Az MZ/X terv

2007 szeptember 20. | Szerző: Corrradorra |

 

Követve a múlt évi antimindenes zavargások sikerét, amikor -már mintegy bevezetőként- a hazáért nemzetiszociálisan kommunistaellenes aggódók harmadszor is -vicces módon- piros festékkel, mohikán –vagy inkább dakota- harci színekbe öltöztették Winston Churchill-t, illetve egy karóra tűzött tehénnel követelték az „ősi alkotmány jogfolytonosságának visszaállítását”, igazán nagy várakozással tekintettem e heti visszavágó, vagy újra odavágó elé.

Nyilvánvalóan túlontúl is biztos voltam abban, hogy a kapitalizmus rohadtságát egyértelműen szimbolizáló autómat felborítják és felgyújtják, ezért jóideje átváltottam biciklire. Még tovább mentem: menekülőútvonalakat agyaltam ki, hogy a dühödt tömeg elől el tudjak iszkolni. Ilyen felkészülések mellett vártam a nagy napot, amikor végre gumilövedékekkel és Molotov koktélok fogyasztása mellett lehet bulizni. Tavaly kicsit büszke is voltam külföldi munkatársaim előtt, mert mi végre megmutattuk, hogyan kell rendesen zavarogni. Ha mi zavargunk akkor égnek az autók, betörnek a székházajtók, és nem vagyunk olyan bénák, mint a csehet, akik gyertyával, kézenfogva, összekapaszkodva sétálgattak a Vencel tér egyik végétől a másikig, és közben a Khumbaya-t dúdolgatták. Bááársonyos Forradalom……ugyanmár kérem!

Bevallom, titokban reménykedtem egy kis vízágyúzásban is, mert van abban valami igazán eredetien mókás, ahogy a dühös, plázaszerkós, trendy-zavargósra vett figurájú  fiatalembereket és a 34 fokban is tűsarkú, térdigérő csizmába és hasközépig érő prémes műszőrbundába öltözött cicababáikat a rendőrségi vízágyú egészségvédelemre tanítja azzal, hogy eloltja az ujjaik között lévő cigarettaszálat. Értem én a dühüket egyébként, hisz az élet nem lehet teljes három hónapnál régebbi mobiltelefonnal!

Nos, eljött a buli napja, azzal a különbséggel, hogy nem volt buli. Volt ugyan vonulás, de olyan lelkesedéssel, hogy az akár „élő” helyett „felvételről” is mehetett volna. Még mindig reménykedtem, mert hallottam, hogy most aztán már „elég volt”. Elég volt, most aztán már elég! Most már amikor mindenki csatlakozott a fergetegesen sikeres Igen Magyarország- chartához, mindenki hozott egy másik embert is a döglött dakota lován, most mindenki hozzon egymillió aláírást, mert akkor lesz jó sok teleírt spirálfüzetünk, és akkor aztán fusson mindenki, de nagyon, mert lesz itt óracsörgetés!

Ez engem tanári önmagamra emlékeztetett, amikor olyan értékelési rendszerem volt, hogy öt piros pont ért egy zöld elefántot, és nyolc zöld elefánt után jött egy kék csillag, és ha valakinek volt tíz kék csillagja, akkor azt azonmód egy piros pontra válthatta.

Hazafelé biciklizve olyan 6 óra körül, a Parlamentnél láttam a tüntetőket. Vagyis láttam 2 közvetítőautót, 4-5 kamerás tévé stábot, 5-6 riportert, 14 fotóst, 75 rendőrt, 23 japán turistát és 14 tüntetőt.

Csalódottan hazakarikáztam és azon dühöngtem, hogy valószínűleg a rendőrség kibérelte az országban fellelhető összes teherautót, felöltöztette 2000 emberét cyborg-kommandósnak, úgy mintha az Alien, vagy a Predator ellen kellene harcolniuk…. erre mit kapnak? A nagy semmit. Már megint csak a pénzt költöttük.

Néma csönd volt. Már azon gondolkodtam, hogy magam fogok belevágni egy féltéglát az Astoria Szálló édességes-porcelános kirakatába. Csak úgy, – vitaindítóul.

Már az Y-terv sem vigasztalt. Blokád alá vonni a Parlamentet, és megakadályozni a képviselőket, hogy bemenjenek. Ember, aki ezt az ötletet kipréselted magadból, láttál-e te már parlamenti közvetítést? Az írnokkal és a házelnökkel együtt jó ha hatan-heten ücsörödnek az ülésteremben. Az lenne a büntetés, ha bekényszerítenétek őket!

