A Vörös Sárkány Póráza

2008 május 20. | Szerző: Corrradorra |

 

Borzasztó, borzasztó ez a földrengés.

Engem, bevallom, teljesen megvisel, bár semmi közöm nincs hozzá.

 

Gondolom, hogy az európai, hazai hírek már csak elvétve említik meg a földrengést, és már az internetes hírek között sem szerepel, de itt teljesen természetesen csak erről szólnak a hírek.

Továbbra is működik a földrengéses hírcsatorna, és viszek haza pár példányt a South China Morning Post-ból is, hogy érzékeltessem, hogy mekkora nagy a pusztítás.

Több szeizmológiai eredmény egybevetése alapján a legnagyobb rengést 8,1-esnek minősítették, ami a földrengések történetében hatalmasnak számít.

 

A leginkább sújtott terület Wenchuan tartomány, és az ottani képek szerint minden a földdel lett egyenlő. Miskolcnál vagy Pécsnél is nagyobb méretű városokból simán nem maradt más csak romhalmaz. Olvastam az Origón, hogy valami Isten barma – természetesen magyar – azt írta, hogy idézem: „Hagy pusztuljon a tetves sárga népség…”, Hát őszintén kívánom ennek a baromnak, hogy vegyen részt egyszer a „Földrengés Show v. 8,1” elnevezésű műsorban, lehetőleg valami téglaház alsóbb szintjén.

 

Hong Kong:

 

A Vörös Sárkány a földre kényszerült. Ez azt jelenti, hogy letelt az első engedékeny 10 év. A Kínához való tartozás 11. évében az anyaország feszített a pányván. Ez három dologból tapasztalható: (1) a jüan erősebb, mint a hong kongi dollár, (2) kevesebb áru van az utcán, ennek következtében ha az ember erre rákérdez a miértre, akkor (3) mindenki nagyot sóhajt, és a szemét forgatva annyit mond „China”.

 

Épp szombaton avattak a Hong Kong Park-ban egy szobrot, amit egy brit közlegénynek állít szobrot, aki hősiesen harcolt a japánok ellen a II. világháborúban. Beszédes tény, hogy a Kínához való visszatérés elmúlt 10 évében állították a brit uralommal kapcsolatos szobrok, emléktáblák 70%-át.

Azért a britek mégiscsak jobbak voltak, mint a nagy Kína.

Persze, sosem állította senki az ellenkezőjét.

 

A piacokról a huncut szerénységgel csak „replikáknak” hívott termékek, amik szimpla hamisítványok, eltűntek. Az óraüzletnek már tavaly befellegzett, de tavaly még el-elvétve lehetett hallani lelkes „helóször,kopiwacs?” megszólításokat, mostanra ez a mondat úgy hangzik, mintha 33-as fordulaton játszanák le a 45-ös lemezt. A bakelit hanglemezről van szó, a CD elődjéről, ha ez a két fordulatszám valakinek nem mondana semmit. Említem ezt azért, mert úgy tűnik, hogy most megint divatba jön. Minden CD mellett ott a bakelitlemez is.

 

Ha már divatról beszélünk itt jön a lista, hogy mi a menő mostanában errefelé:

a./ az utcán kéz a kézben andalogva, hosszú gumicukrot enni, úgy, hogy egyik végét mi, a másik végét a partnerünk szopogatja. Gondolom középen találkozni a legérdekesebb, de akkor már célszerű nem az utcán tartózkodni.

b./ szilikon-, ismertebb nevén, takonylabdát hajigálni, vagy azt kézben nyomorgatni

c./ kedvesünknek nyílt színen művirággal kedveskedni, vagy azt szagolgatva sétálni.

d./ újságpapírból fejfedőt fabrikálva a nap ellen védekezni. Csak az igazoltan legkonzervatívabbak hordanak napernyőt. Ez egy ördögi kör, mert attól leszel ókonzervatív, hogy napernyővel jársz, és a napernyővel igazolod az ókonzervatívságot.

 

Továbbá népszerű a baseball satyira szerelt napelemes akksitöltő akár mobiltelefonhoz, akár mp3 lejátszóhoz, vagy a napszemüveggel integrált micro SD kártyás USB mp3 lejátszó, ÉS, ami tényleg nagy találmány: a két SIM kártyát is fogadni képes mobiltelefon!

Egy telefon, két SIM, két telefonszám: az egyik a magán, a másik a céges. Így nem kell két telefont hordani. Ha a magánon hív valaki akkor az a profil jön elő a telefonból, ha cégesen, akkor meg a másik.

Zseniális!

