Gyíí, Sznobizmus!

2010 június 24. | Szerző: Corrradorra |

 

Képzeld el, hogy nyugodtan éldegélsz, nem kell törődnöd mással, csak a saját dolgaiddal, de egyszer felbukkan egy kis vakarcs, majd felül a hátadra és eléggé erőszakos módon elkezdi követelni, hogy indulj el egy általa kiválasztott irányba! Na, ez az ahogy a ló érezhet, amikor lovagolsz rajta!

 

Manapság a új divat ütötte fel a fejét: a lovaglás. Van már lovastábor, lovastúra, lovaskúra, lovas wellness, lovaskirándulás, lovasfőzés, és mindenféle egyéb lovas marhaság! Számtalan ember a környezetemben lovagolni jár, vagy lovagolni szeretne, vagy lovat tart, vagy lovat tarttat, lovasfarmon nyaral, telel, a tévében lovasműsort néz. A legextrémebbet direkt külön említem: a kedvenc keresztfiam megmutatta, hogyan lehet WII-n lovagolni! Ezt úgy értem, ahogy le van írva. Van egy videojáték, ami arról szól, hogy lovagolni tudunk egy olyan lovon, amit egy tévében látunk!

Aztán, egyik kedvelt barátném lelkesen, de legfőképp naivan meséli, hogy talált egy lovasfarmot valahol Borzadálypusztán, ahol napi háromezer forintért a lovászfiúk kijönnek elé a vasútállomásra, egész nap lovagolgatnak vele balra-jobbra a pusztán, továbbá az ár tartalmazza még a lovaglócsizma bérleti díját, tízórait, ebédet, uzsonnát, bátorítást, oktatást. Tisztára megéri! – mondja ő! Persze, ez nem a teljes csomag, mert a teljes csomag az sokkal-sokkal drágább! Gondolom, a barátnémhoz hasonló csinos, szingli lányok esetében a teljes csomag az háromezer-kétszáz forint és az említetteken felül még a nap végén benne van egy közös fürdőzés is az önfeláldozó lovászfiúkkal, akik a fürdő után masszázs gyanánt még nyalogatják is az olvasztott csokit a csinos lovaglónövendékük meztelen testéről.

 

OK, lehet, hogy ebben az esetben az irigység beszél belőlem, az viszont már minden mérce szerint őrültség és kiakasztó, amikor a lómániás ismerőseim arról próbálnak meggyőzni, hogy a ló valami nemes, büszke, fennkölt, arisztokratikus jellemű teremtmény. Ez marhaság. A ló az ló! Egy nagy, buta állat! Nagy , mert tőlem nagyobb, és buta, mert ugyan azt meg tudja tanulni, hogy jöjjön oda, ha kockacukrot lát valakinek a kezében, de mégsem tud megoldani egy kétismeretlenes másodfokú egyenletet, de még egy egyismeretlenest sem! És állat, mert menet közben kakál!

 

A ló számára kétféle irány létezik: az abrak felé, és attól el. Kétféle sebességet is ismer, a lassút és a gyorsat. Az abrak felé gyorsabban megy, az abraktól el pedig lassabban. Ha balra húzzák a fejét, akkor balra, ha jobbra húzzák a fejét akkor jobbra megy.

 

Kezdő lovasoknak írom figyelmeztetésként, hogy a lovon nincs fogantyú, kapaszkodó. A ló gázpedálja és sebváltója a kantár, és a biztonsági öve a lovas saját lába és a belsőcombjának szorítása. Ezért mondhatjuk azt, hogy eltölteni egy éjszakát egy tapasztalt lovászlánnyal, olyan, mint egész nap a nyolcadikos ballagóöltönyünk nadrágját viselni.

 

A kantár laza meglengetése jelenti azt, hogy előre, erőteljesebb megrázása és a cipősarkunk egyidejű használata jelenti, hogy gyorsabban előre, és a kantár hirtelen visszafelé történő erőteljes megrántása a katapult gomb! Az ezután következő landolásnál viszont a a 8-as helyzet lép fel. Mármint, hogy 8 napon belül, vagy túl gyógyuló élményt szereztünk-e!?

 

Továbbá, lehet, hogy a klasszikus lóverseny mellett van egy olyan verseny is, hogy ki tud minél hülyébb nevet adni szegény lónak! Ki az a lelki szegény aki kitalál olyan neveket, mint Tumultus, Álomvilág vagy Lángnyelv!?

Ha az emberek a ló hátára kerülnek, akkor valamiért szükségét érzik annak, hogy az a szegény jószág ugorjon! Namost, a ló természete szerint ritkán ugrik. És ez a bizonyíték arra, hogy bár matematikában rossz, de egy dologban mégiscsak okosabb, mint az ember! Ugyanis, ha a ló lát maga előtt egy 3-4 méter széles és másfél méter magas akadályt, akkor azt nem átugorja, hanem kikerüli! El lehet képzelni, hogy a ló mennyire lenézheti a lovasát, aki nem látja át, hogy sokkal egyszerűbb volna azt a valamit kikerülni! Csak a buta ember kényszeríti az ilyen dolgok átugrására!

 

Ne égessük le magunkat!