Esettanulmány I.

2007 október 29. | Szerző: Corrradorra |

 

Van egy barátném, aki régóta nyúz, hogy írjak már. Bevallom tökéletesen igaza van és tényleg sok dolog van amiről írnék, de, – mint Igazi Férfi,- dög lusta vagyok. El lehet képzelni, hogy milyen lenne a helyzet, ha még a focimeccset is szeretném.

 

Most, köszönettel vegyített bosszúból (J) leírom ezen ismerősöm történetét. Tanulságos lesz! Piszok módon tanulságos.

 

A tanulság arról fog szólni, hogy a nők mennyire –nos, hogy is mondjam- ….nincs is rá szó. Majd ki lehet rá találni valami jó, új kifejezést. Tudom, hogy a nők a nők mellett foglalnak állást, de kíváncsi vagyok a véleményekre.

 

Szóval, Juli, –nevezzük csak így – egy nagy vidéki város közvetlen közelében lakik egy kis faluban. Klasszikus módon a szüleivel él, és tanító néni, és 1993 óta küzdi le az iskola és a lakhelye közötti 472 méteres távolságot. Manapság már néha autóval.

 

Juli, 38 éves, de a nők annyi évesek, ahány évesnek kinéznek, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy 30 éves. Még sosem volt feleség.

 

Juli egyébiránt férfiszemmel nézvést egy dögös csaj. 12 dekagrammal kevesebb zsír van rajta, mint amennyinek kéne lenni. Jó alakja van, de olyan férfifejcsavarósan jó alakja. Ezt persze ő nem hiszi el, de a tény az tény.

Emellett jó ruhái vannak, jól öltözik. Mindent egybevetve egy jó, dögös „csajszi”.

 

Nos, Juli összejött egy tőle 17-18 évvel idősebb pasival, aki egyébként az általános iskolai tanára volt. A pasi hosszú éveken át folyamatosan hívogatta, és mindig csábítgatta mindenféle ígéretekkel. Nos, Julinál 7 évvel ezelőtt betelt a pohár, mert egy himpellér, határozatlan, tutyimutyi pasiszerűség –röviden:én, és megvan rá a magyarázatom- hanyagolta őt,  és azt mondta: „Itt van ez a muki. Egy kicsit sárga, egy kicsit savanyú, de a miénk. Annyira nem rossz csávó, inni sem iszik sokat, verni sem fog remélhetőleg, mindig hívogat, hát  akkor meg próbáljuk meg, engedjünk neki. Nosza, összejövök vele!”

 

Így is tett. Aztán elkezdődött a fantasztikus kapcsolat. Ebből állt: A pasi Budapesten tanár egy szakközépiskolába, és 13 éve egy pedagógusszállón lakik, 12 négyzetméteren egy másik pasival. Gondolom, hogy esténként kisgatyában és atlétában járkálgatnak fel és alá.

 

Se lakás, se francos albérlet, se egy nyomorult külön szoba – hanem egy pedagógusszálló. 

 

A pasi minden szerdán 21:00 és 21:02 között bekapcsoltatta a mobiltelefonját, – egyéb időpontokban elérhetetlen volt.

 

E-mail, internet, fax –mint kommunikációs eszközök- teljesen ördögtől valók voltak a számára. Ha valami balga lélek netán sms-t küldött neki, Julinak kellett megnéznie és felolvasnia. Még a DVD lejátszót sem tudta kezelni.

 

Külsőleg –tudom ez csajoknál extrém esetekben nem tényező, bár szeretik hangoztatni, hogy az nem számít- a csávót úgy kell elképzelni, mint Kéri László politológust, de még 20 kilóval, és 15 évvel idősebben.

 

Szóval, minden szerdán 21 óra 01 perc 47 másodperckor közölte Julival, hogy akkor pénteken majd megy. Pénteken este megérkezett. Juli kiment elé az állomásra. Autóval. Hazavitte.

 

A pasi ott aludt, mert pénteken már fáradt volt. Majd szombaton elvonatozott Mégvidékebbre, mert ott volt egy örökölt háza, ahol se fűtés, se folyóvíz, talán áram volt.

 

Szombat este visszaérkezett Városmelléfalvára. Juli kiment elé az állomásra. Autóval. Hazahozta. A pasi akkor aludt, mert már fáradt volt aznapra.

 

Vasárnap felkelt, majd olyan délután 1 óra körül Juli kivitte az állomásra. Autóval. És visszavonatozott a szállóra.

 

Ez ment 7 éven keresztül!

 

Én, átlag félévente kifejeztem felháborodásomat  a kapcsolat miatt, de olyanokat mondott amivel azonmód a padlóra küldött:

 

Kérdeztem: „Szereted?”

Válaszolta:”Mi az, hogy szeretni valakit? Rendes ember, nem iszik, nem ver….stb”

Mondtam:” Neked sokkal jobb is jutna, sokkal jobb vagy, mint ez a szörnyű, lúzer bakkecske.”

Erre ő:” Hááát, mit tegyek, ha nekem csak ennyi jutott az életben”

…és ehhez hasonló dolgok.

 

 Aztán ……. (folyt köv)