Hívjuk a gyereket Diet Coke-nak…

2007 augusztus 26. | Szerző: Corrradorra |

 

Ami a magyar névadási szabályok szerint Dájetkók lenne, de így rettentően sittesen néz ki.

Nos, a legutóbbi bejegyzésem után kaptam az e-maileket arról, hogy nincs abban semmi rossz, ha valakinek Kevin,  vagy Dzsennifer a neve, és milyen maradi, régimódi vagyok

 

Sajnálom, én már ilyen maradi vagyok, készséggel ismerem el, hogy ez valóban így van. Abban a nyugodt tudatban hajtom le a fejem, hogy nekem más nevem van, és ha valaha is lesz gyerekem, akkor biztos nem fogom Moszkitónak, vagy Calibra-nak hívni, ami utóbbi egyébként az egyetlen gyártmánya az Opel gyárnak, amit még el is tudok viselni.

 

Azt már megtanultam, hogy ha hasonkorú harmincas ismerőseim felhívnak, hogy örömmel számoljanak be arról, hogy gyerekük született, akkor mindig két kérdéssel kell indítani. Az első, – és nézeteim szerint a világ egyik leghaszontalanabb kérdése- hogy milyen súlyú a pici. Nem mindegy? A mai inkubátor technológiának köszönhetően már azok a picinyek is életben maradnak, akik 30-40 dekával látják meg a napvilágot, – és Isten lássa lelkem, nem tiszteletlenség-, de akiket amikor bemutat a híradó még nem tudni, hogy ember vagy delfin lesz-e belőlük. A súlynak nem nagyon van jelentősége. Ismerek olyan gyereket, aki delfinállapotban született és most 2 méter 4 centiről hajol le hozzám, akkora bicepsszel, mint Schobert Norbi dereka és érdeklődik a hogylétem felől. Én, viszont 3,9 kg-mal születtem, ami akkor csaknem csodaszámba ment, és az evolúciós fejlődésemben megálltam a 178 centinél, és boldogan üdvözölném a tényt, ha 7 centivel magasabb lennék és 7 kilóval fiatalabb.

 

A másik kérdeznivaló dolog a név, amire leginkább az a reakcióm, hogy „Nos, igen…khm…valóban egyedi”  Itt viszont már vigyázni kell! Durván fogalmazva, előre jól ki kell magam röhögni.

 

Mondjuk, a bulvárhíreket figyelve az ember trenírozhatja magát azzal, hogy a celebritások milyen neveket adnak a csemetéjüknek, így kevés meglepetés érheti. A fiatalságom azzal telt, hogy azon szórakoztam, hogy Frank Zappa az első gyerekének Moon Unit nevet adta, de ha valakinek ez a név nem mond semmit, akkor csak olvassa ki Julia Robert fiának a nevét, ami Phienneaus, vagy Bob „Live Aid” Geldof lányáét, a rövid Tiger Lily Heavenly Hirani névvel. Hozzájuk képest Tom Cruise Suri nevű lánya, vagy Jáksó László fia egészen megmenekültként hat.

 

Mint csaknem minden marhaság, ez is Amerikából jön. Ott mostanság az a divat, hogy márkaneveket adnak szerencsétleneknek, így lehet Armani, Pottery Barn, vagy ismét egy autó a (Toyota) Celica. Most úgy tűnhet, hogy az amerikaiakat akarom kárhoztatni, de eszembe jutott egy másik ismerősöm, aki hithű magyarként tiszta forrásból származó erdélyi nevet akart adni a fiának, és nem tudott dönteni két név között, ezért pénzfeldobással döntött. Az Úr kegyes volt, a gyerek Nimród lett, és nem Drakula.

 

Egyébként a jól ismert mondást kifacsarhatjuk úgy, hogy „Mondd meg a neved, és megmondom kik a szüleid!” A Megasztár utolsó évadja óta terjeng a Bíborka. A főállású magyarok előszeretettel választják a Csenge, Nimród, Hencse, Hanga, Csengő –értsd „bell”- Székely, Bulcsú, Csanád, Seges, Temes –és nincs mögöttük „vár” -, és a legdurvábbat a végére hagyom: Szék(!) nevet. 

Az elmebaj jogszabály módosításért kiált, miszerint nem az erdélyi magyaroknak kéne magyar történelemből vizsgázniuk, hanem az említett nevű gyermekek szüleit kéne kényszer történelemkurzusra ítélni, hogy tanulják már meg végre, hogy Erdély soha, de soha nem volt Magyarország része.

 

A normális nevek szórásába esik és a TOP10-ben szerepel a bibliai nevek csoportja, pl. a Dávid, Dániel, Judit, Eszter, illetve kiderül, hogy a 20-as, pályakezdő –értsd: pénztelen- bölcsészek sokkal normálisabbak, mint a 30-as befutott nagypolgári ügyvéd-orvos-közgazdász-yuppie családok.

A bölcsészek olyan nevekkel rukkolnak elő, mint Anna, Panna, Gábor, Böbe, Marcsi, Viktor, Marci, Bence, Julcsi, míg az ellenpontozott csoportnál elszabadul a pokol.

 

Ott vannak a Rómeók, Dzsoanik, Kevinek, Bibircsókok, Dzsémik, Csarlik, Frenkik, Dzsúliák, Anabeszek. De van olyan, aki Egyiptomban is járt már és elnevezte a fiát Rének, a lányát pedig Anubisznak. Vagy fordítva. Mindenhogy működik.

 

Ha valaki ráakad olyan gyermekek csoportjára, ahol van Milagrosz, Ivo, Izaura, Leonszió, Rajmund, Renátó, Klaudia, Udó, akkor az csakis egyet jelenthet. Olyan helyiségbe érkezett, ami kellőképp el van zárva a külvilágtól, és az anyukák egyetlen szórakozása, hogy minden nap egyszer hajcsavaróval a hajukban felöltik a susogós szabadidőrucit, amit fehér frottír pamut zoknival viselt körömcipővel párosítanak, és koradélután elmennek a népboltba a felírt kenyérért, hogy még a délutáni sorozat –mint egyetlen szórakozás- előtt hazaérkezzenek, mert a férjeik külföldön dolgoznak, vagy tűzoltók.

Tehát, – röviden – Borsodszentgyörgyre érkeztünk.