakadályozni, hogy a nagyérdemű kultúrjobb ripityára szedje a belvárost a magyar szabadság ünnepére hivatkozva, így olyan száguldozás van két vidéki település közötti úton, hogy ahhoz képest a Hungaroring főműsoridejében is valami elhagyott mezőgazdasági földútnak tűnik.

 

Aztán a vásárlás. A városban ha kell valami akkor leszaladsz az üzletbe, kikéred az árut, azt mondják, hogy ennyi-, és ennyi, kifizeted és fél perc múlva otthon is vagy. Vidéken először is autóval el kell menned az üzletbe, ahol belecsöppensz egy szappanoperába. Vagyis vagy épp kitárgyalják az aznapi délutáni szappanopera történéseit, vagy a településen történt dolgokat – ez a kettő gyakorlatilag ugyanaz: ki feküdt le kivel, kinek vagy gyereke kitől amiről nem is tud. Kártyával gyakran nem tudsz fizetni, és bankautomata pedig csak a városban van. Puff, ördögi kör!

 

Az is probléma vidéken, hogy nem tudod értelmesen elkölteni a pénzed. Vidéken kocsma van és nem vendéglő, így nem tudsz kulturáltan eltölteni egy estét, mert Rejtő Jenőt idézve:”Délután 5 órától az úri közönség verekszik!” Mozi már rég nincs, vagy ha van akkor olyan filmeket játszanak, amelyek akkor készültek amikor Leonardo DiCaprio meg sem született!

 

Ha van jó dolog, amiért érdemes vidékre költözni, akkor az a parkolás. Nem kell minden alkalommal amikor megérkezel valahová az utolsó félórát azzal tölteni, hogy parkolóhelyet keress, és ha vége az eseménynek, akkor  húszperces gyalogtúrát tenni az autódig, amikor kiderül, hogy rossz parkolóba érkeztél, és az autód pont ellentétes irányban van. Egy pláza teremgarázsa felér Minotaurusz labirintusával!

 

Vagy a másik ok a csúcsforgalom. Ugyan van már csúcsforgalom egy vidéki városban, de az reggel 8:22-től 8:27-ig tart és ugyanez a helyzet délután is. Az egyik ismerősöm elszörnyülködve mesélte, hogy milyen nagy lett a forgalom, mert a piros lámpánál 12 autó torlódott fel! Jah….jönne csak Hungária körútra!

 

Városban megfulladsz a szmogtól nagy a forgalom, de izgalmas. Vidéken tiszta a levegő, nincs nagy forgalom, de csak félóráig izgalmas.

 

Akkor most hol jobb élni?

Bevallom nem tudom!

 

Talán mindig ott, ahol épp nem vagyunk?