Blokád!? Pahhhh……nem kell azt megszervezni. Elég egy átlagos kedd délelőtt. Az egész város mozdulatlan! Senki nem tud eljutni sehová.

Szóval, a blokád, a buli, a forradalom érdeklődés hiányában elmaradt.

De hogy lehet ez? Mi lehet a probléma?

Miért van az, hogy tavaly még elő tudtunk állni egy jó kis zavargással, most meg max. annyi volt, hogy Szlopasiscsné -szül. Réz Lola, fogl. háztartásbeli- üres pillepalackot dobott egy autóra.

Hogy megértsük, hogy miért vagyunk mi reménytelenül bénák forradalomban vissza kell tekintenünk 1437 nyarára, az akkor esedékes parasztfelkelésre. Egy kicsi-kicsi-kisnemes egyenlőséget keresve a nagyokkal, magaköré gyűjtötte a parasztokat, és feldúlta Erdélyt. A gazdagok házait felégették, lefejeztek mindenkit akin bársonyruhát találtak, megnyitották a börtönöket, megitták a kolozsvári püspök borát, és kiszórták az ablakon az összes adósságukat számontartó pénzügyi feljegyzést. A fickók lendületben voltak. Megverték a nemesek seregét, azok pedig Zsigmond királyhoz szaladtak. A problémát Csáki László vajda bonyolította tovább, mert a tőrét orvul a lázadók vezérének a nyakába döfte, aki nem volt más, mint Budai Nagy Antal.

Most azt gondolnánk –ugye-, hogy ez olaj volt a tűzre. De nem. Ekkor már javában ősz volt, és a lázadók találkoztak a királlyal, aki azt mondta nekik: „Ti, kik egyenlőséget kerestek a földesuratokkal, nem vagytok méltók az életre!” Így, az összes lázadó fogta magát és jól hazament.

Hogy történhetett ez? Mi volt az ami kioltotta a lázadás tüzét? Nos, nem állnak rendekezésre meteorológiai adatok abból az időből, de fogadni merek, hogy azért, mert elkezdett esni az eső. Sok ember, -okosságról tanúskodó magas homlokkal- gyártott már arról elméletet, hogy miért nem vagyunk mi jó lázadók, rebellisek. Van aki azt mondja, hogy azért mert a Korona mindig erősebb, volt, mint a köznemesi réteg, van aki azt véli, hogy pesszimista nemzet vagyunk.

Egy frászt! Én mondom, ez az időjárás miatt van! A múlt szeptemberi zavargások azért voltak sikeresek, mert meleg, száraz idő volt. Idén pont jött a hidegfront, plusz csepergett az eső, fújt a szél. Kit érdekel ilyenkor holmi Y-terv!? 

Gondoljunk csak bele! Nem úgy nőttünk-e fel, hogy „évzáró/ ballagás/kisdobosavatás az udvaron, eső esetén a tornateremben”? És nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk megváltoztatni a társadalmat, különösen azért sem, mert a ballagás mellett ilyen volt még a szüreti bál és a szakszervezeti lengőteke bajnokság is.

Van bizonyíték is, ami ezt az elméletet támogatja. 1848. március 15. –zuhogó eső. Mi lett belőle: Vér Nélküli Forradalom. Mikor győzött a Tanácsköztársaság? 1919. március 21. Meddig tartott? Augusztus 1-ig. Mikor kezdte Rákóczi a szabadságharcát? 1703. május 21-én.

Aha..aha…mondhatná valaki! De mi a helyzet Október 23-val? Akkor már ocsmány egy idő lehetett. De mikor kezdődtek el a dolgok? ’56 tavaszán, áprilisban, és már csak a végkifejlet jutott őszre.

Mikor ostromolták meg a franciák a Bastille-t? Július 14-én. Mikor kiáltották ki a 13 amerikai gyarmat függetlenségét? Július 4-én.

Íme, egy újabb nemzetközi példa: miért tudják folytatni az arabok és az izraeliek a véres háborújukat már 50 éve? Mert ott soha nem esik egy nyomorult csepp eső sem! Ha a háború után a nagyhatalmak Izrael államot Győr és a Kisalföld környékén hozták volna létre soha nem lett volna semmi vérontás.

Ja! És még valami!

A múlt héten árvíz volt a Dunán. Látott valaki egy Magyar Gárdistát is árvízvédekezni?