Ujjazd meg a Szürkemarhát, avagy Karámba az Isten Barmát!
2009 március 27. | Szerző: Corrradorra |
Életemben eddig kétszer verekedtem komolyan.
Egyszer gyerekként, egyszer pedig kamaszkoromban. Egyikre sem vagyok büszke, de ma is megtenném!
Igaz az első minősített esete volt a cselekménynek, csaknem javítóba vittek miatta, mert egy haverral -én olyan 10 éves lehettem, ő 3 évvel idősebb- jóformán pépesre agyabugyáltunk egy állatorvost, mert részeg volt az a senkiházi, és a szemünk láttára egy sérült, földön fekvő lovat fejbe rúgott. Mi megéreztük, hogy mi is a düh, -kesernyés íz a szájban az adrenalintól- de nem szóltunk semmit, csak kerestünk két erős paradicsomkarót és szó nélkül megadtuk neki ami járt. Nemhogy nyolc-, de huszonnyolc napon túl gyógyuló sérülést okoztunk.
Kamaszkoromban pedig azért, mert megalázták a szerelmemet! Igaz ő azt nem észlelte, mert csak én hallottam, de nekem az is elég volt.
Ma, az Isten egyik tudatlan barma eszembe juttatta ezt az esetet.
Többen az ismerőseim közül felhívták a figyelmem egy cikkre ami -írjuk le, mert minősíti az oldalt-az Indexen volt olvasható és magától a tudatlan baromtól, -ismét írjuk le-, Szily Lászlótól származott. Azt mondták nekem, hogy olyan vicces volt az írás néhány mondata, és olyan stílusban íródott amilyeneket én is szoktam írni, s azok közül is leggyakrabban ezt idézték:”Pont olyan érzés volt, mintha az Ujjazd meg a szürkemarhát! 3.-ra kellett volna rákérdeznem a Szent István Társulat könyvesboltjában.”
Szabadszájúnak lenni ma Indexes körökben menő dolog. Gondolom, hogy a jámbor lélek úgy gondolta, hogy ezzel a kifejezetten otromba írással, ahol férfias bátorsággal rúg bele még a tizenegynéhány éves gyerekbe is, egy lépést tesz a Pulitzer-díj felé. Csak közbevetve: Lacika, a gyerek bűne az, hogy megszületett? Emlékezz csak vissza, te ugyan kéredzkedtél-e erre a világra, vagy csak úgy lettél? Volt-e neked beleszólásod, hogy hová születsz?
Ám a válaszom az ismerőseimnek az, hogy nem! Én ilyet soha nem írtam volna!
Nem tartom magam prűdnek, hisz elég elolvasni az előző írásaimat, nem ijedek meg ha a szexről kell beszélni, sőt vannak akik reménytelen esetnek tartanak, mert megnézem a sci-fi filmeket, szeretem magam összeolajozni, húst eszem és háromezer köbcentis autót vezetek, valamint nem sírtam a Titanic végén, mert nem bírtam végignézni, de ilyet én soha, soha, soha nem írtam volna.
Nekem a cikk és különösen az idézett mondat nem vicces, végképp nem stílusos, hanem borzasztó. Iszonyatos! Szóval, kár volt kipréselni azokat a bekezdéseket, de nem haragszom, mert az Isten azért teremti a barmokat, hogy a többiek lássák, hogy milyennek nem szabad lenni!
A szürkemarhával végzett tevékenység technikai részét mindenki ismeri. Számomra az a szó fejezi ki a legnagyobb megaláztatást ami nőt érhet. Lehet, hogy van aki kedveli, az sem ördögtől való, de én emiatt verekedtem kamaszként, mert megkérdezték tőlem, hogy megtettem-e már.
Az én értékeim szerint két ember között a szexualitás gyönyörű dolog. Ha már beleszőttem a Mindenhatót ebbe a pár sorba, akkor nem azért adta-e ő ezt az embernek eszközül, hogy a biológiai céljának beteljesítése gyönyört okozzon? Nem azzal jár-e a meztelenség és a szeretkezés, hogy mindenünket odaadjuk, megmutatjuk, feltárjuk, és a társunknak a tökéletlenségünk ellenére is tetszünk. Szeret olyannak, amilyenek vagyunk. A nyilvánvaló öröm mellett a legboldogabb pillanat amikor elkapjuk a szerelmünk tekintetét, aki csak egy picit elmosolyodik, és magához ölel.
A teljes odaadás és kitárulkozás pillanatait élhetjük meg és nők részéről pedig ezt a szó szoros értelmében is megkaphatja azt a férfi. Ennél nincs nagyobb ajándék.
