Esettanulmány II.

2007 október 30. | Szerző: Corrradorra |

 

Juli múltja:

 

Juli, mint említettem jó csaj. Pasi előtt volt benne élet. Tudott lelkesedni és rajongani dolgokért. Az igaz, hogy sosem volt egy átlagos, könnyű eset, és mindig volt benne egy kis maliciózus szarkazmus az élet iránt, de alapvetően nem úgy tekintett a földi létre, mint egy szükséges rossz dologra.

Ami nagyon nehéz számára az a szülőkkel való együttélés, ami érthető. A Pasi megérkezett és az előző bejegyzésemben ismertetett rutin szerint működött a kapcsolat. Néha volt olyan, hogy Juli meg-meg jelent Pesten, olyankor 3 nap alatt megnézett 8 színházi előadást, és 12 kiállítást.

 

Hogy hol laktak? Nos, a pedagógusszállóra –a közös zuhanyzó a folyosó végén jobbra, – nem ment el, hanem a Pasi kölcsönkért egy garzont valami ismerősétől. Én mondtam neki, hogy ez igen „sittes” dolog, hogy egy –akkor- 34-36 éves nő a pasijával egy kölcsönkért garzonba megy, és fekszik be más ágyába. Nem is annyira a nő részéről ciki, hanem inkább a férfiúi részről, mert milyen már az, hogy valakinek 55 évesen nincs egy lyuk, amit még ha albérleti szinten is, de a magáénak tudhat. 20 évesen kölcsönkérni a haver kéróját egy éjszakára, hogy növeljük a megkapott csajok számát még OK is lehet, de ugyanezt megtenni 55 évesen, szerintem igénytelenségre utal. Hozzáteszem –biztos infó- a Pasinak volt annyi a bankszámláján, hogy készpénzért bármikor megvehetett volna egy átlag pesti másfél szobás lakást.

 

A társasági életük két irányban ágazott. A Pasi barátai hasonló korabéli 50-es 60-asok voltak, akik társaságában Juli nem nagyon tudott mit szólni, mert pl. Juli egykori nagy kedvencéről –Kovács Ákosról- ezek egyrészt még életükben nem hallottak róla, másrészt „nagyhajú, farmeros, nyugatmajmoló, beatzenész huligánnak” tartották volna, majd elmerengtek volna a Záray-Vámosi kettősről.

Szóval, Juli mindig szép csöndben végigülte azt a röpke 4-5 órát, és amikor esetleg szólt, hogy ideje volna távozni, akkor Pasi hangosan feltette a kérdést, hogy: „Mi van Julcsika, nem érzed jól magad a társaságban?”  Halálos égés!

 

Juli barátai leginkább a régi szakközépiskolás osztálytársak voltak. Jó társaság volt, 6-7-8 állandó fővel, akik vagy szinglik maradtak, vagy megházasodtak, lettek gyerekeik, de gyakran keresték egymás társaságát. A régi közös utazásokat –pl. Dél-Olaszország, Szicília, Görögország-, a bulikat felváltották a csendesebb összejövetelek, szalonnasütések, beszélgetések. Az ilyen társaság az ember életében nagyon fontos. Igazi értékhordozó.

 

Nos, ebbe a társaságba viszont Pasi nem nagyon tudott beilleszkedni. A többiek elfogadták, mint Juli „hozadékát”, és talán még igyekeztek megszeretni is. Pasi viszont olyan könnyed és kellemes társalgó volt, hogy egy ilyen kompániában pl. egy szalonnasütés közben a tűz körül nem tudott másról beszélni, mint a neutrínók és a kvazárok ütközésekor keletkezett térelhajlásról a kozmikus hipertérben, vagy a reneszánsz, és azon belül Petrarca költészetének Shakespare-re gyakorolt hatásáról. Mindig volt egy ember, aki ehhez hozzá tudott szólni, a többiek pedig hallgatták a magasröptű eszmefuttatást.

 

Aztán néha odáig fajult a dolog, hogy míg a társaság nevetgélt a tűz körül, addig Pasi benn a szobában videofilmeket nézett. Pasi legjobban Juli legjobb barátnőjének apjával értette meg magát.

 

Most lehet, hogy magamra szakítom az eget, de a véleményem az, hogy szép mondat az, hogy „Amor Omnia Vincit” – a szerelem mindent legyőz-, de a győzelem, csak a csata megnyerését jelenti. És a történelemből tudjuk, hogy nem elég a döntő csatát megnyerni, mert a csata után kitör a béke, és azt fenn kell tartani. A szerelem pedig rendre, szépen, lassan elvérzik a nagy korkülönbség és/vagy a nagy egzisztenciális különbség békéjében

 

És még nincs vége…..