Rossznak lenni jó!

2008 február 12. | Szerző: Corrradorra |

 

A szomszédomba beköltözött a szexualitás.

 

Vagyis inkább így lenne helyes: a szomszédomba visszaköltözött a szexualitás.

 

Ugyanis egy időre sikerült onnét elűznöm, de visszajött.

 

Mit visszajött? Visszapofátlankodott!

 

A szomszédomban egy 30-as házaspár lakott. A Pasi valamiért félt tőlem, vagy csak olyan volt amilyen, – a lényeg az, hogy ha velem beszélt, mindig lesütötte a szemét, vagy félrenézett. A Csaj pedig stírölt, illetve mindig kétértelmű megjegyzéseket tett. Úgy benne volt a levegőben, hogy nem lesz jó vége a házasságnak. Mondjuk, voltak olyan jelek, hogy a Csaj a lépcsőházban lakó barátnémnek olyan kijelentést tett, hogy unja Pasit, és úgy érzi, hogy még nem élte ki magát eléggé.

 

A lakásunk kialakítása olyan, hogy az én fürdőszobám egyik fala közös az ő hálószobájukéval, a másik falhoz pedig az ő fürdőszobájuk csatlakozik. Sokáig nem hallottam semmit.

Illetve, ez így nem igaz, mert azt hallottam, hogy Csaj állandóan szekálja Pasit azzal, hogy ő- mármint Pasi- miért nem fúr-farag, mint én. Vagy olyanokkal, hogy amikor vettek egy polcot, akkor szegény Pasinak át kellett jönnie hozzám és megkérdeznie, hogy hogyan kell egy polcot felvarrni a falra. Persze Pasi ezt utálta, – mert félt tőlem-és ki is fejezte az utálatát Csajnak, miközben veszekedtek. Nos, ezt hallottam a fürdőszobámban. Kaptam én ott hideget, meleget, de végül csak az lett, hogy hallottam, hogy nyílik az ajtajuk, Pasi odacsoszog az ajtóm elé, és töredelmesen, szemlesütve előadja kérését. Nem haragudtam Pasira, mert szimpatikus volt, és legtöbbször átmentem és én fúrtam fel a polcot.

 

Aztán észrevettem azt is, hogy amikor Csaj a falon keresztül hallotta, hogy én a fürdőszobában vagyok, akkor elkezdett kiabálni Pasinak, hogy:

 

”Pasiiiiii, hozd már be a fekete csipkebugyimat, amiben olyan gömbölyű a popóm, és elöl meg tök átlátszóóóóó és olyan mintha nem lennem rajta semmi, különösen most, hogy épp borotválom magam és teljesen csiklandós ahogy a zuhanyból jön a víz…..!”

 

Nem vicc. Volt ilyen, legfeljebb néhány névelő nem stimmel az idézetben.

 

Aztán elváltak. Pasi sűrű elnézéskérések közepette mondta el egy találkozásunk alkalmával, hogy már rég akart szólni, és igazán bocsánat, hogy csak ilyen későn említi, de Csaj elvált tőle, mert talált magának mást. Rendje-módja szerint Pasit ki is tették a lakásból, és visszaköltözött Csaj és Csődör. Csődör említéseként elnézést kell kérjek az összes szilvásváradon fellelhető lipicai fajtárstól! Igazán nem akarom megbántani őket, hogy Új Pasit hozzájuk hasonlítom, de csak az egyszerűsítés kedvéért teszem ezt.

 

Csődör eléggé viccesen néz ki. Olyan tipikusan „jógyerek”. Olyan, aki az iskolában mindig jó volt matematikából és számítástechnikából, aki mindig negédesen udvarias, tudálékos volt, és a szülei úgy öltöztették, mintha a saját nagyapja lett volna. Csődör alapvetően nem magasabb, mint Csaj, -tehát alacsony-, de olyan bubira fésült hetvenes éveket idéző haja van, hogy tíz centivel megemeli a fejtető szintjét, tehát annyira tenyérbemászóan ódivatú, hogy ezt még néhány HírTV-s műsorvezető sem engedné meg magának. Őrületesen jólfésült, oldalt kettéválasztott haja van a termetéhez képest aránytalanul nagy fején.

 

De Csődör nem véletlenül csődör.

 

Pár hete figyeltem fel arra, hogy a fürdőszobán keresztül hangok szűrődtek át. Először azt hittem, hogy Csaj és Csődör valamin vitatkoznak. Gondoltam, hogy Csődör nagyon okos lehet az érvelésben, mert Csaj egyre nagyobb hangerővel fejezi ki vele egyetértését rendíthetetlen „igen”-eléssel. Aztán elbizonytalanodtam, mert a végső „igen”-t követő „Ouaaaarghhhh” kifejezést nem nagyon értettem. Még a szótár sem segített. Aztán arra gondoltam, hogy milyen körülmények között hallottam én utoljára saját életemben az „Ouaaaarghhhh” indulatszót, és rájöttem, hogy nem annyira érveket ütköztetnek, mint inkább egész mást.

 

Ez engem természetesen fel is háborított. Kevés dologra vagyok kevésbé kíváncsi, mint Csaj igenelésére. Azonnal ördögi módszert eszeltem ki. A lényeg abban állt, hogy az utolsó előtti igennél lehúztam a WC-t, és ezzel együtt az ő vérnyomásukat is, és a végső igen elmaradt. Jó érzéssel töltött el, hogy hallottam őket mérgelődni is emiatt. Aztán elindult a fantáziám. A WC unalmas lett. Amikor hallottam őket igenelni, akkor –szintén a megfelelő pillanatban-, ha éppen arra jártam beledobtam félmarék vas csapágygolyót a lemezkádamba. Az a másik oldalról úgy hangozhat, mintha géppuskával megsoroznák a falat.

 

Lett is frusztráció és csend.

 

Azért nem bírtam megállni, hogy egy övalatti ütést be ne vigyek nekik. Történt, hogy összefutottunk a folyosón, és Csaj nagy mosollyal akarta bemutatni Csődört.

 

Mire én:”Óh…bár még nem találkoztunk, de én máris elismeréssel viseltetek iránta! Mert aki téged, Csajszikám így megsikoltat, az tud valamit! Pasi még csak egy nyögést sem bírt kicsalni belőled!”

Lett ott nagy irulás-pirulás-hebegés-habogás. Csődör azt sem tudta, hogy melyik lábára álljon.

 

Olyannyira jól sikerült a dolog, hogy a nagy igenelés úgy megszűnt, mintha elvágták volna. Csődör el is költözött.

 

Erre tegnapelőtt visszapofátlankodott az igenelés, de valami iszonyatos hangerővel.

 

Most törhetem a fejem valami új megoldáson!

 

Mert –ugye- rossznak lenni jó!

J