A szó gyűlöletesnek hangzik. Nekem a női lét, a nőiesség sárba tiprását jelenti.
Meglehet, hogy túl érzékeny vagyok. Nem vitatkoznék ezzel, de az én érzéseimhez, az én felháborodásomhoz ragaszkodom.
Tiltakozom a szó ellen! Nem szeretem látni, hallani sem!
Inkább leszek bamba idealista, reménytelen romantikus, vagy olajos, húsevő vadember, de a pillanat az enyém, amikor meghallgatom kedvencem, a hangszerelmem dalát és ábrándozom az együttlét öröméről!
Nem értem pontosan a dalt, de nekem a harmóniát jelenti. Ha filmzene lenne, egy gyengéd szeretkezést tudnék elképzelni….
Íme: http://www.youtube.com/watch?v=EwH761CoFKw
Talán Christine egyszer lefordítja!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Egyetertek!! A dal, pedig gyonnyoru! Sajnos, nem beszelek franciaul en sem!! :)))
Lara Fabian? 🙂 Régi blogtárs jut eszembe róla.
Elolvastam az indexes cikket. Az összehasonlítást nyugodtan veheted sértésnek. Szerintem. 🙂
A bejegyzésed olvasásánál valahogy úgy jártam, mint a parasztbácsi, akit először visznek föl sétarepülésre, és a pilóta különböző attrakcióira a következő monológot adja elő: “Erre gondoltam… Erre is gondoltam.. Hát, erre nem gondoltam…” Azt megértem, ha alapból fújsz Szili Lászlóra, de azt nem, hogy egy szóra sem érdemes cikk kritikájaként, képes vagy hosszú perceket áldozni az életedből arra, hogy egy szintén szóra sem érdemes bejegyzést kreálj. Azt se értem, hogy egy hírismétlést miért minősítesz belerúgásnak. És ami végképp ámulatba ejtett, hogy a Szürkemarha inszeminációjára utaló elemeket tartalmazó mondatról, hogyan sikerült éppen a régi barátnődre és a szexualitás csodájára asszociálnod.
Nem vagy Te egy csöppet túlérzékeny?
Legyen szép napod!
Nyomkereső!
De, túlérzékeny, és az miért baj? Én egyetértek vele, és undorítónak tartom a cikket. Lehet én is túlérzékeny vagyok, de jogom van hozzá. Aztán létezik olyan dolog is a világon, mint képzettársítás. Neked nincsenek olyan emlékeid amik akkor jönnel elő, ha valamit látsz, vagy hallasz? mert a képzettársítás nagyon emberi dolog, és ha nem nálad ez nem fordul elő, akkor egy kicsit tréningelni kéne a lelkedet.
Neked is szép napot!
Úgy látom, hogy mégiscsak szóra volt érdemes a cikk, ha Nyomkereső az eddigi leghosszabb kommentárt fűzte hozzá!
A blog pedig egy személyes műfaj akkor érzékeny benn akárki amikor akar.
Szép szombatot mindenkinek!
Kedves, harcos Amazonok! Valóban szóra érdemes volt. A “szóra sem érdemes”, a kommentemben arra utalt, hogy szóra sem érdemes dologról nem érdemes beszélni sem. És valóban, a blog személyes műfaj, és mindenki olyan érzékeny benne, amennyire csak akar. Nem hibaként említettem, csak kérdeztem. Azért, fölvetődik bennem a kérdés, hogy mennyire érzékeny az az ember, aki brutális, maradandó sérüléseket okozó veréssel torol meg egy olyan rúgást, amit a nevezett paci, szinte meg sem érzett. Ezen elgondolkodtatok már? Mert, ha az a verés jogos volt, akkor minden egeret, aki belerúg egy elefántba, agyon kell taposni!
A képzettársítás pedig létezik, de vannak laza és nagyon laza, valamint rossz képzettársítások is, mint amilyennek nekem a “Szürkemarha=barátnő+szexualitás” tűnik. A tréning nem rossz ötlet, csak nem nekem van rá szükségem. Inkább annak, aki a marhát (tehenet) egy kívánatos nővel társítja össze képzeletben.
Egyébként pedig, nem vet jó fényt, egy férfira sem, ha nők védelmezik. Tudjátok, ez olyan, mintha a ti miniszoknyátok mögé bújna, pedig nem így van. Szerintem, Corradora sem örül neki. És nem is támadásnak szántam a kommentemet, csak véleményt nyilvánítottam. A nevezett cikk, véleményem szerint nem undorító, csupán egyszerű ripacskodás, semmi több. Ezért is írtam róla, hogy szóra sem érdemes.
