Hogyan politizáljuk….

2010 március 17. | Szerző: Corrradorra |

 

Mindenki meghirdette a programját, vagy amit annak
gondol, teljes gőzzel dübörög a választási kampány! Egy kis útmutató arra
nézve, hogy hogy is kell politizálnunk!

Mindenki tudja, hogy társaságban nem illik politikáról
beszélni, mert csak feldűhítjük a többieket. Azok az emberek akik főállású
politikusok lesznek tudatosan és szándékosan éjjel-nappal dühítik az embereket.
Egy balos-jobbos nézetű politikai környezetben ha valamelyik oldal mellett
elkötelezzük magunkat, akkor mi is tudatosan és szándékosan lemondunk az agyunk
egyik felének használatáról. Ebből adódóan nem meglepő, ha a politikusok
egymást gyakran féleszűként kezelik. Az a baj, hogy aztán minket is.

Ha valahová el akarunk jutni a politikában, akkor a
legjobb, ha fiatalon kezdjük. Így több időnk van balra-jobbra lengedezni,
kipróbálni minden oldal minden szegletét, hogy végül ráleljünk a nekünk
legjobban profitáló helyre a politikai ingajátékban. Ennek az egyedüli veszélye
az, hogy minden más párttársunk ezt teszi, és egy idő után újra azok vesznek
körül akiket ezt megelőzően otthegytunk, vagy vérmérséklettől függően
elárultunk, hátbatámadtunk. De ez mégsem akkora baj, mert ők is ugyanezt tették
velünk, így elérkezik egy új idő, egy új, örök és megbonthatatlan szövetség
megkötésére.

Gyakran az emberek azért kezdenek el politizálni, mert
azt szeretnék, ha a gyerekeiknek már jobb lenne. Amikor ezt megteszik, akkor
köszönetként a gyereiktől azt kapják, hogy azok felnővén a politikai paletta
tőlük legtávolabb eső mezején kezdenek el tevékenykedni.

A politizálás helyi szinten érdemes elkezdeni azzal, hogy
jelentéktelen őrültségekről, mint például, hogy két méterrel idébb, vagy odébb
helyezzen el pihenőpadot a tó körül az önkormányzat,  szenvedélyes és
indulatos vitákat generálunk. Már itt érdemes elkezdeni a frakciózást a
klikkesedést azzal, hogy a mulyább embereket hamis ígéretekkel megtévesztjük!
Tökéletes győzelmet akkor érünk el, ha egyáltalán nem lesznek padok a tó körül,
mert az erre szánt pénzt az egymással szembenálló frakciók elköltötték a saját
független szakértőik által készített tanulmányokra. Ilyenkor egyértelműen a
másik oldalt kell hibáztatni.

Választási kampány idején az utcákon megjelennek a
plakátok. Ha azt szeretnénk megtudni, hogy ki az a pár ember akikkel az adott
környéken azidőtájt a legkevesebbet és a legvonakodóbb módon beszélgetnek az
emberek, valamint kit ikszelnek ki minden party és grillezés meghívotti
listájáról akkor csak a plakátokra kell pillantani.

Hogy jó politikusokká váljuk képesnek kell lennünk arra,
hogy nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel beszélni mindenről, kivétel a feltett
kérdésre adandó igaz válasz! Szintén elengedhetetlen, hogy feltétlen
hűségünkről biztosítsuk Orbán Viktort, illetve más pártoknál azt a személyt,
aki épp abban a hónapban a pártelnök. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a
háta mögött ne vegyünk részt a belső ellenzék munkájában és szövetkezzünk a
megdöntésére. A folyamat csúcspontjára akkor érünk el ha már mi vagyunk a párt
elnöke, és magunk hozunk létre egy belső ellenzéki platformot a saját
eltávolításunkra, mert így kontrollálni tudjuk az eseményeket! Végül pedig,
igen szoros kapcsolatot kell fenntartani az emberekkel. (Figyelem, az utca emberével
való beszélgetés még oké, de a pártiroda titkárnőivel, asszisztensivel
fenntartott szexuális kapcsolat már túlmutat ezen a célon!)

Háromféle ember kopogtathat a magyar ajtókon: a szerelő,
a jehovista és a kopogtatócédulát gyűjtő aktivista és mindegyik azt ígéri, hogy
valamit megjavít. Hacsak nem nagyon-nagyon-de nagyon magányosak nem vagyunk,
vagy végzetesen elvízkövesedett a mosógépünk fűtőszála, egyiket se engedjük be!
Ne feledjük, ha a politikusok valóban meg tudnának javítani valamit, vagy lenne
valami hasznuk, akkor benne lennének a Kisokosban vagy a Yellow Pages-ben!

Ha valóban meg szeretnénk váltani a világot, akkor
valamilyen, a média figyelemének felkeltésére alkalmas akciózásba kell
kezdenünk. Vagy nem kell akciózni, ha épp birtokoljuk a médiát. Mivel az utóbbi
kevesebb embernek adatik meg, így marad a Mozgalom A Humánus
Denevérszögecselésért akciócsoport vezetésének felvállalása! A másik módja a
dolgoknak, ha jelentős üzleti sikereket érünk el és nagytételben felvásároljuk
a politikusokat!

Természetesen nem olyan módon, hogy közvetlenül pénzt
adunk értük vagy nekik, hanem azt tesszük amit senki más: meghívjuk őket
beszélgetni, grillezni!