Prága – A hozzánk legközelebb eső Disneyland

2008 október 28. | Szerző: Corrradorra |

 

Nemrég egy baráti társaságban is említésre került-, továbbá kedvenc rajzfilmfigurám itt található blogjában is ódákat olvastam a sörhasú knédlievők fővárosáról. Londonnal tudnék párhuzamot vonni, illetve a Londoni Tower-rel. A Tower-ben élnek a hollók, amikre évszázadok óta vigyáznak, ugyanis a legenda úgy tartja, hogy ha a Tower-ből egyszer a hollók elköltöznek, akkor összeomlik a monarchia. Valami ilyesmi lehet Prágában a Vencel térrel is. Az utóbbi csaknem két évtizedben nem volt olyan év, hogy ne mentem volna el Prágába. Amióta jelenlegi munkahelyemen dolgozom- és már annak is 7 éve – azóta pedig évi több alkalommal is ott találom magam, és mindig ugyanazt látom. Az irodánk a Vencel téren van, és amikor kilépek az ajtón és végignézek rajta, mindig egy kérdés ötlik fel. „Mikor a büdös francban lesz már egyszer végre kész?” Húsz év óta mindig-mindig valamilyen építkezés, térrendezés folyik. De most már megnyugodtam, mert tudom: hasonlóan a hollók legendájához, ha egyszer a Vencel téren nem lesz már többé építőanyag, betonkeverő, markoló, lapátnyélre támaszkodó munkás, akkor összeomlik a cseh állam.

Továbbá arra is rájöttem, hogy miért vált a város Kelet-Európa kapujává. Valóban, a prágai repülőtér sokkal nagyobb és forgalmasabb, mint a budapesti. Ferihegy hozzáképest libaröptetőnek tűnik. A csehek nagyon büszkék arra a statisztikára, hogy a Kelet-Európába érkező tengerentúli -értsd amerikai- turisták 60%-a Prágába érkezik. Ez elméletem szerint azért van, mert Disneyland-et tartósan csak amerikaiaknak lehet eladni, más náció tagjai nem vonzódnak annyira obszesszíven a műanyaghoz. Vagy a kínaiaknak, akik lassan megközelítik az amerikaiak számát, bár a kínaiak jönnek, látnak, hazamennek, és építenek maguknak egy saját Prága Theme Park-ot valahol Wuxi tartományban.

A prágaiak és a csehek előszeretettel és nagy fölényességel nevezik magukat „Kelet-Európa amerikai”-jainak, és komolyan azt is gondolják, hogy ez egy pozitív jelző. Valamicske igazság lehet benne, mert nemrégi hír, hogy az az ember aki épp ezen a héten a cseh miniszterelnök -vagyis a végrehajtó hatalom feje, mint az USA-ban élő kedvencünk, de az ő titulusa ugye elnök- azt gondolta, hogyha az újszülött gyerekét nappal, nyílt színen, az utcán babakocsiban eltolja valahová akkor nem fogja őket senki lefényképezni. De lefényképezték, mire ő ököllel megütötte a fotóst. Tehát a két csúcsfej egy szellemi szinten van. Persze lehetne vitatkozni ezzel, és úgy érvelni, hogy ha a cseheknek épp van kormányuk, akkor minden ember esélyes a miniszterelnöki posztra, tehát nem biztos, hogy a cseheknek ismerni kellene a miniszterelnöküket arcról.

Ha az ember először van Prágában, akkor azt mondja: „Wow, hogy ez milyen szép!” Másodszorra még élvezi az utcákat, keresi a vámpírokat a házak tetején. Harmadszorra, már csak egy sörözőbe akar beülni. Negyedszerre meg azt mondja:” Wow, ez a 400 éves épület a múltkor még nem volt itt!”

A történelem tekintetében pedig a megszépítő emlékezetre hagyatkoznak. Nagy és csaknem egyetlen jelentős királyuk IV. Károly tudvalevőleg egy ronda, kövér és undorító pasas volt, de a Károly híd „pesti” hídfőjénél lévő szobor szerint úgy emlékeznek rá, hogy a Gyűrűk Ura királyábrázolása mezítlábas Ludas Matyinak tűnik mellette. A hídfőn lévő IV. Károly szobornál pedig egyszerűen lemásolták Nagy Károly frank királyról készült mellszobrot. Gondolták, Karcsi-Karcsi, darab-darab. Minden másolt, koppintott, innen-onnan elcsent.

IV. Károly élőben meg is jelenik néha a városban, és hallottam egyszer két amerikai nőt arról beszélgetni, hogy 99%-ban biztosak abban, hogy az előttük elhaladó figura nem az igazi IV. Károly király volt. Mindenesetre lefényképezték, mert sosem tudni, hátha mégis….

A város tele van étteremmel, és mindenhol jókat lehetne enni, ha nem  ízetlen-bűzetlen cseh-szlovák knédlit adnának mindenhez. Ez azért van, mert mindenki Prágába megy, és olyan kaját kell prezentálni amit az eszkimótól a szingaléz harcosig mindenki megeszik. A fűszereket maximum könyvből ismerik. Nekem mindig figyelmeztetni kell a Csehországból érkező vendégeket, hogy a budapesti csípős kínai kaja egészen más, mint a prágai csípős kínai kaja. A prágai szupercsípőst budapesten desszertként, édesség gyanánt fogyasztjuk.

Az egész élmény olyan mint Disneyland: szórakoztató de műanyag, mesterkélt, sótlan, alaktalan massza. Pont olyan, mint a csehek elképzelése a forradalomról. Ha Pesten forradalmi hangulat van, akkor biztos van valami jó kis vízányúzás, Budaházy vagy Tomcat ordibál a megafonba, többmilliós kár keletkezik a közvagyonban, amit mi fizetünk meg, ezért dühösek vagyunk, ami elveti a magját az újabb vízágyúzásnak. Szóval, zajlik az élet.

Ezzel szemben a cseheknek a forradalom az, hogy összejövünk a kezünkben gyertyával, és kézen fogva sétálgatunk a tér egyik végéről a másikra, a helyi „Süss fel nap”-ot dúdolgatva. Aztán meg úgy kell nekünk szólni, hogy „Hé, gyerekek, vége a szocializmusnak! Szakadni kéne nektek is!” Néha napján feltűnik egy őrült aki bocsánatot kér az én nevemben is, de azt szerencsére lecsukják, aztán szerencsétlenségre -a miénkre- kiengedik.

Persze ez nem azt jelenti, hogy Prága nem szép! Prága szép! Sajnos rendezettebb, átgondoltabban fejlesztett, mint Budapest. Prágába mindenkinek el kell mennie! Na, szigorúan legfeljebb kétszer! Meg kell néznie az utcákat, innia kell helyi főzésű barna sört! Vigyázzunk, ne sokat, mert az Amerikai Pite óta tudjuk, hogy „a sör a köcsögök itala”. Meg kell nézni a a Don Giavanni-t- szigorúan a báb-opera előadásban! Meg kell hallgatni a jazz zenekart a Mustek étteremben, mikozben faragjuk a kemencében sült sertés csülköt, ami alulról veri a 4 kg színhúst.

Át kell menni a „budai” oldalra a hídon.

Merthogy Prágában is van „budai” és „pesti” oldal.

De a „Dunájuk”…..

A „Dunájuk” ellenkező irányba folyik!

🙂