Alapvetően megértem, hogy az emberek miért választják azt, hogy kommunisták-, tetováltak, vagy amerikaiak legyenek. Talán nem értek egyet velük, de mindhalálomig harcolnék azért, hogy szabadon kifejezhessék önmagukat.
Na jó, halálomig azért valószínűleg nem, mert nincs olyan körülmény, hogy én azért vállaljam a halált, hogy például egy sötétzöld lesátorozhasson a mezőre, és ezért ne lehessen megépíteni az M0-ás körgyűrűt!
Szóval, amíg gond nélkül felfogom, – vagy jobb szó: – elfogadom azt, hogy az emberek miért akarnak elektromos autót vezetni, és miért ordibálnak még mindig csimpánz módjára ha meglátják a volt miniszterelnököt, sőt még azokat is megértem, akik úgy határoznak, hogy csak úgy mókából elmennek valamiért Ausztriába, de azt már végképp nem értem meg, hogy miért isznak az emberek teát!
Nemrégi felmérések azt mutatták, hogy a teafogyasztás egyre nő. Ezt tapasztalom magam is, mert egyre több ismerősöm szervez találkozót teázókba. Lassan az angolok után mi leszünk a legnagyobb teafogyasztók S, ez meglehetősen zavarbaejtő!
Én magam, ha szeretek meginni egy csésze teát olyan 5 óra körül, mert eleve ez a tea-idő, de vannak akik teát isznak kávé-időben, és üdítő-időben és tej-, és tejeskávé időben is.
Először is, teát kérni vendégségben teljesen antiszociális dolog, mert egy csomó összetevő kell hozzá!
Amellett mindenkinek megvannak a saját teaivási szokásai. Ezért nekem kell otthon mindig tartanom reggeli teát, délutáni teát, fekete teát, Earl Grey-t, Pickwick-et, Twinnings-t, zöld teát, gyümölcs teából legalább négyszáz félét, roiboss teát, mindezekből koffeines és koffeinmentes változatot is. Cukrot, édesítőszert tabletta- és cseppenthető lötty formájában, továbbá citromot, citromlét, mézet, tejet. Emellett amikor felszolgálom akkor jön a kérdés, hogy nincs-e esetleg valamilyen kis süteményem hozzá, Van, de természetesen sosem az amit az illető szeret. Hoppá, abból is kell tartanom édeset, csokisat, teljes kiőrlésű gabonásat, sósat!
Mint ahogy ha tejjel kínálom a vendéget, akkor citromlével kéri. Ha citromlét viszek, akkor üresen issza. Ha nem viszek semmit, akkor olyan arccal kortyolgatja, mint akivel éppen most közölték, hogy ugyan bizonyíték hiányában, de népszórakoztatási célból mégiscsak felakasztják, mert később kiderül cukor és citromlé is kellett volna. És ne is beszéljek a cukor-méz párosításról, mert még véletlenül sem találom el, hogy mi kellene.
Namost, ezután elő kell bányászni a teafőzőt! Igen, teafőzőt, mert én a legteljesebb mértékig visszautasítom a vízforralót, mint eszközt. Szerintem ennél haszontalanabb és értelmetlenebb dolog nincs a világon, talán a „mentes” ásványvíz, és a DJ – mint foglalkozás- kivételével.
A teafőző jobb családokban a szekrény legmélyén hever, mert az esküvő után betették oda, és azóta elő sem vették a szintén haszontalan és poros fondue készlettel egyetemben.
Nem vagyok nagy kávéivó, de ha az ember vesz egy normális kávégépet, akkor egy gombnyomással elővarázsolhatja a vendégeinek az itókát, és semmi gond. A beszélgetés elkezdődhet, és nem kell a konyhából ordibálni a másiknak.
Emellett azt mondják, hogy a kávéivó emberek többet utaznak, ettől jobban ismerik a világot, szélesebb látókörrel rendelkeznek tehát intelligensek, ezáltal stílusosak, vagyis európaiak!
