Lehet, hogy mégsem lesz vége a világnak!
A minap a metróban beszállt két kisgyermekes anyuka. Mindkettővel olyan 5 éves forma fiúcska volt. Leültek egymással szembe. Az egyik gyereknél voltak valamilyen műanyag katonák, vagy lovak vagy ki tudja micsodák. Ő elkezdett játszani ezekkel nagy elánnal. A vele szemben ülő kis klambó pedig nagy, őzike szemekkel vágyakozva figyelte a játékokat.
Ezt észrevette a másik, és mintha ez a legtermészetesebb volna, odaadta neki az egyik izét, azzal, hogy: “Te játszál ezzel, de majd amikor mi leszállunk, akkor majd add vissza!”
Így is történt!
Az anyukák is teljesen meg voltak lepődve.
Milyen jó lenne, ha ezek a gyerekek felnőtt korukban nem tetováltatnák magukat tele, nem növesztenének zsírpárnát a tarkójukon és a legkedvesebb megnyilatkozásuk nem az lenne, hogy “Mi van, köc’ög? Ránészté ótómra? Szétváglaaak!”
Na, ennyi!