 

Arra is rájöttem, hogy Hong Kong szépsége nem az utcaszinten rejlik, hanem a Mid-leveltől. Már tavaly írtam, hogy Hong Kong szigete pár vulkáni hegycsúcs. A parton van némi sík terület, de nem kell többet elképzelni, mint a tengerparttól kb. 2-300 métert befelé. Onnét kezdődik a meredek hegy. Ezért a város 3 részre van osztva. Mármint Hong Kong szigetén Hong Kong városa, mert vannak egyéb települések is, mint pl. Stanley -kis halászfalu, Repulse Bay – strandoló falucska, Aberdeen – kisebb üzleti jellegű város.

 

Szóval Hong Kong városa 3 szintre van osztva. A Low-level a part menti viszonylag sík sáv. Itt vannak a nagy plázák és az irodaépületek, felhőkarcolók. Három – a partvonallal párhuzamos-  főútja van.  Az öbölhöz legközelebb eső a Glouchester Road, aztán a Hennessy Road, és a legbelső a Johnson Road. A Henessy Roadról már ágaznak le utcák és mutatják az utat a Mid-levels felé. A Mid-levels parttal párhuzamos utcái már a hegyoldalon futnak. Itt van a Hollywood Road, ami a nevével ellentétben nem a filmekre koncentrál, hanem ezen az úton vannak a valódi antik dolgokat árusító üzletek. Ha itt végigmegy az ember olyan, mintha múzeumban járna. Mindenhol eredeti többszáz éves szobrok, szőnyegek, bútorok láthatók. Persze horror áron. A Mid-level a hong kongi lakókerület. Emeletes lakóházakkal van teletűzdelve a hegyoldal, és itt még nem ritka a húszemeletes ház. A hotel például ezen a szinten van, és egy elég meredek kaptatón kell felmenni az irodától, ami 27 fokban, 85% páratartalomban igen izzasztó tud lenni, és 28 emeletes.

A High-levels már nagyon magasan van fenn a hegyen, és a gazdagok lakókerülete. Itt már luxusvillák vannak, saját biztonsági őrökkel, és a házak előtt parkoló Rolls-Royce-okkal, és egyéb luxusautókkal. Ide már halandó nem is nagyon megy fel. Ennél pedig még van egy elitebb szint, a Peak. Ahogy megyünk egyre feljebb a növényzet is úgy lesz egyre dúsabb és trópusibb. Ez a páratartalom miatt van így, és fenn már a banán is megterem.

 

Szóval, a Mid-levels-ről már nagyon szép letekinteni a városra és a Victoria Bay-re, különösen szürkületkor. Szombat este fel szerettem volna menni a Peak-re a vonattal, hogy készítsek pár képet, de a sor nem kevesebb, mint 14349 méter hosszú volt, így elálltam ebbéli szándékomtól.

 

A közlekedés érdekes még a Mid-levels-en. Az emeletes buszok olyan meredek utcákon is felmennek, és olyan szűk sikátorokba is befordulnak, hogy az ember haja az égnek áll, de vannak olyan utcák ami már olyan meredekek és szűkek, hogy a nagy busz nem tud felmenni. Ilyenkor át kell szállni egy ugyanolyan számú mini buszra, aminek a neve is Mini Bus. Ezek a buszok kb. 10-15 személyes kisbuszok, amik nem buszra, hanem nagyobb méretű egyterű autóra emlékeztetnek. Azok viszont már tényleg olyan utcákon mennek fel, hogy azt mondja az ember, hogy nem létezik, hogy itt jármű felmenjen. És felmegy, sőt megáll, az utasok le-, és felszállnak, majd elindul és továbbmegy. Tudom, hogy ez nem hangzik valami nagy dolognak, de amíg nem látta valaki az utca meredekségét, addig nem tudja elképzelni. Amikor lefelé jön a mini busz az utcán azt gondolhatnánk, hogy képtelen megállni, hisz a gravitáció erősebb, és a busz gyakorlatilag fékezett módon zuhan, de a legnagyobb meglepetésre megáll.

 

A Mid-levels sikátorai, üzletei, kínai kifőzdéi, mosodái, a Hollywood Road antik műkereskedései, nyugati stílusú bárjai illetve ezek neonreklámjainak kavalkádja azt a képet adja amit az ember a „romantikus” kínai-angol Hong Kong-ról elképzel. Mindezt csak felerősíti, ha egy fülledt, párás este, vagy esetleg szemerkélő esőben látogatja meg a környéket, hisz a tócsákban visszatükröződnek és felerősödnek a színek.

 

Ilyenkor visszakapjuk azt a Kínát amit a Low-levels felhőkarcolói eltüntettek.