Természetesen lehetne vitatkozni, hogy a kávé besárgítja a fogakat és a szívünk kiugrik tőle a mellkasunkból, de az igazság az, hogy a tea is épp annyira egészséges, mintha egy olyan csőretöltött géppiszoly csövét szopogatnánk aminek a ravaszán egy ugandai 12 éves katonagyerek ujja játszik.
A tealevél nyolc százaléka toxikus, kb. 25% semleges, és 2% sima koffein. A maradék pedig sav, klorofil, só és tannin- ami akkor veszélytelen ha a gyomrod belső fala olyan mint a lópokróc. De az általában nem olyan strapabíró, hanem finomabb.
A gyógyfű teák legalább annyira veszélyesek, mert ha valaki eljön hozzám és ilyen teát kér, akkor könnyen kellemetlen helyzetben találhatja magát, mert akkor én szimplán sírva fakadok, ugyanis olyan teám nincs a készletemben. Gyógyfüves tea egy nonszensz! Vagy legjobb esetben értelmetlen! Legrosszabb esetben előhoz valami őrületes egészségcentrista sznobériát, hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki félóráig azon tanakodik magában, hogy vajon megfelelő bort rendelt-e az ételéhez és ezzel halálra untatja a többieket az asztal körül.
A kínai tea? Ha valaki kipróbálta már, akkor tudhatja, hogy ugyanazt az eredményt érheti el de sokkal olcsóbban, ha a saját vizeletét issza meg!
Most néhány olvasóban – amellett, hogy gondolatban elküldött melegebb égtájakra-, felmerülhet a kérdés, hogy miért írok én itt a teáról. Különösen ezekben a nehéz, válsággal telített, nehéz időkben?
Nos, erre nekem van egy elméletem: Azért mert a tea és a válság összefügg! 🙂
Gondoljunk csak arra, hogy hány francia és olasz bank ment tönkre? Egy sem! És hány híres-neves brit és amerikai bank és pénzintézet jelentett csődöt? Sok!
A francia és olasz bankok azért nem mentek tönkre mert ott az emberek koffein ivók! Reggel felkelnek, isznak egy eszpresszó kávét és felpezsdülve, tettre készen mennek dolgozni!
Ellenben Britanniában a City bankárai reggel úgy kezdik a munkát, hogy egész nap egy maroknyi levél párlatából kinyert meleg vízzel akarnak működni! Naná, hogy nem megy!
Persze, most meg azt lehetne felhozni, hogy Amerikában is nagy a zűr, és ott is kávét isznak, de mielőtt ez elhangzana, azért hadd mutassak rá, hogy ez nem így van! Ők valami granulátumra ráeresztik a forró vizet, azt habszivacs pohárba öntik, nehogy megégesse a kezét az állampolgárnak, s azzal olyan mértékű lelki sérülést okozva, hogy negyvenmillió dollárt ítéljen meg neki a bíróság, és azt a löttyöt ők kávénak nevezik, és azt isszák. Nos, azzal sem lehet messzire jutni!
Az egyetlen területe az életnek ahol a teázás igazolható, az a kétkezi munkások világa lenne, merthogy a teát iszonyú hosszú ideig tart elkészíteni, és ezért egy kellemes lébecolást lehetne beiktatni a munkanapba. De ezek a munkások nem annyira a tealeveleket, mint az árpa készletet érzik magukénak.
Szóval, a tea manapság divatos, de már egy letűnt kor itala.
Ha az ember elkészít egy teát, leül egy jó helyen teázni, és kortyolgatás közben figyeli a világot, a világ hirtelen fekete-fehérré válik. Vagy ami találóbb: olyan lesz, mint nagyapáink, nagyanyáink mindennapjait ábrázoló megsárgult, sephia színezetű zsánerfotói!
És milyen jó is néha ilyen szinekben látni ezt a modern, eszpresszó-CNN-MTV világot!
Nemde?
🙂