Kellemes hétvégét nektek!
Szerintem erről a lovat kéne megkérdezni :-), és mi van, ha ő indokoltnak tartja a verést! 🙂 Illetve Corradora nyilatkozhatna az ügyben, szerintem nincs jobb hely egy férfi számára, mint a miniszoknyák közelébe lenni. Nyomkereső, majd próbáld ki, hogy miniszoknyát hordasz és meglátod, hogy a pasik szeretnek a közeledbe tartózkodni.
A blog személyes műfaj -én is így gondolom- és ha elolvasod és ÉRTED akkor láthatod, hogy a szerző már csak a “tünetet” kezelte, vagyis nem ő hozta egybe a szexualitást a szürkemarhával, hanem Szily.
(Zárójelben: én a lovakkal vagyok! Tízévesen meg tuti biztos, hogy velük lettem volna!) Szóval nem gondolom, hogy Corradora egy perverz, erőszakos állat lenne, de tartok attól, hogy a te érvelésed ebbe az irányba mutat.
Ja, és abban igazat adok, hogy Szily cikke egy ripacskodás! Ha az, ha nem az, de van benne olyan, ami valakit érzékenyen érint, hát hadd írja le. A képzettársítás pedig egy stilisztikai eszköz! Sokan élnek vele!
Én pasi vagyok -ezzel kezdem. Nincs miniszoknyám, és senkit nem akarok védeni. Ujjazni -bocs, hogy leírom- ember tud embert. Nem tudok olyanról, hogy ember szürkemarhát élvezetből ujjazott volna. Ezért a rossz képzettársítást eredetileg Szily követte el. Corr. reagált rá és továbbfűzte a gondolatot, mint ahogy te is amikor arra utaltál, hogy erőszakos lehet. 1:1. Ez az igazság!
Én is gyűlölöm a szót, és megölném azt aki a feleségemmel együtt emlegetné.
Amúgy meg tetszik amit leírt!
Ha én miniszoknyát húznék, akkor se a pasik (legalábbis remélem) se a nők nem bújnának mögé. Én is inkább alá, ha az egy szép nő fenekén feszül, és megengedi, ugyanis férfi vagyok. Egyébként, Szily mondata -bármennyire is undorító, vagy vulgáris számotokra-, ha elképzelitek a helyzetet, amiről ír, eléggé mellbevágóan jellemzi a könyvesbolti kérdésének fogadtatását (persze kicsit túlszínezve). Valószínű, hogy ez is volt a célja. Én továbbra is azt mondom, hogy a “marha” és az “ujjazás”, így együtt említve, nem kapcsolódik össze szexuális tetté. Az én fejemben legalábbis nem. Ezért nem is tud felháborítani. Egyébként pedig, az urológusok mit csinálnak, amikor a rectumot manuálisan vizsgálják? Az nem ujjazás? Norman Mailer, Meztelenek és holtak című regényéből már nem is merek idézni, mert mágjahalálra ítélnétek. Szép estét nektek!
Bocs a pontos “j”-ért és a kötözködésért!
Emberek! Javaslom, hogy Christine fordítsa franciára a kérdéses idézetet, úgy talán késbé bántja a fülünket! 🙂
Nos, ez egy jó ötlet!
Nos, ez egy jó ötlet!
Kedves Nyomkereső, 10 év körüli gyerekekről volt szó… Egészségesebb hozzáállás volt, mint, ha mondjuk ők is belerúgnak a lóba mert ugye “szinte meg sem érzi”, vagy akár szó nélkül elnézik ezt a dolgot. Ezzel nyilván nem mondom, hogy a paradicsomkaró a tökéletes megoldás.
Egy részeg állatorvost egérhez hasonlítani, mikor egy magatehetetlen állatot elefánthoz, nekem elég furcsa, de úgy is mondhatnám elég rossz hasonlat.
Jól mondod, a hozzászólásaid itt csak kötözködések, persze ez sem baj, én is csak véleményezek…
Abból, meg, ha valaki nem veszi fel a kesztűt, a helyedben nem vonnék le messzemenő következtetést-lsd. szoknya mögé bújás.
Szép napot neked!
franciáról magyarra nagyjából sikerült a nyersfordítás. visszafelé vulgáris szövegek fordítását nem vállalom, mert ilyen csúnyákat sosem tudtam megtanulni. :-))))