Szép Júlia

2008 február 13. | Szerző: |


 


Nemrég hazafelé sétálgatva, az Alexandra könyváruház pódiumára tévedtem be, ahol épp Gerendás Péter előadói estje volt.


 


Sokan Zoránnak tulajdonítják a címben említett dalt, de valójában ez Gerendás szerzemény. Rám már az első halláskor nagy hatással volt. Arról szól, hogy van egy kisfiú, aki igazi szerelemmel vágyakozik a szomszédban lakó szép Júlia felé, aki idősebb tőle, ezért tudomást sem vesz róla. Júliáért férfiak jönnek, hozzák-viszik, és a fiúcska arról ábrándozik,  hogy egyszer majd ő elmehet Júliáért. A fiú felnő, Júlia eltűnik, de az az érzés……az az érzés kitörölhetetlenül megmarad.


 


A dal a be nem teljesült, távoli szerelemről szól. Egy olyan érzésről, aminek az esélytelenség adja meg a tisztaságát.


Miről is lehetne Valentin Nap környékén írni, mint a plátói szerelemről.


Szerintem minden férfinak volt egy gyerekkori plátói szerelme. Legalábbis az enyémre tisztán emlékszem. A nevét nem tudom, de 1342 környékén, amikor én olyan 8-10 éves lehettem, ő volt a legszebb nő. Vékony volt, és Sunyovszky Szilviára hasonlított, mégpedig a Fekete Gyémántok filmben játszott Evila szerepében.


 


Óh, Istenem, de szép is volt. Van egy jelenet a filmben, ahol a bányából kijövet, a nap végén a nők zuhanyoznak, és ott lehet látni egy pillanatra félmeztelenül.


 


Nos, hölgyek, tetszik-, nem tetszik, az igazság az, hogy a férfiakat a női test íve és vonala fogja meg, és Istenemre mondom engem odaszegezett a tévé elé az a váll, a karcsú derék, és amint egy pillanatra szembefordult a kamerával……


Arra gondoltam, hogy létezik a világon egy férfi aki ezt a nőt, így félmeztelen, vagy meztelen valójában átölelheti és megcsókolhatja! Égett a lelkem, hogy nem én lehetek az a férfi. Fájt!


 


Szóval, az én titkos szerelmem így hasonlított Sunyovszky Szilviára. Ugyanaz a haj, ugyanaz a tekintet, ugyanaz a mosoly.


 


Aztán láttam, hogy a szerelmemhez milyen igénytelen pasik járnak és mennyire modortalanok. Emlékszem, megfogadtam, nem is baj- hogy a dalt idézzem, hogy majd én igényesebb leszek, és ha megnövök, akkor majd úgy bánok vele, ahogy megérdemli. Úgy képzeltem, hogy majd én egy kalandor leszek valahol a dzsungelben, és majd akkor ő az igénytelen pasijával arra fog járni, és veszélybe kerülnek, én pedig megmentem őket, mire ő dobja a pasiját és azonmód belémszeret.


 


Azóta eltelt pár év, és persze eltűnt az életemből. Fogalmam sincs, hogy mi lehet vele, merre jár, él-e, hal-e, de úgy emlékszem rá, mint a legtisztább szerelemre és vágyaim alanyára.


 


Nők, tudjátok, hogy vannak olyanok akiknek titokban ti vagytok a Júliái!


 


Valentin nap előestéjén, vagy napján ezt a bejegyzést egykori szerelmeimnek ajánlom.


Azoknak akiket valóban szerethettem, és azoknak a szép Júliáknak, akiket sosem érthettem el. Azoknak, akik mellett felnőhettem, akik mellett megtanulhattam, hogy milyen kiüresedett tudtam lenni, amikor nem lehettek mellettem, akik mellett megérezhettem a féltés keserű ízét, akik miatt őrültségekre voltam képes, akik miatt rajzolni, verset írni kezdtem, és akik miatt ezeket abbahagytam.


Mindnek-mindnek hálás vagyok..


 


Közülük van aki már más felesége és a kislányának örül, van aki épp most készül véglegesen hozzákötni magát máshoz, van aki szingli maradt, van aki szingli lett, van aki messze van, van aki közel van, van aki még mindig szeret, és van aki haragszik.


 


Mindegyiket igazi szerelemmel szerettem. Mindegyik szerelem számomra szép volt. Nagyon sajnálnám, ha valamelyiket is nem élhettem volna meg.


 


Megtanítottak arra, hogy milyen nagy ajándéka az életnek az, ha valaki szeretni tud.


Bevallom, sokáig nem volt ez a képesség a birtokomban. Nem volt bennem lángolás senki iránt.


 


Aztán megtaláltam Szép Júliám.


 


Most úgy érzem, hogy ő lenne az, aki számomra a gyertyában a lángot jelentené, a szóban az értelmet, a csillagban a fényt. Ő lenne az, akitől imádnék néha rövid időre a magányba menekülni, hogy megérezve a hiányát visszatérhessek.


 


Csodaszép keze van.


Szeretem a hangját.


 


Hmm…… J


 


Gerendás Péter- Zorán: Szép Júlia


 


Most meghallgatom…..


 


…..aztán kicsit szomorú leszek.


J


Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. meschLiLy says:

    Ezt, csaoda szepen irtad meg!

  2. Kardfogú Nyuszi says:

    Júlia még egyszer 🙂 Bálintnapkor mindig Balassi jut eszembe. “Julia két szemem, olthatatlan szenem,
    véghetetlen szerelmem”, nagyon szépen írtál, köszi

  3. Christine21 says:

    Őkőszívűsége megmutatta emberi mivoltját, akit igazán lehet kedvelni…..

  4. Christine21 says:

    A minap tesóval egy pohár Hutchison’s mellett nosztalgiáztunk a romantikus(sajnos pasimentes :-))) esti londoni sétáinkról ezt a nótát hallgatva, és rögtön ez a bejegyzésed ugrott be:-))
    http://www.youtube.com/watch?v=9-HESjOTHBQ


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!