Ez művészet?

2008 január 11. | Szerző: Corrradorra |

 

 A Toepler-effektus

 

Sokáig abban a tévhitben éltem, hogy a magyar felsőoktatás nincs válságban. Magam is tanítgattam egyszeriben egy főiskolán, és nem éreztem válságot.

A hitem először ott rendült meg, amikor kiderült, hogy az egyik ismerősöm, aki 5 év alatt végezte el az abaújszántói mezőgazdasági szakközépiskola szarvasmarha-tenyésztői szakát, mert matematikából nem igazán jeleskedett, mára már főiskolai diplomával rendelkezik. Az igaz, hogy a nagyon komoly könyvtár-informatikai szakot –figyelem: nem könyvtár-, és informatika szakot-, hanem úgy egyben, ahogy leírtam: könyvtár-informatikai szakot tette magévá. De végül is, mégiscsak főiskolai diplomát kapott. Szóval, itt azért már sejtettem, hogy valami nincs rendben a házunk tájékán.

 

Ma reggel viszont megbizonyosodtam erről. Sajnos olyan hozománya is volt a felismerésnek, hogy nem csak a felsőoktatás terén hibádzanak a dolgok, hanem az igazságszolgáltatás terén is.

 

Nézzük először a tényeket. Egy Toepler Zoltán nevű –nos, nem írhatom, hogy „állat”, mert az egészen tisztességes kategória lenne az ő számára- teremtmény az ő nagy művészetében úgy gondolta, hogy azzal tudja igazán kifejezni magát, ha egy 6-8 hetes kismacskát simán, real time vízbefojt, és le is filmezi, hogy a szerencsétlen kis jószág két percig iszonyú kínok között szenvedve megfullad. Ezt ő még árpilisban be is vallotta.

 

Mit tegyünk, no! Kellett a művészi kifejezőeszköz!

 

Hogy jön ez a felsőoktatáshoz? Nos, az ilyen rendezőket manapság egyetemen képzik. Az egyetemen oktatók vannak, úgymond „pedagógusok”. Ezeknek az embereknek öt év nem volt elég ahhoz, hogy kiszűrjék, hogy itt nem egy normális emberrel van dolguk, hanem egy elmebeteggel. Jó, tudom, hogy a művészkörökben sikkesnek számít melegnek, szadistának, pedofilnak, skizofrénnek lenni, de az Isten szerelmére, azt mégsem kéne megengedni, hogy a bomlott elme szalonképes megjelenési formája a „művész” legyen!

 

Tehát, kedves egyetemi oktatók, tanárurak és egyéb művészeti nagy tótumfaktumok, tessék több figyelemmel bírni. Ha művészpalántáitok, mini-Fellini-jeitek egyike dramaturgiailag mindenképp szükségét érzi annak, hogy Lady Machbet-et a nyílt színen megkefélje egy makákó csorda, mert csak így kellőképp modern és formabontó a mű interpretációja akkor annak azt kell mondani, hogy:”Öregem, te nem művész vagy, hanem bolond. Filmrendezés helyett foglalkozz inkább pizzafutárkodással”.

 

Ha pedig kismacskát fojt vízbe, akkor nem kell Toepler Zoltánnak díjat adni. Díj helyett pofonokat kell Toepler Zoltánnak adni. Ilyenkor Toepler Zoltánt el kellene tiltani az emberi közösségben való részvételtől 3-4 évre a börtön nevezetű műintézmény szolgáltatásait segítségül hívva, de megadva neki az esélyt szabadulása után, hogy leborotválja a fejét és szerzetesenk álljon. Akár buddhista, akár ferences rendi, mindegy!

 

De ha már díjat adtak neki, akkor felesleges tőle azt visszavenni. Az oxigént! Azt kéne Toepler Zoltántól visszavenni.

 

Nem kicsit! Nagyon!

 

Érezze meg az önkifejező Toepler Zoltán művész úr amit a kismacska érzett. Érezze azt, hogy a kismacskának is van tüdeje, érez fájdalmat és az ő negyedkilós teste is ugyanúgy működik, mint Toepler Zoltáné. A macskának is mérhetetlen kín az, hogy nem jut levegőhöz, és visszatartja a lélegzetét, szerencsétlen kapálózik, amitől még inkább oxigénhiány lép fel. Majd végül a szervezete feladja a harcot, a reflexek működnek, az idegrendszer feloldja a légzés blokkolását, mellkasa kitágul és a tüdejébe betódul a víz, irdatlan fájdalom mellett a hörgőkben lévő hajszálerek elpattannak és a tüdejét kitölti a véres hab, majd az teljesen megtelik vízzel. Körülbelül így néz ki egy vízbefulladás.

 

Erre azt mondja Toepler Zoltán, hogy a felvételt nem is ő csinálta, hanem kapta. Ugyanmár Zolika, kit nézel te hülyének? Nos, szomorú, de a magyar igazságszolgáltatást biztos, hogy igen, és úgy tűnik sikeresen.

 

Toepler Zoltánt felmentették. Nem bűnös! Mehet! Élhet!

 

Továbbá Toepler Zoltán most azzal állt elő, hogy a macska amúgy is beteg és életképtelen volt. Mit tudnék erre mondani? Kb. ezt:”Hé, Zolika, Isten szerepe már ki van osztva, és nem te kaptad!”

 

Annyi biztos, ha azt hallanám az esti hírekben, hogy valaki összegyűjtötte a száz legkegyetlenebb halálnemet ami csak létezett a történelemben ezen a világon és azt végrehajtotta Toepler Zoltánon, – mondjuk, négyszer-, akkor én mosolyogva kikapcsolnám a tévét, és nyugodt, kisimult arccal elszenderedve életem legjobb álmát aludnám és egy pillanatig sem gondolnám, hogy helytelen cselekedet volt Toepler Zoltánt megismertetni a szenvedéssel.

 

Sőt, ha tehetném teletöltött fürdőkádat hurcolnék mindig magammal, arra az esetre ha véletlenül összefutnék Toepler Zoltánnal. Mivel ez az ötlet nem nagyon kivitelezhető, így nem tudom mit kéne tenni. Illetve, eddig nem nagyon tetszettek a vasalt, hegyes orrú, nehéz western csizmák….

 

Mindenesetre most már van egy listám: A Gyűlöletes Emberek Listája.

Toepler Zoltán az első név rajta!